Decemberben neki ugrani egy szilveszteri külföldi kiruccanásnak nem egy nagy profizmusra vall, de induljunk ki abból, hogy  semmi sem lehetetlen! Régóta bakancslistánkon szerepelt Český Krumlov és környéke, a holiday-weather.com az év utolsó napjaira 5-6 fokot jósolt napsütéssel, így nagy gond nem lehetett, autó adott volt, szállást meg keresett nekünk a booking. Ebből gyönyörűen minden kezdett összeállni, csak a hotel nem akaródzott összejönni. A legolcsóbb városi panziót is háromszoros áron kínálták ebben az időszakban, sebaj! Hosszas keresgélés után találtunk egy 9km-re lévő panziót egy erdő széli kis faluban, amiről később kiderült, hogy nem egy patika tisztaságú.

Az utazás általában kellemetlenül indul, feszült idegek, otthon maradt fürdőnadrág, hűtőben hagyott szendvicsek… Ezek után azt hisszük, hogy egy madárrajba csak egy Boeing 737-es szokott belerepülni, de ezúttal nekünk is sikerült az autópályán. Emelkedett hangulatunkban meg is érkezünk első úti célunk és egyben kompromisszumunk tárgyához, a parndorfi outlet áruházba. Az egyedi, osztrák hagyományos építészeti stílus mellett megjelennek itt is a jellegtelen, hanyagolható új megoldások is. Csalogató marketingje bravúrosan működik, viszont a távozás utáni csalódottság érzését csodák csodájára nem kezelik, ezért tovább is állunk.

Český Krumlov

Másnap a középkori és egyben világörökségi városnak már korán nekiálltunk. Napsütés, -8 fok, mi kellhet még egy jó téli városnézéshez, mondjuk egy megfelelő bakancs nem ártott volna... Leginkább a gótikus és reneszánsz épületek ragadtak magukkal, bár barokk stílus is fellelhető a kisvárosban. Azt hinné az ember, hogy ilyen időben a turisták is otthon maradnak, de itt is tömeget alkotva egy massza közepén találtuk magunkat.

Az óvárosnak különös a hangulata és fekvése is, mivel egy völgyben húzódik és egy szigeten terül el, amit a fagyos Moldva fog közre. A környező magaslatokról kiváló fotó témákat csíphetsz el, de hogy a tetőkről hogyan ugrott be a Pumukli hangulata, azt a mai napig nem tudom.

A reneszánsz stílusú várban is alkalmazták azt a tetszetős kazettás festési technikát az épületek falán, ami a század eleji pesti házakon eredetiben fellelhetünk 3D változatban. A kastély parkja nem volt nyitva, ennek ellenére megérte felmászni, a kilátás pazar volt.

Turisták nyomása alatt működő éttermekbe betérni mindig veszélyes egy gasztronómiát kedvelőnek, de hát a remény az mindig bennem van. Sikerült ismét beleesni a csapdába, egy helyi gulyást és vadast tettünk próbára knédlivel és salátával. Az utóbbinál megerősítette a pincér a káposzta kilétét, ámde elfogyasztása után is csak a rengeteg zellerszár íze maradt meg, káposzta nélkül. Az árak viszont egy középkategóriás vendéglő ellenére is barátságosabbak voltak magyar társaiknál!

České Budějovice

Még aznap eldöntöttük, hogy a szilvesztert mindenféle felhajtás nélkül ünnepeljük meg a sörváros főterén. Időben el is indultunk, hogy még egy rövid éjszakai városnézést tegyünk, de a forró puncs segítségével sem sikerült túlélni a mínuszokat, így a szálláshelyen pótoltuk az élményt az elképesztő kilátással és vagy tíz település tűzijátékával. Ennek ellenére a Fekete tornyot, a sóházat és persze a főtéren az akasztás helyéül szolgáló emlékkövet semmiképp nem hagyhattuk ki!

Érdekes módon náluk nem divat az utcán szilveszterezni, nem volt különösebb felhajtás, zene, hangulat még itt a téren sem. Másnap azért még egyszer mindezeket körbejártuk kora reggel az utcasöprők társaságában. Nem volt egyszerű úgy fotózni, hogy kicselezzük őket, de így a cseh mesteremberek utcája is maradandó élményt nyújtott.

Třeboň

Hazafelé tartó, szinte depressziós hangulatunkat ezzel a kisvárossal sikerült valamelyest enyhítenünk. Az ember szinte nem tudja eldönteni, hogy Parndorf valamelyest művi hangulata vagy ez a házsor adja vissza jobban a színes házak különös érzését.

Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!