Barcelona évek óta igen könnyen elérhető Budapestről több légitársasággal. Első látogatásunk után nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy olyan város, amivel egy hosszú hétvégén nem lehet betelni, vissza kell térni és mélyebben bele kell vetni magunkat! Ahogy Bécs Hundertwassernek, úgy Barcelona Antonio Gaudínak köszönhet nem keveset. A város legfőbb nevezetességeiről rengetegen írtak már, ezért csak megemlítem, hogy az alap hangulatot az általa tervezett Sagrada Familia, a Casa Milá, Casa Batlló és a Casa Vicens, meg persze a homokos tengerpart adja meg. Ezek kihagyhatatlanok, nézzétek meg, de most a részletekben mélyülünk el inkább, a számunkra felüdülést jelentő parkokkal: a Sants-Montjuïc kerület az Anella Olímpica és a Jardí Botanic parkkal, a városközpontban található Parc de la Ciutadella, valamint a város fölé magasodó Park Güell. Persze megállunk egyet falatozni is - de nem ám egy melegszendvicset - a La Buqueria piacon.
Montjuicra több módon fel lehet jutni. Aki a kikötőből libegővel, kényelmesen akar pár pillanat alatt felmenni, annak igen csak a zsebébe kell nyúlnia. Ezzel a lehetőséggel közvetlenül a várnál lyukadunk ki, ahonnan igen pazar a látvány az egész városra és a kikötőre. Párommal mi a másik irányból közelítettük meg, az Arénától. Torres Venecianes (velencei tornyok) a sugárút elején grandiózus hatást keltenek, aztán a Font Mágica de Montjuic szökőkútja és a kőoszlopok adják meg az alaphangulatot a Palau Nacionalhoz.
A spanyol reneszánsz által inspirált épület az 1929-es Világkiállításra készült. Igazán közelről lenyűgöző, ahonnét európai kényelemmel, mozgólépcsőn lehet továbbjutni az Olimpiai parkba. Itt viszont tegyünk most egy apró kitérőt a Jardí Botánic de Barcelonába (botanikus kert). Garantálom, hogy nem bánjuk meg, mivel ez egy kontinenseken átívelő zöld utazást ígér!
Barcelonában január végén a mandulavirágzás már jelzi a tavasz kezdetét. De akkor hol volt itt a tél? Úgy tűnik, hogy egész Katalóniában nincs igazi tél! Ezt bizonyítja szemünk is a rengeteg zölddel, virágokkal, tavakkal, megannyi kaktusszal és ki tudja milyen ritkaságokkal. Talán csak a más tájakról származó lombhullatók jelzik hiányos koronájukkal ezt az évszakot.
Legyen aztán egzotikus látvány is a szemnek, a pálmák ne maradjanak ki! Egész erdők vannak a világ különböző részeiről, Kaliforniából, Ázsiából, Afrikából, de az ausztrál eukaliptusz fasor is pazar a maga nemében.
Egyszerűen a fényképezőmet nem tudom letenni, annyi a érdekesség. A banánt már valaki leeszegette a fáról, de kárpótol az ausztrál fenyő és a kínai selyemfenyő is. Gyerekként azt gondoltam, hogy szocreál lépcsőházak megfelelő kiegészítője lehet csak egy fikusz. Mediterrán vidéken köztereken is díszelegnek a hatalmas fikusz fák, aminek nyáron gyönyörű virága is van.
Aki Barcelonában jár, az ki ne hagyja ezt a parkot, nem bánja meg, mivel a belépőjegy is kifejezetten barátságos. Kis kiruccanásunk után térjünk is vissza a természetből a sokszor otromba épületekből álló olimpiai létesítmények világába. Barcelonáról, de egész Spanyolországról is elmondható, hogy nem nagyolják el az ilyen építményeket betonból és üvegből (Sevilláról és Málagáról szóló blogomban olvashatsz még értékes spanyol épületekről). Ők gondolnak a jövőre és maradandót alkotnak. 1992-t írunk, ki ne emlékezne Vitray „kicsi lányára”, Egerszegi Krisztinára?! Akkor még Barcelona egy nagyon távoli városnak tűnt, most viszont ott voltunk a helyszínen. Össze sem lehetett hasonlítani a két érzést!
