Az 1930-as években Németországban akkora szám volt az Opel Blitz, mint napjainkban az amerikai villanycsoda, a Tesla, de a 130.000 db legyártott teherautó ellenére ma már nem könnyű múzeumi példányokat találni. A Strasbourg melletti MM Park II. világháborús múzeum 〈Bővebben>>>〉 meghirdetett gyűjteménye között is szerepelt Blitz, ám megérkezésünkkor a személyzet nem tudott róla és nem ismerte a legendás LKW-t. Ezek után az alábbiakban valós helyszínekről és tuti biztos kiállított darabokról lesz szó!
A Blitz (Villám) 1930 és 1975 között épített különféle könnyű és közepes teherautók elnevezése, ami a sablont is adta az 1960-as évek elejétől használt Opel logóhoz. A Berlintől nem messze fekvő gyár, az Opelwerk Brandenburg létesítményeinek építését 1935-ben kezdték meg és 1944-ig több mint 130.000 db komplett teherautót és alvázat gyártottak. 1943-ban a Weiss Manfréd Művek tárgyalt a gyártási jog megvételéről, de a tervek megvalósítására a háború érthető okai miatt nem kerülhetett sor, viszont az 1944. évi szállítások során kb. 600 db került a Magyar Honvédséghez.
Felépítményének érdekessége, hogy a legtöbb Blitz vezetőfülkéje acélból, teste pedig fából készült. A késői gyártású példányai pedig az acéltakarékosság jegyében fából és préselt papírból készült fülkét kaptak, a 70,5 LE-s Opel 6 hengeres benzinmotorhoz. A német Technik Museum Sinsheim egy egész kollekcióval rendelkezik ebből a típusból.
A németek a holokauszt végrehajtásában is igénybe vették, mivel a módszeres gyilkoláshoz a furgon felépítményébe visszavezették a motor által kibocsátott szén-monoxidot. Az egészen egybeforrt kasznival készült autóbusz kivitele 28-30 utas szállítására volt alkalmas, amit a tömegközlekedésben is használtak. A féllánctalpas Maultierekhez a Mercedes tgk-k mellett Opeleket is felhasználtak, amik már kiváló terepjáró képességgel is rendelkeztek.
A lengyelországi Blitzkrieg harcai során már fény derült arra, hogy bizony egy jobb terepjáró-képességű változatra is szükség lenne, ezért 1940-ben elkezdték gyártani az Opel Blitz Allradot, ami 100 km-en megtett közúton 25 liter helyett 30-35 litert fogyasztott. Másik probléma, az üzemanyag hiány a háború végéig nem oldódott meg, így kénytelenek voltak fagázzal működő példányokat is kifejleszteni. A híres belgiumi Bastogne harcteréről is előkerült egy rádióskocsi változat, de mellette még érdemes a többi járműcsodát is megtekinteni 〈Bővebben>>>〉.
1944. augusztus 6-án a szövetséges légitámadás lerombolta a Brandenburg an der Havel létesítményeit, az oroszok pedig hagyományaikat követve jóvátételként a gépeket leszerelték és a Szovjetunióba szállították. Kétségtelenül a legszebb példány, ami a háborús időket is visszaidézi, Ausztriában lelhető fel a Militärmuseum Sonntagbergben. A Wehrmacht-szürke festés mögött rejlik a teherautó rövid tűzoltóként megélt története is, de azt később erre az állapotra visszaállították.
Az utolsó 467 darab közepes teherautót az Opel szerelte össze Rüsselsheimben, mígnem a gyártást 1954-ben leállították.
