Mit adtak nekünk a… franciák?! Baguette, croissant, quiche, croque-monsieur, brie, macaron, profiterol, soufflé, mousse, mille-feuille és a baba au rhum. Kell még folytatni a sort? Ezekről csakis egy dolog juthat még eszünkbe, a világhírű látványosságairól ismert Párizs! A Szajna-part Pont de Sully és a Pont d'Iéna hidak közti szakaszán álló épületeket a Világörökség részeként tartják számon, ilyen többek között a Notre-Dame-székesegyház, a Louvre a világ egyik leggazdagabb műgyűjteményével, a Musée d’Orsay, a Grand és Petit Palais, az Invalidusok palotája és temploma, a Mars-mező, a Chaillot palota és nem utolsó sorban az Eiffel-torony.

Párizst most stílusosan bringán fedezzük fel, de autóval érkezve ne felejtsük el, hogy Franciaország több városában az előre igényelt környezetvédelmi matricával lehet csak büntetés nélkül behajtani. A város felfedezése előtt azért nézzünk körül a hatalmas országban a zászlóra kattintva >>>

Párizs legmagasabb épülete még ma is az Eiffel torony a 324 méterével, összehasonlításul a budapesti MOL Campus 143 méteres. Már a Szajna túloldalán, de akár Párizs bármely részéről is feltűnik a La Défense negyed a megannyi 200 méter feletti felhőkarcolójával. Az épületek egyike, a Grande Arche de la Défense viszont kiemelkedik a megjelenésével, mivel az a diadalívek formáját követi, ami a modern negyed zöldövezeti csapásának végén magasodik. A hivatalos felavatására 1989. július 14-én, a francia forradalom 200. évfordulóján került sor hatalmas katonai parádé mellett. Az elkészült épület minden dimenziójában 110 méteres, amivel egy kelet-nyugat irányban nyitott kocka alakját veszi fel 3D-ben.

Innét is nyíl egyenesen rálátni a Champs-Élysées sugárútra és a rajta büszkélkedő Diadalívre (Arc de Triomphe), ami viszont valójában egy öt kilométeres karikázást jelent. Érdemes megtenni, mivel közelről kiderült, hogy az elfoglalt városok között Győr (Raab) neve is szerepel, többek között Moszkva mellett. I. Napóleon császár és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti, aminek az építése az életében már nem fejeződhetett be, mivel csak 1836-ban adták át. Itt is feltűnő a fokozott rendőri jelenlét, mindenhol hármasával járőröznek a tiszteletet parancsoló, de vagány szolgálati ruhájukban. Fő feladatuk itt a sugárút közepén szelfiző turisták szabálytalanságának felszámolása figyelmeztetéssel és nem jó magyar szokásként büntetés kiszabásával.

Montmartre művész negyed már jóval előbb érezteti a bringánál a kaptatót, aminek a szélén áll 1889 óta Párizs leghíresebb szórakozóhelye, a Moulin Rouge, ami már nem az eredeti, mivel 1925-ben az leégett. A táncosnői által előadott algériai eredetű, bugyi villantós kánkán és Touluse-Lautrec festő zseniális korabeli plakátjai tették gyorsan híressé a helyet. A malom lapátjai a közelmúltban leszakadtak egy vihar alkalmával, de szerencsére azt két nappal a látogatásunk előtt helyrehozták.

Montmartre környékén írók, művészek, festők éltek, akik népszerű mulatókban tölthették szabadidejüket, mivel girbegurba utcácskáit falusias házak és kisvendéglők szegélyezték. A román és bizánci hatásokat magán viselő Sacré Cœur-bazilikánál kell felkészülni a legnagyobb tömegre, ahol csak lépésben lehet haladni.  A Mártírok-hegyén (Montmartre) megépült templomot annak az 58 ezer francia katona emlékének szentelték 1919-ben, akik a poroszok elleni háborúban estek el. 

