Tél közepén hova vágyunk leginkább, ha a hetek óta letaposott, feketére fagyott utcákat rójuk? Egy biztos, északra nem húz a szívünk, álmunkban egy egzotikus szigetről fantáziálunk vagy legalább melegről, pálmafákról és tengerről. Ilyen utazások igen borsosak, sokaknak csak egy közelebbi úticél jöhet csak szóba. Érjük be ismét egy lemondással? Jó hírem van, mert a két véglet között van már elérhető megoldás: Dél-Spanyolország, Andalúzia!

Mediterrán éghajlat révén, télen rengeteg esővel kellene számolni, de itt olyan sokszor ez sem hátráltathat és talán Európa legmelegebb területéről van szó, gyerünk Sevillába! Senki nem ér rá, túl közeli az időpont vagy különböző kifogásokkal jönnek, sebaj, nézzük meg egyedül!

Tavasszal vagy nyáron igen magasak a Wizz árai Málagába, mivel az utazási irodák is befoglalnak jó előre, ezért sajnos a nyaralásunk meghiúsult tavaly egyik napról a másikra. Télen viszont elérhetővé válik, Wizzair Málagába (Renfe vonattal Sevillába) vagy közvetlen járattal Sevillába Ryanairrel átszállással. Sokan nem indulnak neki, pedig ott 21 fok várt!

Hallottatok már a Plaza de Españaról? Többség szerintem nem igazán, én is így voltam vele sokáig. Aztán jött a Google Maps, pár év múltán pedig egy álom, hogy márpedig oda el kell jutni. Most eljött az idő, ott álltam a téren szinte elérzékenyülve a megvalósulástól!

Ezt a teret a Parque de María Luisaban alakították ki az 1929-es Ibero-American világkiállításra. Gratulálok hozzá! Véleményem szerint Európa hatalmas látnivalói közé kellene helyezni, nemcsak a látványa miatt, hanem a mitikussága vagy a spanyol nemzeti tudat miatt is. Aki kedveli a neoreneszánszt, art decot és mór építészeti stílust, annak ez egy paradicsom. Ha nem ismered, de külföldön vagy és idegenvezetőtől hallod ezeket az elkapott szavakat, akkor biztosan jó helyen vagy!

Valójában ez a tér és épület komplexum arról szól, hogy a spanyol városok mindegyikének van egy kis szentély kialakítva, gyönyörű azulejokkal (csempe), címerrel, jelentős történelmi eseményekkel, térképpel, szóval mindennel, amiért a spanyolok elzarándokolnak ide, hogy láthassák városuk bemutatását. Ez a csempe leginkább itt Andalúcíában és Portugáliában meghatározza nem csak az épületek külsejét, hanem belsőépítészetben is használják, ami kezdetekben csak a kék (azul) árnyalataiból állt.

Próbáljunk meg körbenézni a Halászbástyán, kicsiny hazánkban fizetni kell mindenért. Itt? Minden ingyenes és minden a Köz szolgálatában áll! Sétálhatunk hídról hídra, felmehetünk az épületekbe, jobbra-balra, tessék ez Spanyolország tálcán kínálva.

Mindent közelről is meg kell nézni, mert ott bontakozik csak ki pl. egy korlátnál a részletes mázas kerámia, vagy a falakon a csillogó, több színben pompázó méregdrága fali csempék. Itt kérem, olyan időkbe repülhetünk vissza, ahol a nagy beruházásoknál nem a beton és a vas volt a mérvadó, profitot szem előtt tartva, hanem az utókornak is akartak értékeset, maradandót felmutatni. Sikerült!

Nehéz volt otthagyni ezt a csodát, de a nap rövid és a María Luisa park még hátra van. Megérte, nem jött az az érzés, hogy az előző helyen jobb lett volna maradni, de még egy utolsó pillantást vetettem a felülmúlhatatlan látványra.

