Velence… mindig koncentrálnom kell, hogy az olasz vagy a magyar városról van-e szó. Venezia… mennyire szebb és előkelőbb olaszul?! Most róla, a víz és a fény városáról lesz szó! Európai fő turisztikai célpont lévén érdemes elgondolkodni, hogy a karneváli sokadalom idején érdemes-e meglátogatni a várost. Tavasszal már tömeg van, nyáron kánikula ellenére is giga tömeg van, akkor mikor érdemes egy kellemes sétát megejteni a hangulatos szűk utcákban? A tanácsom, hogy kora reggel, amikor minden turista még alszik! Területéhez tartozik Murano és Burano is, ami fent van a bakancslistámon, viszont Chioggiat, a kistestvérét semmiképp nem hagyjuk ki.

Évekig egy nagy kérdés volt a számomra, hogyan tudták a lagúnára ráépíteni a házakat és hogyan nem süllyednek el. A megoldás nem is olyan bonyolult, mert a vörösfenyőből épített cölöpök nem rothadnak el a vízben, így hosszú időn keresztül szolgálják a velenceieket.

Megközelítése sem egyszerű, mivel a mellette elhaladó autópálya sokszor annyira zsúfolt, hogy építettek egy „autostrada elkerülő” autópályát. Ne engedjünk a csábításnak, amikor a térképet böngésszük, válasszuk az elkerülőt, ha csak arra járunk, mert meghálálja! Párommal egy Toszkán körút után ugrottunk be Velencébe, de nem autóval. Mestreből vonatoztunk be pár euróért, de megérte, nem kellett vesződni a dugóval és a velencei parkolóházakkal. A vasútállomásról kilépve rögtön megcsap Velence hangulata, minden a vízhez kapcsolódik, a vaporettók, a gondolák…

A kb. 100 csatorna közül a leghíresebb a palazzokkal teli vízi fő utca, a Canal Grande csatorna, melyet többek közt a Rialto-híd íveli át és itt várja a szerencsejáték szerelmeseit a Casino di Venezia is. Ajánlom viszont gyalog bejárni a kis utcákat, különleges hangulatokat lehet elcsípni. Éttermek, cukrászdák, üzletek kifejezett velencei stílusban, amik között egy-két karneváli kellék üzletet is találhatunk.

Ha végig csodáltuk a Rialto-hidat, vegyük az utunkat a Merceria bevásárló utca felé. Na, itt garantáltan gyök kettővel lehet csak haladni. Viszont ha megnyertük a csatát és látjuk a fényt az alagút végén, akkor az óratorony alatt kiértünk a Piazze San Marcora. A Szent Márk tér épületeinek többségét Napóleon emeltette, köztük a Dózse-palota talán a legszemfényvesztőbb.  A leghíresebb épülete viszont minden bizonnyal a hagymakupolákkal díszes Basilica di San Marco (Szent Márk-székesegyház).

A Campanile harangtorony is kétség kívül Velence jelképévé vált. Egy kis csalás van benne, mert a 9. században épült eredetije a 20. század elején összedőlt, így ma egy újabb változata magasodik majdnem 100m-re a tengerszinttől. A Torre dell'Orologi (Óratorony) nem annyira pazar, mint Prágában, de semmiképp nem egy Moszkva téri kínai falióra. A szomszédságában található a Victor Hugonak köszönhető elnevezésű Sóhajok hídja, ami a Dózse-palotát köti össze a Piombi börtönnel.

A velencei lagúnában található Chioggia városa is, ahol minden ugyan olyan, mint Velencében, csak kicsiben és szerényebben. De a kevés sokszor többet jelent! Az épületek, a csatornák, a felettük átívelő hidak mind a velencei hangulatot nyújtják, tömeg nélkül.

Mindehhez merem ajánlani, hogy béreljünk két bringát és azzal járjuk körbe. A hangulata évekre beül az emlékeinkbe! Itt nem találunk Eiffel-toronyhoz mérhetőt, ide nem ezért kell jönni, itt az egésznek van egy olasz miliője és ez kihagyhatatlan!

A velencei turista áradatról olvashatsz még a Kívül tágasabb blog Velence háborúban c. bejegyzésében.

Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!

Ha megjött a kedved egy itáliai kiruccanáshoz, most még időben vagy, hogy az Utazás Európába által tesztelt legjobb ajánlatok közül foglalj! Bővebben az Utazásszervezőben (kattints rá)!