A Francia Riviéra, a Côte d'Azur a pompa és a megfizethetetlen ragyogás?! Nem tudom, mi oka lehet, hogy beadták ezt a mázas elérhetetlenséget, de nem igaz! Persze nem egy nosztalgikus időutazás a ’90-es évek lengyel piacára, de a nyugat-európai átlagtól nem igazán térnek el az árak. Amitől viszont különleges, az az éghajlata, így téli üdülőként 2021-től a világörökség része lett! A Földközi-tenger és az észak felől tornyosuló hegyek nem engedik télen lehűlni a hőmérsékletet, így hasonló időt kaphatunk el, mint jóval délebbre Európában. Nyáron viszont a tenger klimatizálja a hőhullámokat. A Riviéra konkrétan Marseilletől Mentonig terjedő tengerparti szakasz, aminek a keleti végét jártuk végig a párommal, hogy magunkba szívjunk egy kis olasz-francia hangulatot és persze belekóstoljuk a messze földön híres francia ízekbe!

Sokszor hangoztatom, hogy a Wizz Air oldalán ne csak az óriási vonzerővel rendelkező városok árait lessük, hogy öt forinttal olcsóbbak legyenek, hanem a kisvárosokat is nézegessük, mert olykor többet is kaphatunk tőlük! Késő este érkezni egy felfedezésre váró városba, mondjuk ki, hogy nem a legelőnyösebb verzió, ami létezik! Európai Unión belül utazunk és a repülőről leszállva arra eszmélünk, hogy a végeláthatatlan sor végén útlevél ellenőrzés vár ránk.

Végre hivatalosan is beengedtek Franciaországba, már csak egy French Riviera Pass-t kellett vennünk, hogy gördülékenyen menjen az utazás is. A reptéri árusító hely ilyenkor már persze zárva volt, így vettünk jegyet a buszra és már a parton, a pálmafák alatt száguldottunk szállásunk felé az éjszakában. Buszról leszállva feltűnt, hogy a kellemes és a furcsa közti illat terjeng mindenhol az utcákon. A három napos villámlátogatás alatt nem derült ki, hogy az utcai felmosó vízbe raknak valamiféle illatot vagy a franciák parfümje keveredik mással… Első napunkba ennél több nem is igazán fért bele egy rövid alváson kívül.

Tervben szerepelt, hogy reggel a Place Massénán elsőként megvesszük a French Pass-t és belevetjük magunkat a városba. Ámde ez szombaton nem tűnt olyan egyszerű feladatnak. Ott kezdődött az ámokfutás, hogy nem igazán tudták a három „világnyelvet” a franciák: angol, német és magyar itt nem igazán játszott. Második buktató, hogy nem voltak nyitva a tourist office-ok, sem a helyi bkv árusító helyek. Találtunk végre egy jegy automatát, az meg nem igazán szerette a pesti 100EUR bankjegyet, csak fémpénzt fogadott el. Reggeli órákban a környező boltok kasszái sem voltak oda a nagy címlet felváltásáért. Nem mondom, egyszerűbben szoktuk megoldani a dolgokat, de két kártyának ennyire még nem örültünk, amikor megszereztük! A fekete-fehér kővel kirakott teret még gyorsan körbejártuk, de már nem forgott semmi más a szemünk előtt, mint két jó kis kakaós csiga.

Mélyebbre nem is süllyedhettünk volna egy francia úton, ha beértük volna ennyivel. Az óvároson keresztül andalogtunk a Cours Saleya piac felé, mivel a cél nem volt más, mint hogy belevessük magunkat a helyiek reggelijébe. Vendéglátó egységünkben bevásároltunk igazi croissant, pékárukat, quichet és persze nem maradhatott el a narancslé kíséretében egy jó francia fekete, ami az igazat megvallva inkább a barna világosabb árnyalata volt. A quiche (ejtsd: kis) egy igazi francia street food kaja, ami egy külső omlós pite tésztából és tojással, tejszínnel összefogott laktató töltelékből áll. Érdekes, hogy az egyik legfranciább étel nevét a német kuchen szóból vették át és terjedt el a vasserpenyőben sült finomságra. Évszaktól függően variálják, színesítik mindenféle zöldséggel, a húsimádók pedig kérhetnek bele bármit, ami szem szájnak ingere. A miénkben szalonna, hagyma és sajt is landolt a sütés előtt.

Nagy szerencsénk volt a piacon, mivel a citrusfélék fő szezonjába estünk bele. A klementin és a kumkvat sehol nem volt ennyire finom, mint ott és akkor! Érdemes ezeknek a helyeknek a hangulatát magunkba szívni, a friss gyümölcsök és vágott virágok illata keveredett a pékségekből kiáradó roppanós baguettek képével. A turista soha nem ér rá, így mi sem időzhettünk sokat, irányba vettük a La Bellanda Towert, hogy a zsebünkben tudhassuk a Nizzára jellegzetes tengerparti fotót. Elképesztő, hogy a víz itt mennyire tiszta annak ellenére, hogy egy nagyvárosban vagyunk, na persze ezt segíti az ide hordott szépen osztályozott kavics is. A hegyoldalból muszáj volt visszamennünk egy kicsit romantikázni a pálmafával bőven megáldott Promenade de Anglais-ra. Sokszor egy óriási látványossághoz és élményhez nem kell egy pisai ferde torony, ez a sétány a hangulatával bőven megadja az otthoni mesélni valót.