Ez nem a Népliget, ez valami más! Itt az odafigyelés, rend és a gondoskodás az uralkodó. Lugasok, hangulatos kis építmények, medencék, pálmák, különleges növények, kis dombok, kilátó, narancsliget gondozottan, szemét nélkül!

Egy város megismeréséhez mindig kellenek tervek, hogy alaposan bejárjuk, de elengedhetetlen a céltalan bolyongás is, hogy elképedjünk „apróságokon”. Ilyen volt pl. a sevillai bikaviadalok helyszíne, a Real Maestranza de Caballería. Érdekes módon ez is egy egykori komplexum, amely köré épültek lakóépületek és kiszolgáló egységek, viszont itt is figyeltek rá, hogy egyfajta autentikusat alkossanak. Ismét sikerült!

További apróságok az utak mentén álló bódék, melyekből a legkülönfélébb portékát kínálják, de számomra a legvonzóbb a churros volt. A 15. bódé már unalmas, így nem ezekben, hanem a Rio Guadalquivir partján fekvő mini gasztró-plázának tűnő helyen próbáltam ki. Fokozzuk az élvezeteket, ne a megszokott sima tészta + csoki mártogatóst próbáljuk, hanem a csokival töltött és csokiba mártott csúcsmodellt. Iszonyat jól nézett ki, a csokoládé magáért beszélt, de a tészta száraz és unalmas volt.

Érdemes elmerengeni ezen a folyóparti házsoron, mert könnyen hihetnénk azt, hogy egy észak-afrikai városban járunk, esetleg Marókkó környékén. Nem hiába, mert ide a mórok a hódításaik során elefánt háton az építészeti megoldásaikat is magukkal hozták.

…és eljött az a pillanat is késő délutánra, amikor a lábam környékén elkezdett villogni egy nagy hiba lámpa, hogy vagy meghibásodott, vagy szervizre volt igénye. Viszont ilyen részletekre nem volt idő, tovább kell menni egy őrült épületet, a Metropol Parasolt megnézni. Körbekérdezek mindenkit és mindenki egyet mond, hogy gyalog a legközelebb, mert a busz pont abba az irányba nem megy és kb. csak 2 km. Köszi!

Eddig a percig nem tudtam róla, hogy itt a gombákkal és fikusszal akarja a tervező bemutatni a világ legnagyobb fa építményét. Ez látható az utcáról, az embernek az a benyomása, hogy teljesen értelmetlen építmény, de nem, mert a föld alá kell menni, ahhoz, hogy a mai ember az értelmét megtalálja: antikvárium, múzeum, piac, éttermek. Ekkorra teljesen kimerültem már és a GPS szerint ismét nem volt tömegközlekedés az óvároson (Barrio Santa Cruz) keresztül a szállásra, gyalogosan vissza, újra. Minden kis szűk utca megéri, hogy egy pillanatra megálljunk és rácsodálkozzunk. A város és egyébként Dél-Spanyolországra sem jellemző, hogy minél délebbre megyünk, annál szegényebb és koszosabb az ország, itt látható jólét és tisztaság van.

Némi pihenés után nem lehetett kihagyni a sevillai éjszakai életet, pl. az angolok is csak a tapas barok hangulatáért járnak ide. Már nap közben is furcsa volt, hogy egyes helyeken olyan emelkedett hangulat volt, hogy az ajtót behajtották, rács félig leenged és buli ezerrel. A paellát és a cervezát (sör) kötelező megkóstolni. Este még különlegesebb a világ legnagyobb gótikus katedrálisa kivilágítva. Ez is akkora méretekkel bír, hogy az utcáról egyben lefényképezni képtelenség. Megemlítendő, hogy itt van eltemetve minden bizonnyal Kolumbusz Kristóf is, ami nemrégiben derült ki hosszas huzavona és vizsgálatok után. Tovább Andalúzia 2. részéhez >>>

Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:

További extra fotókért klikkelj ide: