Ahogy kiérsz Krkről, több lehetőség is adódik, hogyan jutsz el a hegyekben fekvő Plitvička Jezerához. Most teljesen Rád bízom a megoldást, pillanatok alatt oda is érhetsz. A mediterrán tengerpart után merőben más a lombhullató erdőbe érkezni, főleg a nagy melegben frissítő is lehet. A Nemzeti Park jelentőségét mutatja, hogy az Unesco Világörökségi listáját is gyarapítja.
Pár kilométerre húzódik a boszniai határtól és a volt háborús Bihácstól. Ezért és az erdei bogyókat keresgélő medvék miatt is fenntartásokkal kezeltem a nagyobb kicsapongásokat a környéken. A terület viszont maximálisan biztonságosnak tekinthető. Dombok között lépcsőzetesen helyezkedik el a 16 kisebb-nagyobb kristálytiszta vizű tó, amiket közel 100, szemet kápráztató vízesés köt össze. Még a mélyebben úszkáló jókora halak is tisztán kivehetőek a vízben!
Jól kiépített ösvényeken és a tavakon kanyargó fapadlókról gyönyörködhetünk a színek kavalkádjában és a növények fajgazdagságában. Embereken csak azt látni, hogy szájtátva nézelődnek. Mindenhol többször figyelmeztet a tábla, hogy a gyalogútról tilos letérni. Na hát egy magyar csoportba belefutottam, ők megmutatták, hogy simán bele lehet gázolni a lecsóba. Ezennel is gratulálok nekik!
Páfrányok, lapulevelek közé érsz, majd egy végeláthatatlan nádas mered az égnek a kék és a zöld minden színében pompázó vízből. Egy nap talán nem is elég az egész terület felfedezésére. Annyit lehet barangolni, hogy egyszerűen nem telsz be vele. A túrát néhol könnyíti, hogy fel lehet pattanni egy kisvonatra vagy a tavakat átszelő hajókra. Minden évszakban érdemes felkeresni, így tervezem, hogy egyszer egy kemény téli napon is bejárom…
A sorozat ezzel véget ért, ha máshogy alakítanád a Self Seriest, visszatérhetsz az elejére (kattints a táblára):