10 perc bringázásra innét érdemes megállni a Haussmann-stílusú épületek között a Galeries Lafayette előkelő áruházlánc zászlóshajójánál, de nem a külseje miatt, hanem a szájtátós exkluzív belső kialakítása okán. 1912-ben készült el a neobizánci üveg- és acélkupolája, valamint a szecessziós és art deco díszítése az erkélyes körfolyosóival. Egy városnak, ha csak ez lenne a látványossága, csak ezért is megérné felkeresni!

A Városháza előtti téren már érzékelteti magát az olimpiai készülődés, a Szajna partjára kiérve viszont már fellélegezhetünk a megannyi kirakodó árus közepette. Válogatni is lehet, hogy melyik hídon keljünk át a Cité-szigetre, ahol az Anthony Hopkins alakította A Notre Dame-i toronyőr c. film fő attrakciója elevenedik meg. A gótikus Miasszonyunk-templomát 1163-tól egészen 1345-ig folyamatosan építgették, a nyugati homlokzata a későbbi székesegyházak mintájává vált, így a hazai gótikában is felismerhetőek a jegyei. 2019-ben a felújítás során egy rövidzárlat tűzvészt okozott, így csaknem az egész leégett, hamarosan viszont egész pompájában megcsodálható, addig lehet keresgélni olyan szöget, ahol az állványok nem csúfítják el a fotónkat…

Az egynapos párizsi túrába a Louvre évszázados gyűjtemények a felfedezése nem fért bele, de ha már arra járunk, muszáj volt lefényképezni az előtte magasodó üveg piramissal együtt. A főleg reneszánsz palota 1793-ban lett kész, az általa határolt téren 1989-re pedig egy üvegpiramist emeltek acélból, alumíniumból és üvegből. Gyűjteménye között szerepel Leonardo da Vinci Mona Lisája, a Rosetta-kő, Hammurapi kódexe és a Milói Vénusz mellett még sok világhírű alkotás.

A Szajna rakpartján egy könnyed gurulás után már teljes egészében kirajzolódik az Eiffel torony, ami az 1889. évi világkiállításra készült. A korai vasszerkezetek híres francia megalkotója Gustave Eiffel volt, aki Budapesten a Nyugati pályaudvart >Bővebben>>> is tervezte. A XIX. század végére a francia építészeket is hajtotta a becsvágy, hogy ezer lábnál (kb. 305 m) magasabb tornyot építsenek, azonban számtalan technikai problémába ütköztek. Az állami pályázaton egy téglából épült toronnyal versenyzett, de a reklámokkal megtámogatott kampánya eredményeként nagy többséggel ezt a 324 méter magas szerkezetet választották. Előre váltott jeggyel és reptéri szigorú biztonsági vizsgálat után érdemes felmenni a toronyba, nem csak a látványért, hanem a szerkezet közeli megcsodálása miatt is. Kiváló a látkép az 1687-ben megnyitott Invalidusok házára (Les Invalides) is, amiben jelenleg Franciaország hadtörténetéhez kapcsolódó emlékművek és múzeumok találhatók >klikk az alábbi fotóra>>>. Kezdetekben viszont a harmincéves háború után szükség volt egy intézményre, ahol a katonákat és a rokkantakat el tudták helyezni.

A new york-i Szabadság-szobornak (Statue de la Liberté) a világban több helyen állnak replikái, ebből az egyik Párizsban a Hattyúk szigetén (Île aux Cygnes). A Párizsi Amerikai Bizottság 1889-ben ajánlotta fel Franciaországnak a forradalom századik évfordulója alkalmából a 11,50 méteres bronzból öntött másolatot. Az eredeti szobrot viszont Franciaország ajándékozta az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének százéves évfordulója alkalmából és a kezdeti gyenge faváz helyett az acélvázát Gustave Eiffel kivitelezte. A teljes magassága a talajtól a fáklya tetejéig 93 méter, de maga a szobor is 46 méter magas. A szoborban azért van egy kisebb csavar is, mivel a nőként ábrázolt Szabadság arcát egyébként Auguste Bartholdi szobrász a férfi testvéréről mintázta.

Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:

További extra fotókért klikkelj ide:

A fárasztó tekerést néha fel kell dobni egy kávéval, nézzük is meg, hogy mire lehet beülni egy párizsi kávézóba >>>