1937. november 21-én Magyarország kőolajtermelő országgá vált, mivel a zalai olajkutak megkezdték a termelést. Az erre alapított MAORT 1939-ben már fedezte hazánk szükségleteit és 1940-től a háború végéig exportra is termelt, elsősorban Németország részére. A náci hadigépezet számára viszont hamarosan a román ploieşti-i és hazánk zalai olajmezői önmagában kevésnek bizonyultak, másrészről a szövetséges bombázások kezdték megtépázni az egész birodalom olajiparát.

A ma már lengyel területen fekvő Hydrierwerke Pölitz (Police) komplexum építése 1937-ben kezdődött az IG Farben igazgatása alatt, hogy az itt előállított szintetikus üzemanyaggal ellássák a német hadsereget. A háborús szükséghelyzet megkövetelte, hogy az igen költséges eljárások ellenére is elsősorban sziléziai kőszénből állítsanak elő a Wehrmacht és a Luftwaffe részére különféle üzemanyagokat. 1934-ben a Péti Nitrogénművek Rt. szénolaj- és műbenzingyártás céljára megalapította a Magyar Hydrobenzin Rt-t, hogy a dorogi szénlepárló üzem termékeire alapozva megkezdhesse a termelést, de a kőolajpárlatokhoz képest a szénolaj és műbenzin gyártása itt sem volt gazdaságos, így a békeidő eljövetelével ezekkel leálltak.

illusztrációk forrása: Fortepan / National Archives

Jelentős hazai kőolajfinomítás folyt a szőnyi és az almásfüzitői üzemben, ami nem kerülte el a szövetségesek figyelmét sem. 1944. augusztus 9-től megdöbbentő korabeli légifotók 〈klikk>Fenti képre<〉 maradtak fenn a dél-olaszországi támaszpontokról indított bevetésekről és az általuk okozott pusztításról.  A képen feltűnő B-24G Liberatoron szembetűnő a Fertile Myrtle (mírtusz a szenvedélyes szerelem, a hűség és a termékenység jelképe) felirat, amely szlenget a yankeek általában olyan nők megpecsételésére használtak, akik nagyon termékenynek tűntek.

Visszatérve Szőnyre, augusztus 21. éjjelén a RAF Halifax és Liberator gépei 155,5 tonna bombával szőnyegbombázást zúdítottak a MOLAJ olajfinomítójára. Ismét nagyobb méretű amerikai bombatámadás érte az országot 28-án, a délelőtti órákban mintegy 100–120 gép a szőnyi olajfinomítót bombázta, ami során megsemmisült hat nagy olajtartály.

A magyar olajipar ellen intézett szövetséges bombatámadások miatt az iparügyi miniszter német nyomásra elrendelte, hogy a hazai olajfinomítókat is le kell szerelni és föld alá kell rejteni. A Magyar Olajművek Rt-nek (MOLAJ) a Dunakanyarban megbúvó Kovácspatak (Kováčov) mellett kellett kialakítania új földalatti finomítót, ami vasúton és vízen is egyaránt elérhető volt. Az Esztergom melletti Helembai-hegységben kívánták ismét felállítani a jelentős részt megsemmisített finomító vákuumdesztillációs üzemét és a kenőolaj-feldolgozó részlegét.

Egy hónap alatt csaknem teljesen kiásatták orosz, román és olasz hadifoglyokkal a 650 méter hosszúságú üregrendszert, amelynek két szintjét tíz liftaknával kötötték össze. Az objektumot végül sohasem fejezték be, mivel Budapesthez vészesen közel jutott a Vörös Hadsereg, így a szőnyi olajfinomító megmaradt egységeit a Todt-szervezet inkább leszerelte és a Dunakanyar helyett Németországba szállította. A kitermelt kőből töltést vezettek el a keskeny nyomtávú vasútvonal számára, amit napjainkban már ugyan erősen megbontott az erózió, de rajta keresztül még mindig elérhető az egykori földalatti építmény.

Azért ne felejtsük el, hogy a 388 méter magas Burdáról (Burdov) terül elénk Esztergom városának legkiválóbb panorámája, amit illik meglátogatni a rövid túra után: