Hónapokon át várni egy szilveszteri görög útra és az utolsó pillanatban kimondani, hogy olyan beteg vagyok, hogy nem a repülőhöz megyünk, hanem az ügyeletre… Egy megszállott utazónak mi lehet rosszabb élmény az életében, minthogy NEM-et mondani a megvalósulás küszöbén?! Aztán ismét hónapok telnek el és végre útnak indulunk. Igaz, hogy nem Görögországba, de még lehet, hogy jobban is jövünk ki a kudarcból, irány Szicília! Tél van és az időjárás előrejelzés nem valami vígasztaló… Nem baj, egy pár csepp mediterrán csapadék ugye az teljesen más. Szállás pipa, repjegy pipa, bérautó pipa...

Cataniaban landolva boldogan, az autóbérlő cég pultjához érve véget is ért a kis utazásunk egy rövid időre, mivel nem adták oda az autót, hiába volt minden kifizetve. Nem részletezném tovább a több órás huzavonát, borzasztóbbnál is rossz érzés volt. Lényege az lett, hogy EU-Fogyasztóvédelemmel sikerült elérni, hogy az autóbérlő cégek a bérlés legkisebb buktatóit is vegyék bele legalább az apróbetűbe. A kb. 5. autóbérlő cégnél sikerült bérelnünk egy új Fiat Pandát háromszoros áron, tízszer rosszabb állapotban. Elképesztő, hogy az olaszok és/vagy a turisták, hogy le tudnak élni egy autót pár hónap alatt!

Il più grande spettacolo dopo il big bang (klikk rá és hallgathatod közben) …nem hiába Jovanotti üvölti az „ősrobbanás”-t a kis Pandában, határtalan az örömünk, süvítünk az autópályán vidéki panziónk felé, megérkezvén a sötétben is elképedünk, hogy egy hatalmas narancs ültetvény közepén fogunk lakni. Ám mediterrán vidéken, télen sehol ne lepődjünk meg, hogy a fűtést nem veszik alapvető emberi szükségletnek. Légkondicionálóval próbálunk elviselhető hőmérsékletet varázsolni, de azon tanakodunk, hogy ennek a zörgését vagy a hideget könnyebb elviselni. Melegítő, pulóver, zokni fel és meg is van a megoldás!

Másik örökös meglepetés a várva várt reggeli. Olasz reggelitől sokat ne várjunk, croissant, édes feltétek, kávé és ennyi. Hol a többi? Hát nincs többi, ennyi! Jó tanács, ha nem kontinentális svédasztalos reggelit kínálnak, már annak is örüljünk, ha szépen meg van terítve. Napfelkelte, reggeli megvolt, gyerünk Taorminaba, ma még napsütést mondanak arrafelé és ugye a tengerpart napsütés nélkül, a magyarnak olyan, mint vasárnap húsleves nélkül.

Giardini Naxossal egy kicsit képzavarban voltam, olasz földön görög behatással, de a homokos tengerpart megvolt a napsütéssel. Érdekes még, hogy közvetlenül a tengerparton télen mindig melegebb van, kellemesen ki lehetett most is feküdni kabát nélkül. A háttérben viszont ott emelkedett Taormina és egyre nyugtalanabb voltam, mikor indulunk neki. Panda megszenvedett, míg felértünk, főleg a faluban csak olasz felvezetéssel sikerült megtalálni a több emeletes parkoló garázst. Engem mindig meg tudnak fogni a hangulatos olasz utcákon 1-1 régebbi olasz autócsodák, mint ez a Fiat 500 is. Oda voltak ezért a színért, később Sienában is láttunk egy ugyan ilyet.

Egy amatőr fotós számára is egy álom téma a ez a színház, háttérben az Etnával, sajnos az utóbbi elmaradt, de a teátrum felejthetetlen volt, többek közt a borsos belépőjegy ár miatt is. Szerintem nem számolták, hogy épp nem Pavarotti lép fel, de olaszos lazasággal vették, nem fognak újrakalkulálni, ennyi és kész. Csontváry géniuszát megpróbáltam a valósággal összemosni:

Elképesztően hangulatos utcái vannak, meg kell említeni az itteni kirakodóvásár-szerű precíz zöldséges és gyümölcs standokat, a souvenir árusokat és persze elmaradhatatlan kávézókat, cukrászdákat is, amik egyikét a Cake Boss, Buddy Valastro is dícsérte! Nagy látványosság még Taormina tövében elterülő Isola Bella sziget, ami félsziget is lehetne az apály-dagály miatt. Az olaszok ezt is elintézték, legyen természetvédelmi terület és kész, nem megyünk bele a mélységekbe.

