Jachtok, luxusautók, Formula-1, rally, szerencsejáték, ékszer- és divatüzletek, ez mind Monaco. A Francia Riviéra Monacói Hercegségének legfelkapottabb negyede, ahol a képzeletünkben élő látványosságokat élőben is megtalálhatjuk, az pedig Monte-Carlo. Vatikán után a második legkisebb ország, ami a milliomosokat leginkább az adóparadicsomi mivoltával vonzotta magához. A városállam teljes egészében be van építve, olyannyira, hogy az egyik negyedét, Fontvieillet már a tengerre húzták fel. A Földközi-tenger és az észak felől tornyosuló hegyek a már kellemes mediterrán éghajlaton belül is egy különleges mikroklímát alakítottak ki. Ha már Nizzában tengettük nem éppen unalmas napjainkat, átugrottunk ide is egy rövid városnézésre, de nézzük is a storyt, mert ruletten a pirosra felteszünk mindent!

A Francia Riviérán semmiképp nem lehet kihagyni Mentont, ahol a citrom és a narancs töménytelen mennyiségben fogad minket. Nizzából (kattints rá és olvashatod) talán a leggyorsabb megoldás egy emeletes vonattal átugrani ide. A párommal az ablakból nem sok minden láttunk a rengeteg alagút miatt, de ha éppen világos lett, akkor a kilátás leírhatatlan volt! Mentonba nem a citrom fesztivál idejére érkeztünk, de a citrusfélék így is érezhetőek voltak akár az utcákon, mivel a legtöbb narancsfával van díszítve.

A békés, nyugodt kis város hangulatát a hosszú lépcsőzés után egy mise törte meg a rengeteg ünneplővel. Barkaszentelő féle lehetett, de a helyiek talán pálmalevél avatásnak hívták, mivel mindenki ezt tartotta a kezében. Felemelő volt látni, hogy mennyire átélik itt az emberek a vallási ünnepet, minket mindenképp magával ragadott a pillanat. A szűk sikátorok és a színes kis házak olasz hangulatot idéztek vissza nekünk, amit csak egy-két francia szó tört meg. Szépen lecsurogtunk ennek örömére a parti sétányra és beverettünk két jó limoncellót.

Visszapattantunk vonatunkba, pár perc után már a monacói hegyek gyomrában voltunk, ahol a vasútállomás egy alagútban található. Na, itt a GPS-t el kell felejteni, mivel az utak, lépcsőházak és a rengeteg lift a föld alatt vezet. Aki viszont nem szeretne sétálni, annak nagyon jó a tömegközlekedés is, a buszsofőr köpenyben fogadott minket. Az első, ami feltűnt a szájtátott tájékozódás közben, hogy milyen makulátlan tisztaság van mindenhol! A buszjegy vagy a parkolás nem volt intenzíven drágább az európai átlagnál, élelmiszer árakról nem tudok beszámolni, mert nem voltak nyitva ezek a boltok. Második dolog, ami feltűnt, hogy az utcaképet itt nem 20 éves Suzukik tarkítják, hanem Aston Martin, Rolls Royce és Bentley, de a Ferrari sem megy ritkaság számba.

Nizzából át lehet ugrani hajóval vagy akár helikopterrel is a fontvieille-i Heliportra, amik nem csak elvétve közlekednek a tenger feletti útvonalukon. Egyből leugrottunk a kikötőbe, hogy kinézzünk magunknak egy milliárdokat érő jachtot, a leginkább egy Arab Emirátusok felségjelű hajó tetszett, de nem hoztuk el, mert a haverom helyére az óbudai kikötőben nem fért volna be. Csalódottan kaptattunk fel a Casino felé, ahol az út mentén Gucci, Valentino, Hermés, Prada üzletek vártak a legújabb kollekcióval, az utca elején jelzés szinten egy bankot is megpillantottunk. A két dolgot össze tudjátok rakni, gondolom ez a várostervezés fejében is megfordult.

Séta közben a tribünök, az ideiglenes boxutca és a kerékvetők nélkül nem volt egyszerű, de azért be lehetett lőni a Formula-1 Circuit de Monaco pályáját. Minden év májusában itt az utcákon rendezik meg a Forma-1 Monacói Nagydíjat. Ayrton Senna tudott nyerni legtöbbször, de valahogy mégis csak a Ferrari neve ivódott össze Monacóval. Az egész F1 legkomolyabb kanyarja a Grand Hotel hajtűkanyar, de az utána következő gyors alagút is izgalmas, ahogy elvesznek benne a versenyautók.