A Placa d’Europa térről elérhetőek ezek az építmények, köztük azért van abszolút modern is, mint a Palau Sant Jordi, de ez sem tűnik tolakodóan kirívónak. Az Estadi Olímpic viszont kifejezetten monumentális emlékmű, mivel az 1929-es épületet az olimpiára felújították. A telekommunikációs torony viszont abszolút még ma is a jövőbe repít, anélkül, hogy egy hirtelen felhúzott, milliós csúszópénzekkel támogatott ügylet jutna eszünkbe.
Másnap már kellő odafigyelést fordítottunk gyomrunk kényeztetésére is. Szállásunkról nem volt egyszerű lemetrózni a Las Ramblas sétálóutcára. El sem képzelné az ember, hogy a „vidéki” Barcelona alatt milyen kiterjedésű építmények húzódnak. Világvárosról van itt szó, kilométeres hosszúságú állomásokat összekötő folyosókról, aminek a végét nem látni. Klausztrofóbiásoknak busz javallt!
A sétányon rengeteg utcai művészbe, árusba, bódéba, kéregetőbe stb. botlik az utazó, de talán az egyik legérdekesebb a végében, a tengerparton álló Kolumbusz emlékmű. A másik viszont a piac, ami most érdekesebb lehet, mivel rettentő éhesek vagyunk és csak egy gyorsétterem lebeg a szemünk előtt, ahol rámutatunk az ételre és ehetjük is. El kell szomorítsak mindenkit, csak hazánkban vagyunk ilyenekkel elkényeztetve. Délen az emberek megadják a módját az étkezésnek: leülnek, beszélgetnek, rendelnek, fogyasztanak és nem 2 perc alatt! Mi nekiálltunk a csirkének és a polipnak a piac melletti szűk kis utcában.
Az articsókában, hogy mit szeretnek? A piacon hegyekben álltak és vitték! Kereslet volt még főzőbanánra, lóbabra, yam gyökérre és egy zöld bokszkesztyűre hasonlító gyümölcsre is. Turistacsalogató gyümölcstálakért sárkánygyümölccsel és mosatlan turmixokért sorokban kígyóztak. A januári cseresznye lehet, hogy csak minket érdekelt?
Lazításképp kanyarodjunk egy kicsit a politika közelébe, a Ciutadella Parcba. Az Arco de Triunfo diadalíven keresztül jutunk a széles datolyapálmákkal szegélyezett Company Úr passzázsára, majd politikai utalgatásokkal teletűzdelt parkba, ahol stílusosan a Parlamentet az Állatkerttel párosították, kertjében narancsligettel! Alig bírtunk feleszmélni és egy mamuttal, majd a Cascada Monumental szökőkútjával kerültünk szembe.
A turistába egyszerűen bele van kódolva, hogy állandóan éhes. Így a Güell parkhoz tartva egyik cukrászda el is csábított egy Eckler fánkhoz hasonló édességgel. Mai napig nem tudjuk mi lehet a neve, de az egyik legfinomabb édesség volt a világon isteni vaníliakrémmel töltve. De nézzük is Gaudí Parc Güelljét, ami évtizedek alatt az Unesco Világörökségi helyszínévé nőtte ki magát! Nagyszabású lakóparknak indult a 20. század elején, amiből két csodás kis házikó és egy annál nagyobb park valósult meg naturalista stílusban barokk jegyekkel. A tömeg miatt hosszas perceket kellett várni, hogy ne csak az embereket, hanem a témát is le tudjuk fényképezni.
Nehezen átverekedtük magunkat a lépcsőkhöz és megpillantottuk a Barcelona jelképévé vált színes csempékkel kirakott gyíkot, ami oly sok kulcstartón és hűtőmágnesen visszaköszön. Sala Hipòstila: hogy minden katalán és spanyol tulajdonnév úgy nézzen ki, hogy ne tudjuk eldönteni, hogyan álljunk neki. Lényeg, hogy alul egy díszes oszlopcsarnok található, felül pedig egy térnek kialakított kilátó megannyi pálmával és díszes csempékkel kirakott korláttal.
Rengeteg látnivaló van ebben a fantasztikus városban, most ennyi fért bele. Köszi, hogy benéztél hozzám! Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:
További extra fotókért klikkelj ide:
Vigyázz Barcelonában is az autóbérléssel >>>
