Vagyis tévedni emberi dolog… De nem kell ahhoz David Attenboroughnak lenni, hogy megállapítsuk, az őzike az nem a kis szarvas! Kezdjük is el rendbe rakni, hogy mi lehet a különbség a dzsungel, esőerdő és az őserdő között. Első körben nézzük a mérsékelt égövi őserdőt, ami nagy vonalakban úgy néz ki, hogy áthatolhatatlan a kidőlt fák és a benőtt aljnövényzet miatt, illetve nem hiába feltűnően vaskosak a fák törzse. Az állatvilága pedig bővelkedik a fajok gazdagságában, így nem kell meglepődni, ha egy játékos hóddal vagy egy zöld hamvas küllővel találkozunk. Nagyra kerekedett szemmel is meg lehet nyugodni, mert a cikk végére biztosan egy komolyabb őserdő meghatározással is találkozunk!

Csehország ne csak Prágáról szóljon, ezért felvezetőnek nézzünk körül, mennyivel látványosabb természeti és épített nevezetességeik vannak ezen a vidéken:

Brünntől (Brno) északra található a Morva-karszt védett tájterülete, ahol a Macocha-szakadékot (Propast Macocha) egy óriási barlang mennyezetének az összeomlása hozta létre, ami így egy 138 méter mély víznyelővé változott. A felső kilátó egészen benyúlik a szakadék fölé, ahonnét a szemünk egyszerűen nem szokik hozzá a szélsőséges tér érzetéhez. Az egész vízrendszernek a lényege innét még csak sejtelmes, mivel a 31 m hosszú és 15 m széles Horní-tó legfeljebb néhány csepp víznek látszódik, az azt tápláló Punkva-patak viszont valamiért eltűnik a sziklák alatt…

Ahhoz, hogy kiderítsük, mi rejlik a mélyben, a fenyőerdőn keresztül nagy ívben le kell ereszkednünk vagy az újvonalas túrázóknak rendelkezésére álló lanovkára kell egy jegyet váltani.  Az erdei út végén a környék legnépszerűbb barlangja, a Punkevní barlang (Punkevní jeskyně) várt a cseppköveivel 〈klikk⇓fotóra⇓〉, amik igazán a földalatti Tükör-tóban mutatták meg magukat! A feltérképezett járatainak a hossza majdnem eléri a 35 km-t, így az sem vált lehetetlenné, hogy egyszer csak a Macocha-szakadék aljánál találjuk magunkat, ahonnét az egész természeti jelenség még inkább felfoghatatlannak mutatkozott. Unatkozni nem volt idő, mivel jött is a következő meglepetés, így kényelmes elektromos csónakok repítettek a Punkván a kijárat felé. Az embertömegbe visszaérve elgondolkodtató, hogy egyes szélsőséges téveszmék környezetünkről és embertársainkról milyen óriási károkat okoztak már! Nézzük akkor a humán részét!

A Prágától 〈klikk>Bővebben<〉 északra húzódó Szudéta-vidéken 1784-ben alapították katonai bázisként Theresienstadtot (Terezín), ami Mária Terézia után kapta az elnevezését. Gavrilo Princip biztosan a milliomosban nem beugrónak számítana és a mit keresett ebben a csillag erődben kérdés is 1.000.000Ft felett fordulna elő. Csak bámultam az ismerős nevet az 1. sz. cella feliratánál, de megállapítani csak később tudtam, hogyan került ide Ferenc Ferdinánd trónörökös merénylője. A szarajevói per után ugyanis a bűnösöket ide szállították, ahol a fűtetlen, nyirkos cella miatt Princip is tuberkulózisban hunyt el. Ez idő alatt, 1914. július 28-án az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának és ezzel ki is robbant az I. világháború. Másik nagy meglepetés is egy felirattal fogadott az egyik szoba bejárata mellett: „Mártírjaink emlékére” /A magyar bajtársak, 1959/, ugyanis 1945 márciusában 1150 magyar zsidót szállítottak ide, akik bár túlélték a bécsi halálmenetet…

