MZ ETZ, Simson Schwalbe, Simson S 51, Multicar, Trabant 601, Wartburg 353, Barkas B 1000, Robur LD 3000, IFA W50 és a sor még folytatható, hogy mi mindent adott nekünk az NDK gépjárműipara. Ezek közül a Sächsische Nutzfahrzeugmuseum (Szász Haszongépjármű Múzeum) számos legendás teherautót mutat be, többek között a nálunk is népszerű szocialista járműveket: Barkast, Roburt és IFÁ-t is, nézzük is meg ezeket.
A múzeum legszemrevalóbb gyűjteménye kétségtelenül a különféle Opel Blitzek, amik közül az Afrika Korps sárga színét 〈Bővebben>>>〉 viselő hozta az egzotikus harcszíntér hangulatát. Korábban az Opel logó eredetére is kitértünk, amiben a Wehrmacht szürke Blitz 〈Bővebben>>>〉 volt a leg említésre méltó teher. A Berlintől nem messze fekvő gyár, az Opelwerk Brandenburg létesítményeinek építését 1935-ben kezdték meg és 1944-ig több mint 130.000 db komplett teherautót és alvázat gyártottak. A késői gyártású példányaira jellemző volt, hogy az acéltakarékosság jegyében fából és préselt papírból készült fülkét kaptak. Az Opel Blitzek csúcsa talán az 1943-as 3,6-6700A LF15 tűzoltó autó (Löschfahrzeug), ami 9 fős személyzettel olthatta a szövetséges bombázások által keltett tűzviharokat, ami hordozható tűzoltószivattyúval is fel volt szerelve, így nem kellett azt pótkocsin vontatni.
Phänomen-Werke Gustav Hiller AG cégnév önmagában nem sokat mondhat, még az sem, hogy 1905-ben a kedvező árú háromkerekes Phänomobil jármű sorozatgyártását kezdték el, viszont később a Wehrmacht logisztikai gerincét adták a teherautói, a lényege pedig egyel lejjebb fog csak kiderülni! A fegyverkezéssel kapcsolatos 1939-es Schell-terv a teherautó típusok szabványosítására törekedett, aminek 1500 kg hasznos teherbírású járművei közé sorolták a Phänomen Granit 1500 típust is, amik közé a kisebb teherbírású Opel Blitzek is tartoztak. A Wehrmacht számára készült benzines teherek közül a fotón látható 1944-es „A” változata az összkerék meghajtást jelölte.
A Phänomen-Werke a háború után VEB Robur-Werke Zittau cégnévre alakult át és a nevéből adódóan később a Robur gyártásába kezdett, aminek a latin neve erőt jelent. Az NDK-ban feltűnt VEB (Volkseigene Betrieb) rövidítsek egyébként 1990-ig az állami vállalatokat jelölte és az ipari és szolgáltató cégek jogi formája volt. 1948-ban a vállalat összevonásra került az IFA–val (Industrieverbands Fahrzeugbau) és 1950-ben megkezdődött az első Phänomen Granit 27 teherautó sorozatgyártása, amely nagyrészt megfelelt a háború előtti Granit 1500 modellnek. A Robur teherautót 1961 és 1991 között gyártották, amely 1,8-3,0 tonna hasznos teherbírásával a Barkas B1000 fölé és az IFA W50 alá került az NDK járműgyártásában. A Robur LO 2500 platós teherautót eredetileg a lipcsei tavaszi vásáron mutatták be 1961-ben, aminek létezett furgon és busz változata is. 1973-tól az LO 3000 a korábbi LO 2500 továbbfejlesztett változata lett, 3070 kg-os megnövelt teherbírású platós teherautóként. A képen látható 1980-as Robur L0 3000 KF/L16 létrás változata is létezett, amiben az LO rövidítés léghűtéses Otto-motort (Luftgekühlter und Ottomotor) jelezte. Jelenleg is fennmaradt egy Robur utódcég, a Robur Bremse légféket, főfékhengert és sebességváltó alkatrészeket gyárt.