Az olaszoknak nem kevés építészeti értéket köszönhetnek a franciák ebben a városban. A kovácsoltvas erkélyek a palettás ablakokkal nem egy nagy mérnöki bravúr, de már ez is megalapoz egy turisztikai vonzerőt az biztos, úgymint Velencében (katt rá és olvashatod) is. Továbbhaladva a kikötőben csodájára jártunk mindennek, a mini yachtoktól a sárga óriási corsica ferries hajókig. Annyira jó volt sétálni, hogy el is felejtettük a nehezen megkaparintott kártyánkat, de már a buszról szálltunk le Villefranches-Sur-Merben. Az egykori kis halászfalu vonzereje nem más, mint a mediterrán miliő. Hogy megbolondítsuk az érzékeinket, a promenádon kiültünk egy aperolra, így a helyiektől nagyban nem ütött el asztalunk képe. Itt kora délután mindenki ráér egy egyszerű alkoholos koktélra?! A lányok pedig miért vannak oda, ha francia édességről van szó: a málnás és levendulás macaronért?! Ez sem maradt el, én meg kértem hozzá egy tartelettes citront, ami nem más, mint egy omlós tésztakosárka isteni citrom krémmel. Éhes valaki?

Gondolom mindenki hallott már a Rotschildokról?! A Cap Ferrat félszigeten terül el a Villa Ephrussi de Rothschild. Nem egyszerű ide eljutni, de megéri, mert kiderül, hogy nem csak pénzük volt nekik, hanem érzékük is az építészethez, na meg a kertekhez! A keskeny földnyelv közepén ékeskedik a villa kilenc különböző témájú kerttel, köztük spanyol, francia, egzotikus és japán. Hát mit mondjak, látni kell!

Minden az ízléses harmóniáról szól, mint a sevillai Real Alcazárban (katt rá és olvashatod), amit itt csak egy amerikai világjáró törhetett meg. Hosszú időn keresztül kellemesen elbeszélgettünk vele, de hogy miért és mit akart tőlünk, azt a mai napig nem tudjuk… Hazafelé tartottunk két cukkinivirág fánkkal a kezünkben, de még mindig nem eszméltünk fel.

Következő napra, ha már a szállásunk a Frei kávézó közelében volt, megejtettünk egy látogatást náluk! Emlékezetből megtalálni egy nagyvárosban egy helyet nem egyszerű dolog, főleg úgy, hogy a helyiek nem ismerték. Tea alapú kávék finomak náluk, de a Tádzs Mahal volt talán az életemben az első kávé, amit nem tudtam meginni… Nizza fő attrakciója is lehetne a messze földön híres Fenocchio fagyizó. Több pultnyi fagylaltról elmondható, hogy talán Európa legszélesebb kínálata náluk készült! A pisztáciát mindenképp meg kellett kóstolnunk, kijelenthető, hogy 5*-ös, fullra tele volt magokkal és az íze! Az elképesztő alapok (pl. csokoládé öt változatban) mellé mit kértek? Levendula, jázmin, avokádó, füge vagy egy sör, de akár ki is találhatsz egy ízt, úgyis megtalálod a választékban…

Igazán jó lazulós hely még a Le Parc Phoenix, a város másik végében, ami valójában egy botanikus kert vadasparkkal körítve. Tisztességesen befizettük magunkat és azt vesszük észre, hogy egy műanyag madár nem enged be a bejáraton. Mozdulatlan és csak közelről látszik, hogy egy hatalmas, élő rózsaszín pelikántól nem jutunk be, ami ebben a pillanatban megmozdult. A frász jött ránk!

A hatalmas üveg piramis alatt a világ minden tájáról származó egzotikus növényeket mutatnak be és ha jobban megfigyeljük az aljnövényzetben krokodilt is találunk egy-két flamingóval. Nizzai utunk során a francia nyelv híján nem tudtunk igazán interakcióba lépni emberekkel, viszont a park papagája kárpótolt mindenben! Beszédes jópofa kis jószág volt, igazán csak a politikában nem volt jártas…

Ha megjött a kedved az utazáshoz, most még időben vagy, hogy az Utazás Európába által tesztelt legjobb ajánlatok (Bővebben az Utazásszervezőben) közül foglalj! Repülj el vagy buszozz ki Nizzába, onnét pedig egy bérautóval bejárhatod a csodás környéket is.

Köszi, hogy benéztél hozzám! Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!