Lengyelország mélyén vágjunk bele a rejtélyes, II. világháborús helyszínek felfedezésébe, amihez a föld alá kell ereszkedni. Évtizedek alatt nem derült fény a valódi rendeltetésükre, így csak találgatni lehet, hogy csak egyszerűen náci főhadiszállásnak szánták, titkos fegyverek gyártására szolgáló földalatti gyárakat építettek, a háború alatt zsákmányolt kincseket rejtették el, az uránérc-lelőhelyek közelsége miatt részesítették előnyben, amelyeket nukleáris fegyverek fejlesztésére szántak vagy a legendás aranyvonat rejtőzik valahol ezekben a felfedezetlen alagutakban.
A növekvő szövetséges légitámadások miatt a náci Németország stratégiai fegyvergyártásának nagy részét biztonságosabb régiókba, köztük Alsó-Szilézia tartományba helyezték át. A Riese projekt, vagyis az Óriás, legalább kilenc különböző építményt foglalt magába, ami az egyik legnagyobb és legszigorúbban őrzött német titoknak bizonyult a dél-lengyelországi Bagoly-hegységben.
1944 áprilisában a projekt előrehaladásával Adolf Hitler elégedetlenül úgy döntött, hogy a Schlesische Industriegemeinschaft AG-tól átadja az építkezés felügyeletét a Todt Szervezetnek. Kezdetben donbászi bányászokkal folyt a munka, majd Auschwitz 〈Bővebben>>>〉 és a közeli Groß Rosen koncentrációs táborok foglyaiból helyi táborokat hoztak létre. A 13.000 kényszermunkás körülbelül hetven százaléka Magyarországról származott, akik közül a halálos áldozatok teljes száma 4929 fő lett. Ennek a magas aránynak az okai voltak a betegségek, az alultápláltság, a kimerültség, a veszélyes földalatti munka és a német őrök által a foglyokkal szembeni kegyetlen bánásmód.
Az Osówkai földalatti város (Podziemne Miasto Osówka) a Riese projekt leghosszabb, a nyilvánosság számára nyitva álló építménye, amit 1943 szeptemberében kezdtek el. Az útvonal tizenhat emelet mélyen a föld alatt található, ami 1750 m alagútból és földalatti csarnokokból áll, aminek csak 6,9%-a betonozott.
A boltíves alagutakat két emeletre akarták leválasztani, aminek az aljában folyt volna a fő tevékenység, a felső felében pedig a közművek haladtak volna. Amint látható a végleges alagútban egy VW Kübelwagen is kényelmesen elfért, de egyes részekre akár mozdony is behajthatott.
A másik jelentős építmény Wałbrzych (Waldenburg) városában található, a barokk – neoreneszánsz Książ kastély (Fürstenstein) alatt, aminek utolsó tulajdonosa a két világháború között az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb európai dinasztia, a Hochberg család volt. 1941-ben a náci kormány lefoglalta a kastélyt és a földeket, részben büntetésül fiaik árulása miatt.
A kastély alatt az Organisation Todt két szintet alakíttatott ki a közelben rögtönzött munkatábor munkásaival, amelyből az első szint 15 méterrel, a második pedig 53 méterrel volt a föld alatt. A szinteket nemcsak a lépcsőházból, hanem a Díszudvarból egy lifttel is meglehetett közelíteni, ahol másfél kilométer hosszú alagútrendszer nyílt meg.
A vájatokban itt is keserves kézi munkával haladtak előre, majd keskeny nyomtávú vasúton szállították ki a köveket. A fő alagútban akár Hitler különvonata, a Führersonderzug is befért, de nagy valószínűséggel a Führer nem járt a helyszínen. Még nagyobb szenzációnak bizonyult, amikor lengyel kincsvadászok bejelentették, hogy Wałbrzych határában, egy titkos alagútban megtalálták a náci aranyvonat anomáliáját.
A Riesétől északabbra, az egykori lengyel-német határ mentén egy sokkal egyértelműbb rendeltetésű megaprojektet, a Festungsfrontot (Międzyrzecki Rejon Umocniony) találjuk. A Führer a 1934-ben elrendelte a Birodalom keleti oldalán a maga Maginot-vonalának a megépítését, hogy 110 km hosszan elzárja a Berlin felé vezető folyosót. A felszínen gátak szabályozásával nagy területeket tudtak elárasztani, hogy az ellenséges haderőt megállítsák. A Siegfried-vonalnál is ismert sárkányfogakkal akadályozták a tankok előrenyomulását, a gyalogságot a forgatható páncélkupola lőállásokban MG 34 géppuskákkal és MG 19 gránátvetőkkel tartották fel, ill. lángszórók 60 méteres körzetben mindent porrá égettek. A teljes költsége 600 millió birodalmi márkába került volna, mivel ebben az időben még nem használtak kényszermunkásokat.
Mindezen védelmi rendszer ellenére, ha a támadóknak sikerül bejutniuk a Werkgruppe Scharnhorst erődítménybe, újabb meglepetéssel kell szembe nézniük, felcsapódott egy fém ajtó, ami előtt egy mély gödör tátongott. A lényeg viszont mélyen a föld alatt, a Panzerwerk 717-ben (MRU Pz.W.717) rejtőzik, ahová egy 60 m mély aknán keresztül lehet bejutni és megnyílik a 32 kilométer hosszú alagútrendszer, amit a Siemens cég alakított ki. A közlekedést árammal hajtott kisvasút szolgáltatta, ami segítette a csapatmozgásokat és a hadianyag ellátást is.
1938-ban Hitler megtekintette az építkezést és azt azonnal le is állította, mivel a statikus védekezés elavulttá vált, ill. körvonalazódhattak a Führer lengyel hódításai, így a határok kitolása is. A tervek szerint több, mint 20 ezer katonát is állomásoztathattak lent, akár három hónapon át. Ám 1945 januárjában tapasztalatlan fiatal és idős Volkssturm katonák védték, így a Vörös Hadsereg három nap alatt áttörte, ill. megkerülte a Festungsfrontot, akik nem is tudták, hogy milyen jelentős erődítmény van a lábuk alatt.
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:
További extra fotókért klikkelj ide:
Top 10 kihagyhatatlan lengyel nevezetesség >>>
Úticél kereső >>>