F1 mellett a FIA World Rally Championship sem kisebb rendezvény, amit a környező hegyekben rendeznek meg. Ki ne emlékezne az olasz autóipar csodájára, az egykori Lancia Delta WRC-re?! Napjainkba viszont már Sébastien Ogier hasít a legújabb Fordjával a szerpentineken. Csajoknak talán ennyi elég is lesz a motorsportból…

Hát persze átugrottunk ellensúlyozásképp a Le Métropole Shopping Centerbe, ami egyik budapesti plázához sem hasonló. Elegáns bevásárló kastélyt képzeljetek el vörös márvány és bézs színű falakkal, arany berakásokkal, kovácsoltvas korláttal, nem gyengén hatalmas kristály csillárokkal. A Hugo Boss, a Tag Heuer vagy a Max Mara ide nem az outlet cuccait tette ki. Vannak parányi butikok is, ahol egyszerre csak egy vevőt tudnak kiszolgálni. Akinek még nem volt elég a vásárlás, az a Jardins de la Petite Afrique park közepén található Montecarlo Pavillons nevű buborék üzletekben folytathatja a márkák hajhászását.

Eleget vártunk, megpillantottuk a Place du Casino téren az 1863-ban épült az elegáns Monte Carlo Casinót. Nem más volt az egész utunk célja, mint hogy a megmaradt pénzünket feltegyük a piros hetesre. Fogtuk magunkat, készítettük a beugróra is a csörgő eurónkat, de a kidobók nem elkeserítettek, hogy nem megfelelő az öltözékünk?! Micsoda? Be van tervezve az új autó, hajó, apartman és a küszöbön szertefoszlik az álmunk?!

A kaszinó melletti Café de Paris Monacoba vétek lenne nem beülni, és nem meginni legalább egy kávét. Így tettünk mi is és még megfejeltük egy pezsgővel is. Érdemes körbenézni innét egy pillanatra, pazar hotelek, Bentleyk, pálmafák között mi is azt éreztük, hogy egy kicsit a részesei vagyunk ennek a fényűzésnek.

Nehogy leüljön a hangulat, így az Opéra mellett lesétáltunk, hogy tovább kápráztassuk magunkat. Monte-Carlo másik különlegessége, hogy nem csak a föld alá lehet menni, hanem a tetőkre is ki lehet nézni. Ilyen a Fairmont Hotel tetején elterülő park is, ahol Vasarely híres Hexa Grace alkotását lecsekkoltuk.

Nem lehet kihagyni az innét pár lépésnyire található Jardin Japonais de Monacót, ami egy gyönyörű japánkert. A rohanó város után jól esett ezen a megtervezett zöld szigeten kifújni magunkat. Hihetetlen, hogy milyen kellemes összhangban vannak itt a virágok, nyírt bokrok, egzotikus fák, tavacskák a bambusz épületekkel.

Innét viszont nincs közel a Palais du Prince várnegyed, ezért ismét fogtunk egy buszt, de előtte még leszálltunk, hogy a Marché de la Condamine piacon körbe nézzünk. Minden megtalálható itt, ami elvárható egy mediterrán kirakodó vásártól. Egyik cukrászdában mi betoltunk egy mille-feuillet, ami a franciák krémese, egy leveles tészta rummal ízesített cukrászkrémmel. Mmmm…

Ennyi látnivaló után már nem sok erőnk maradt, de nem hagyhattuk ki a várnegyed reneszánsz stílusban épült sikátorait, a végén pedig a Palais du Princet. Monaco mindenkori hercegének, jelenleg II. Albert hercegnek, és családjának az erődítményét. A palota gyakorlatilag egy nagy komplexum a főudvarral, tornyokkal, kápolnával. A csodás kilátás miatt is érdemes felmenni, de a mindennap megtekinthető látványos őrségváltás sem elhanyagolható.

A nap végére tényleg kész voltunk, hiába volt az Musée Océanographique bejáratánál a kávé is, ez már csak kötelező szenvedésnek tűnt, de az emlékek miatt mégis megérte! A több szintes múzeum legalsó szintjén lévő akváriumban a Földközi-tenger színes halai, polipjai, murénái csodálhatók meg, ahol bevállaltunk egy őrjítő cápasimogatást is. A földszinten a bálnacsontvázak nem annyira ragadtak magukkal, élőben azért a különbség leírhatatlan volt az Azori-szigeteken (kattints rá és olvashatod). A felső szinten pedig az óceánok világát bemutató kiállítás nézhető még, a tetőteraszon viszont a legcsodálatosabb a kilátás Monacóra! Kijutni sem egyszerű innen, mivel a mélygarázson keresztül próbálkoztunk és majdnem ott maradtunk a labirintusban.

Van bőven látnivaló ebben a fantasztikus városban, most ennyi fért bele. Köszi, hogy benéztél hozzám! Ha tetszett, likeold az oldalt facebookon és még játszhatsz is egyet!