Mohács környékén építettünk talán indokolatlanul alagutakat, hidakat, ám itt Szicílián azért van alapossága ezen utaknak.

Ha már a csúcson vagyunk, elgondolkodtam, hogy miért nem húznak élesebb határvonalakat a tengereknek is. Most ez itt a Földközi-tenger vagy a Jón-tenger? Gondolom, mindenki tudja a választ (kommentben szívesen veszem), de a horizonton túl a görög partok mindenképp ott vannak.

Visszaérkezvén a szállásra sikerült az egész napos fűtéssel vagy 35 fokot varázsolni a szobánkba. Az egész este azzal telt, hogy holnap vegyük-e előrébb az Etna megmászását vagy kockáztassunk a következő napi havazással. Reggel minden egyértelművé vált. Napsütés: Etna. A Panda megint kevésnek bizonyult, bár még 2000m fölé sem kellett felkapaszkodni, a 200. kanyar után már nem tudtuk tovább számolni, csak csodálkoztunk, hogy a növényzet is eltűnt és megjelentek a 4m-es hófalak az út mentén. A többség nem érte be ezzel a magassággal, tovább mentek innét felvonókkal, de mi inkább elköltöttünk egy kiadós ebédet a „hüttében”.

Radio Italiában negyvennyolcadszor adták már le az aktuális slágert: Tiziano Ferro - La differenza tra me e te (klikk rá és hallgathatod közben). Igen és még az is veszélyesen beleült a gondolatokba, hogy egy óra alatt miért mondják háromszor azt a szót, hogy Cacciatore?!

Az eső megérkezett, térkép és időjárás előrejelzések… Irány Cefalù, ott csak borús az idő. Az ingyenes autópályán süvít a Panda, ömlik az eső, megpróbál kapaszkodni az autó a kb. 1-2mm-es nyári gumiprofilokkal, korábban a cég megnyugtatott, itt elég ez is! A kisvárosban ez már mind a múlté és már a kezemet szorongatja a főtéren egy kávézóban a pincér, hogy mennyire jó élményei vannak Budapestről, mivel Budán volt egy étterme anno. A tengerpart itt gyönyörű, igazi homokos, meg is kellett mártózni benne.

Nem tudom, hogy miért nem lettem botanikus, de megőrülök egyszerűen az olasz, francia és spanyol kertek iránt, az angolról nem is beszélve! Többek közt ezért is el kellett mennünk a maffia fővárosába, Palermoba, az Orto Botanicoba.

Normális fotót nem lehetett készíteni az enyhe szitálás közben, de voltak próbálkozások. Majomkenyérfa, pálmák, pisztácia, fikusz, banán, mind kint a természetben és a kávé… Itthon megpörköl, megdarál, megfőz, kiköp. Az emelkedett gasztronómiáról talán ennyit, hétköznapi emberek révén viszont betértünk a parkkal szembeni helyiek által közkedvelt étterembe egy Arancinire. A törzsvendégek jól meg is néztek maguknak. Ez jellemző volt máshol is, egy pékségben még hátulról is kihívták a melósokat, hogy nézzék meg az északiakat…

Másnap ismét az időjárás előrejelzéssel és a térképekkel kezdtük, így olyan irányba vettük utunkat, ami nem volt tervben, Siracusa. Hát nem bántuk meg. A haragos tengert is megismertük, a parton egy Dreher sör kupakjával. Az olaszok persze, hogy magukénak érzik ezt is!

Utolsó óráinkat még Cataniaban töltöttük, ha már ilyen szép neve van egy városnak, látnivalókban sajnos nem bővelkedik. Piac itt is kötelező program lett volna, de szerencsére zárásra értünk oda, csak a szemét és az orrfacsaró bűz fogadott. Szicília zászlajával, a háromlábú trinacria-szimbólummal búcsúzok, na de ebbe már nem megyünk bele…

- FINE -

Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:

További extra fotókért klikkelj ide:

Vigyázz Cataniában is az autóbérléssel >>>