Kiadós havazást ezen a télen sem kaptunk, de forgatókönyv szerint megérkezett az influenzajárvány és vele párhuzamosan az új koronavírus is. A szürke téli bezárkózást alig vártuk, hogy véget érjen, hamarosan viszont el lehetünk zárva a tavaszi újruhába öltözött természettől, de akár a napokban is megtapasztalhatjuk a kijárási tilalmat. Már most is segítség lehet a „Maradj otthon!” felszólítást betartók körében egy kis virtuális kirándulás, akár a határokat lezárt Szlovákiába is.
Az újabb kiruccanás előtt nézz még körbe, hogy eddig a nyitott határokon keresztül mi mindent fedezhettünk fel a szomszédunknál:
A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái működtek a ma már világörökségi Selmecbányán (Banská Štiavnica), ahol a világon először használtak puskaport a robbantáshoz. A bányák kimerülésével megkezdődött a város hanyatlása, így az épületei is borzalmas állapotba kerültek, amiknek a felújítása csak a ’70-es években indult meg, de a pusztulás nyomai néhol még a mai napig fellelhetőek. Némelyeknek ez egy ódon bájt is nyújthat, mint a portugál Portó (kattints rá) érintetlen „gyarmati” stílusú lakóházai.
A város egykori népszerűségét alátámasztja, hogy hírességek is gyakran ide látogattak. Petőfi Sándor növendéke volt egykoron az Evangélikus Líceumnak, Mikszáth Kálmán számos írása a városhoz és környékéhez köthető és Csontváry is megörökítette a környező hegyvidéket. A főutcán és a Szentháromság téren számos középkori épületet találni, ami fölé a gótikus Óvár magasodik, de talán még látványosabb a szomszédos dombokon ékeskedő reneszánsz Újvár és a nem megszokott, impozáns Kálvária is. A városban csak lejtős, emelkedős utcák kanyarognak, talán az egyetlen vízszintes rész a főutcán az üzletekkel tarkított korlátos sétány.
Tovább indulva már messziről fehérlettek az Alacsony-Tátra havas csúcsai, amik biztosították a várva várt igazi telet! 1000 m felett a mínuszok is megérkeztek, hátrahagyva az autó biztonságát és melegét. Az utat is elhagyva, meglepve vettem tudomásul, hogy a várt pár centis hó lassan térdig ért, így a tervezett kis túra jóval tovább tartott a nehezen járható terepen.
A patak zúgói folyamatos hangzavart keltettek, így megfordult a fejemben a semmiből előtűnő medvetámadás is, de ez sem szegte kedvemet, tovább tartottam a csúcsig! Néhol síelőkbe is botlottam, ők már hazafelé tartottak a közeli Krížna csúcsot megmászva. Úticélom még távoli pontként sejlett fel, amikor már combig süppedtem el, akkor döntöttem úgy, hogy egy másik alkalommal, hótalpakkal is fel kell szerelkeznem…
A ’90-es évek végén vonattal indultunk neki a felvidéki Besztercebányának (Banská Bystrica), amikor még nem létezett útvonaltervező és csak utólag derült ki, hogy a számtalan átszállás után egy naposra sikeredik a „rövid” odaút. Nem veszett kárba a fáradozásunk, mert a város főtere (Námestie SNP) kárpótolt akkoriban is, a hazai unalmas kádár kockák után. Óriási látnivalókat ne keressünk itt most sem, viszont több gótikus és reneszánsz stílusú polgárháza olyan hangulatot kölcsönöz a térnek, amit csak nagyon nehezen lehet otthagyni!
Ha jobban belemegyünk a részleteibe, találunk XVI. századi Óratornyot (Hodinová veža), aminél senki nem említi meg, hogy hasonlóan a pisai ferdetoronyhoz, 68 cm már a dőlése. Reneszánsz faldíszítésével tűnik ki a Thurzó-ház, viszont érdemes megfordulni, mivel Beniczkého dom nyújtja a stílus teljességét az oszlopos erkélyével. Érdemes kitekinteni a térről, mivel ott is középkori nevezetességekbe botlottunk, mint a Besztercebánya vára (Hrad Banská Bystrica), ami egy óriási legó várnak tűnt és a mögötte megbúvó gótikus Mátyás-ház (Matejov dom). Mindezeket a képre kattintva>>> kiülős, nyári változatban se hagyd ki, vajon ezek után a szobába jobb ülni vagy megérné egy kicsit kimozdulni?
A járvány idejére még javaslom a sorozat I. részét is, ahol szembenézhetsz a természet félelmetes hangulatával:
Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!