Az NDK 5 márkás bankjegyének hátulján is látható volt egy teherautó, amint szorgosan gyűjti a kombájn gabonáját, ez nem volt más, mint az IFA W50. Egy pillanatra azért álljunk meg az IFA H6B jelű pofás busz változatánál is, aminek 1957-es darabja a múzeumban is kiállításra került. A „W” betű a gyártás helyére (Werdau), az 50-es szám pedig az 5 tonna terhelhetőségére utalt, amik két tengelytávval voltak elérhetőek. A standard fülke (két ajtó, két ülés) mellett volt egy kibővített fülke (két ajtó, négy üléssel vagy két ülés + két ágy) is és két hosszú fülkeváltozat (négy ajtós, hat vagy tíz üléses), amiket gyakran tűzoltó- (LF 16 TS8) és építőipari járművekre szerelték fel, egy érdekes tűzoltó változathoz kattints az alábbi képre. Ezek az ikonikus fülkék nem kínáltak nagy komfortot a benne utazóknak. Az ülések között elhelyezett motor hőtermelése miatt a hidegebb időkben sem volt feltétlenül szükséges a fűtés bekapcsolása, azonban nyáron ez csak tovább romlott. A felépítményeket 60 különböző változatban gyártották, így létezett billencs, hosszított faplatós, nyerges vontató, dupla kabinos faplatós, KCR vagy ADK darus, kukás és szippantós is. Ezeket a modelleket 1965-től gyártották, majd 1987-ben gördült ki Ludwigsfeldéből az új 6 tonnás IFA L60, ami után hamarosan a gyár becsődölt.
VEB Sachsenring Automobilwerke Zwickau a chemnitzi Auto Union AG Audi és Horch gyárának utódjából rakták össze. A háború után egész gyárak gépparkját szállítottak a Szovjetunióba, gyakran úgy, hogy soha többé nem kerültek használatba, ezért hogy mentsék, amit lehet, a német kormányzat már 1946-ban létrehozta az IFA-t (Industerieverband Fahrzeugbau), vagyis a Járműépítőipari Szövetséget. Ennek eredményeként 1949-től IFA márkanévvel gördültek le a Sachsenring személyautói, majd 1958-tól megkezdődött a Trabant P 50 gyártása is. 1963-ban született meg a legendás Trabant 601, aminek a Kübel katonai terepjáró változata ajtók nélkül, vászontetővel, kiegészítő fűtéssel az NDK hadseregét erősítette.
A VEB Barkas-Werke Karl-Marx-Stadt az IFA jármű- és motorgyáraként működött, amelyet 1958-ban alapítottak a mai Chemnitz területén. A Barkas kisteherautók mellett főleg a Trabant motorját szolgáltatták. Mérföldkő volt a VW-vel 1984-ben megkötött licencszerződés, amely a Wartburg 1.3 , a Trabant 1.1 és a Barkas B 1000-1 VW motorok gyártását tette lehetővé, amiknek 1988-tól kezdődött meg a összeszerelése. A Barkas B1000 egy kis egytonnás furgon volt, kétütemű motorral felvértezve, ami az NDK gyártási programjában a Multicar fölé és a Robur LO alá került. A Barkas 40 különböző karosszériával készült, ezek közül elérhető volt az alap furgon kivitel, a platós, dobozos, mentőautó, tűzoltó autó (B 1000 KLF), nyerges vontató és lakóautó (Westfalia). 1972-ben a Karl-Marx-Stadt Egyetemen fejlesztettek ki az Elektro-Barkas Typ E-B 1000-3 Pritschét, amit a Deutsche Postnál és a Deutsche Reichsbahnnál teszteltek, de ezek kezdetleges hatótávolsága 100 km körül volt. A három tengelyes autómentő vagy palatós 〈klikk>fotóra<〉 változata már igazi kuriózumnak számított.
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook és Instagram oldalát, ahol extra tartalmakat is találsz:
