Az angol–francia együttműködésből megszületett Concorde és a szovjet Tupoljev szuperszonikus utasszállító repülőgépek 1973-ban mutatkoztak be a Párizs-Le Bourget-i Nemzetközi Légi- és Űrszalonon. A bemutató tragédiával ért véget, mivel amint a Tupoljev második repülése közben elkápráztatta a nagyérdeműt, lezuhant. A nyugat által fejlesztett gép viszont bevált és a Concorde nevet kapta a latin concordia szóból eredően, amely az angol, ill. a francia nyelvben is baráti egységet, szövetséget vagy harmóniát jelent. Mindkét eredeti gépet egy helyen, a Baden-Württemberg tartományban fekvő Sinsheimben csodáltuk meg, amiket még belül is ki lehetett próbálni.
A Tupoljev Tu–144 a világ leggyorsabb utasszállítója, a Concorde-ot megelőzve a világon az első szuperszonikus utasszállító, mivel 1969. június 5-én átlépte a hangsebességet, 1970. május 26-án pedig meghaladta a 2 mach sebességet, ezzel azóta is a leggyorsabb utasszállító repülő. A gépet 1975. december 26-án állították szolgálatba a Moszkva – Alma Ata útvonalon, az utasszolgálat felkészítésére elsőként a posta- és teherforgalomban. A TU–144-es 1972-ben érkezett üresen Ferihegyre, mert utasokkal csak 1975-től repült, igaz nem sokáig, ugyanis nem volt egy kiforrott konstrukció, összesen csak 55 alkalommal szállított utasokat. Mivel az évek során megbízhatatlannak bizonyult, 1978-tól ki is vonták a forgalomból.
A Concorde gázturbinás sugárhajtóműveivel az átlagos utazósebessége 2,04 mach, azaz körülbelül 2510 km/h volt és a maximális repülési magassága elérte a 18.000 métert. A szuperszonikus repülés közben a közegellenállásból adódóan a legmagasabb hőmérséklet a gép orrán keletkezett, így a váza akár 30 cm-rel is megnyúlt. Problémát jelentett még a nagyobb utazómagasság miatt az utasokat ért ionizáló sugárzás fluxusa közel kétszerese volt egy hasonló távolságra repülő hagyományos repülőgéphez képest.
A Hermeskeilben kiállított Aerospatiale gépnek is elvileg felszálláskor 350-380 km/h körüli sebességre volt szüksége, hogy elemelkedjen a kifutópályáról, de ez csak egy reprodukció. A Concorde meredek szögben, megemelt orral landolt, mert a szárnyakon nem voltak fékszárnyak, de még ezzel a technikával is 300 km/h-val érkezett. Fékezéshez sugárfordítót is alkalmaztak, vagyis a haladási iránnyal ellentétes irányba működtetve fékezni is tudta a repülőgépet. A gép orr része ilyenkor le volt hajtva, hogy elősegítsék a pilóták kilátását, repülés közben pedig kiegyenesedve áramvonalasabbá tette a gép törzsét, így a keletkező hő nagy részét elnyelte.
A Concorde első tesztrepülése már 1969-ben megtörtént, de az első menetrend szerinti járatokat csak 1976-ban indították a London–Bahrein és a Párizs–Dakar–Rio de Janeiro útvonalakon. 1985. szeptember 14-én a British Airways Concorde-ja Budapestre érkezett. A különleges járatot a British Airways, a londoni Good Wood Travel és a magyar IBUSZ londoni irodája szervezte meg, elsősorban tehetős angol nyugdíjasok számára, másrészről a devizahiánnyal küszködő országunknak sem volt egy utolsó reklám.
2000. július 25-én a felszállás során a Concorde egyik kereke ráfutott egy olyan alkatrészre, amely az előtte felszálló repülőgépről esett le. A gép kereke defektet kapott és a felcsapódó gumidarabok átszakították az üzemanyagtartályt, amelyből ömleni kezdett a kerozin. Több elektromos vezeték is megsérült és az üzemanyag lángra kapott. A pilóták megpróbáltak a közeli Le-Bourget repülőtéren landolni, azonban nem jártak sikerrel és egy szállodára zuhantak Párizs Gonesse nevű külvárosában.
A baleset után népszerűsége rohamosan csökkent és kivonták a forgalomból, a legutolsó Concorde-járat 2003. november 26-án a londoni Heathrow-ról utasok nélkül repült át a Filton repülőtérre.