Göbbels propaganda filmje szerint Terezín nem volt más, mint „Hitler ajándéka a zsidóknak”, ahol paradicsomi körülmények között éltek, de valójában a nácik aljas és képmutató koncentrációs tábort működtettek itt, amit Reinhard Heydrich, a Cseh–Morva Protektorátus kormányzója a gettó helyszínéül és cseh zsidók tranzitközpontjául hagyott jóvá. A hírhedt SS-Obergruppenführer 1942-ben az Anthropoid hadművelet során brit és csehszlovák merénylők áldozatául esett, cserébe a nácik bosszúból két cseh falu (Ležáky, Lidice) 5.000 lakóját irtották ki. A többek között dán és holland zsidók kíméletlen napi rutinja egyrészt a csillámpala hasogatásával telt, másrészt fő profilnak a V–1 és V–2 rakétákhoz való alkatrészgyártást írták elő nekik 〈klikk⇓fotóra⇓〉. 1945-ig a becslések szerint 144.000 zsidót deportáltak, ebből 33.000-en haltak meg itt, 88.000-en pedig továbbküldve, elsősorban Auschwitz-Birkenauban 〈klikk>Bővebben<〉.

A tomboló kánikulából egészen üdítőleg hatott a cseh Šumava Nemzeti Parkba érkezni, ahol délben csak 19 fokot mutatott a hőmérő, nem hiába, mivel a fennsík 8-900 m magasságban terül el. Amerre a szem ellát, mindenütt alpesi lucfenyők magasodtak, aztán egyszer csak egy nyílt terep tárulkozott ki egészen más növényzettel, ami a Chalupská slať körüli fapallós tanösvényen járható be. Az orosz fehér nyárfaerdő után egy lápos terület jelent meg, ahol a tőzeg átlagos mélysége 1,9 m körüli, míg a tó közelében a legnagyobb vastagság eléri a 7 m-t is.

Út közben a hangafélék mutatták meg magukat, amik Norvégia egyik nemzeti virága, ide tartozik ám még az egyik tőzegáfonya törpecserjéje, a lombhullató hamvas áfonya és vörös áfonya is, ami Magyarországon védettnek (értéke: 10 000 Ft) számít.  Az ösvény végén a fekete Chalupská tőzegtó tökéletesen tükröződő felszíne így pihent, visszafelé viszont nehogy ilyen meglepetés érjen, mint a fotón 〈klikk⇓fotóra⇓〉!

Közép-Európában nem igazán találni még egy olyan helyet, mint a 900 m felett kezdődő Boubini erdő (Boubínský prales), ahol a természet közeli jelenségek ilyen magas fokon koncentrálódnának. Ez az őserdő is nagyobb kiterjedésű, rendszeres emberi tevékenységektől mentes, régóta fennálló, őshonos fafajokból álló öreg erdő, ahol az ökológiai folyamatokat nem zavarták meg jelentős mértékben. A mindent beterítő páfrány és moha áradat fölött 4-500 éves lucfenyők adják az árnyékot, amik közül 57 méter volt a legmagasabb példány.

Rengeteg kiszáradt fenyőt lehet látni a régióban, aminek az oka a klímaváltozás vagy a kb. 0,5 centiméter hosszú kártevő, a betűzőszú lehet. A 925 méteren elénk tárulkozó festői Boubin-tónál kezdődik a tanösvény, ami körbejárja a teljesen elzárt és vad rezervátumot, ahol ritkán keresztes vipera és jávorszarvas is bóklászhat. Alább viszont rögtön elkaphatod a hangtalanul repülő gyöngybaglyot és a visszatelepített, rejtő színű nagymacskát, a hiúzt is.

A túra végeztével most nem a Stefánia vagdaltunknak megfelelő cseh fasírtot (Sekaná) és az unalomig hajkurászott kürtőskalácsot (Trdelník) szolgálják fel, hanem az alábbi Menüre kattintva rendelhetőt!