Nem kisebb feladatba vágtam bele, mint hogy Rijekától leautózzak Zadar felé a teljes Kvarner-öböl mentén. Nem hiába, mert elképesztő szerpentineken juthattam le délre. Ne vágj bele, ha sietős kedvedben vagy, mert maga az út is lassú, nézelődős, de ha kifogsz egy olyan szezont, amikor dugók is lassítják az utat, akkor az egész napod is rámehet. Ritkán kockáztatni is kell!

Krk sziget déli részén fekvő Baškát is szépen ki lehet venni a sivatagos hegyeivel együtt. Sötétkék fjordszerű képződmények tarkítják a partvidéket a teljesen kopár Paggal szemben. A megszámlálhatatlan kanyar után Zadar előtt vegyük az irányt Nin felé. Egy lagúna közepén álló kis szigeten húzták fel egykoron ezt a bájos kőből épült kis falut. A nyílt tengertől egy homokpad választja el, aminek a másik oldalán gyerekek lubickolnak a sekély Balaton szerű homokos, felkavarodott vízben. Hajnalban biztosan érdemesebb kimenni megnézni, amikor még minden szép csendes.

Egy széles átfolyás elválasztja a homokpadot a szárazföldtől, ha van merszed és jó úszó vagy, szeld át, én is így tettem, majdnem össze is csináltam magam, mivel a mélykék víz már jelentett valamit alattam. A másik oldalon viszont szürke iszappal kenegetik magukat az emberek és élvezik, ahogy rájuk szárad. Nekiálltam a környéken még frankó partokat keresni autóval, csaknem találtam és az autó is fennakadt a köves szántóföldön…

Egy kecses hídon nézzünk át Vir szigetére. Őrületes, hogy szinte minden ki van írva magyarul. Később kiderült, hogy rengetegen vásároltak itt ingatlant, aminek egy részébe be is költöztek honfitársaink, másik részét pedig kiadták. Az utcán szinte csak magyar szavakat lehetett hallani. Engem viszont a különleges partok még inkább érdekeltek, ezért elautóztam az észak-nyugati felébe, ahol Ausztráliában érezhettem magam egy rövid időre, mivel vörös színű sziklák csipkézték a szárazföldet.

A sorozat ezzel véget ért, ha máshogy alakítanád a Self Seriest, visszatérhetsz az elejére (kattints a táblára):