Cinque Terre (Öt föld) a Ligur-tenger partvidéke és a meredeken magasodó hegyek közé ékelődő öt települést foglalja magába: Corniglia, Manarola, Monterosso al Mare, Riomaggiore és Vernazza. A XX. században még örültek, hogy az Unesco Világörökségi listájára kerültek, ma viszont már szinte úgy állnak, mint Dubrovnik, megfulladnak a turizmustól.
Liguria aranysárga, okker vagy vörös keskeny és magas házai a zöld palettákkal sokszor megtévesztőek, mivel imádják a Trompe-l’oeilt vagyis a félrevezető alkotásokat. Így sokszor abba a csapdába eshetünk, hogy egy ajtó helyett a falba ütközünk. A Riviérán nagyrészt viszont a Dolce Vita3 fogad és a legtöbb helyen a látványérték mellőzi a hömpölygő tömeget!
A CIAO ITALIA sorozatban (fenti fülben is megtalálod) kattints majd rá a további olasz hangulatokra is!
Toszkánából érkezve az Appenninek óriási csúcsai mellett haladunk, észrevehetünk egy hatalmas tájsebet. Ez nem más, mint a carrarai fehér márvány szülőhazája. Sajnos a természetet igen csak rombolja ez a tevékenység, de évszázadok óta csodálatos építmények születtek belőle, mint pl. a Firenzei dóm, amiről A toszkán főváros egy kis vidéki kóstolóval (katt rá) c. bejegyzésben olvashatsz. Ahogy elhagyjuk, rögtön Liguriába érünk, de autópályán megközelítve egyelőre nem sok különlegeset ígér a környék. Vegyük az irányt a tengerpart felé és egy hosszú alagút után valami megváltozik! Mintha Ázsiába érkeztünk volna, meredek lejtőkön teraszos földművelés. Leginkább szőlővel foglalkoznak, mivel a 15. században először a helyi bor kiemelkedőségére használták a Cinque Terre márkanevet.
A Nemzeti Park nem csak a szárazföldre vonatkozik, hanem a víz alatti különleges élőhelyre is, mivel ezzel kívánják védeni a ritka cetek, korallok vagy polipok fennmaradását is. Borászat mellett a másik hagyományos foglalkozás a halászat volt, amit napjainkra a turizmusból származó nagyobb jövedelem reménye kiszorított. Másik hátrány, hogy a halászat a Nemzeti Park külön engedélyével lehetséges és csak korlátozottan. A hegy tetejéről még mindig nem értünk le, csak vakargathatjuk a fejünket, hogyan jutunk le a kis faluba, Riomaggioréba. Szerencsére több szinten, több parkoló ki van alakítva, így lehet válogatni. Az viszont nem mindegy, hogy mikor érkezik az ember, mivel rengetegen lehetnek!
Nagy lélegzet után kifújhatod a levegőt, mivel a számos templomot nem sorolom fel. A látnivalót itt, mint egészet kell tekintenünk, ami nem más, mint a falu minden egyes részletével. Persze itt is sorakozik a Gelateria, Panetteria, Trattoria, a lényeg viszont a színes házak nyújtotta vidám mediterrán életérzés a lengedező, száradó ruhákkal és a buján virágokkal benőtt kapualjakkal. Ezt az építészeti stílust figyelhetjük meg az Olasz és a Francia Riviérán (pl. Menton) is. Legszebb kép talán a vasútállomás felé tartó útról kapható el a színpompás házakról:
Egy pillanatra el is merengtünk, hogy ha a világ egyik legkülönlegesebb fekvésű vasútállomásán vagyunk, akkor miért nem vonaton érkeztünk? Másik oldalon kezdődik a Szerelem útja (Via dell’Amore), ami a legromantikusabb tengerparti sétány. A vasút építésekor alakították ki, később pedig könnyebben átugorhattak egymáshoz a szomszédos település szerelmesei. Van egy másik története is, az viszont nem ennyire izgalmas… Cinque Terrébe ennyi fért bele, később mindenképp bejárjuk a képeslapokról ismerős Manarolát és Vernazzát!
Most viszont menjünk északabbra, majdnem egészen Genováig. A Ligur-tenger mentén sok hasonló kisváros fekszik, mint Riomaggiore, viszont nagy előnyük, hogy nagyságrendekkel kevesebb a látogató. Stílszerűen hajóval kellene érkezni Camogliba, mivel az egykori halászoknak a színes, akár nyolcemeletes házak jelentették egykor a tájékozódási pontot. Ma is jelentős lehet a halászat, mivel megérkezésünkkor pont egy hajót pakoltak ki. Perceken keresztül figyeltük, hogy milyen halakat, hova rakodnak a láncba állt olasz matrózok. Körbe tekintve nem csak minket érdekelt, sokan bámulták a megmagyarázhatatlanul érdekes látványt.
A város híres a szardellájáról és az ebből készült Capponaddáról, ami egy saláta tenger gyümölcseiből. A sétányon több üzlet is van, amik könnyedebb témára utaznak rá és focacciát árulnak. Ez egy pizza szerű egyszerű tészta, amit Olaszországban többféleképpen készítenek. Valamikor vastagabb és lágyabb, valamikor pedig egész vékony és ropogós, aztán léteznek fűszeresebbek vagy zöldségekkel is színezhetik. Focaccia Ligure nem egy túl egyszerű dolog, négyszer kelesztik, hagymával, paradicsommal, szardellával gazdagítják. Említsük meg a strandot is, mert nem egy utolsó a fekvése. Élénk kék színű víz, kavicsos part, a háttérben pedig pazar látvánnyal.
Ugorjunk át Portofinóba! Na, ez nem olyan egyszerű: egy óriási hegyet kell autóval megmászni, a szerpentinek soha nem érnek véget. Már ha rapallói partig is leérsz, egy határtalan öröm lesz rajtad úrrá. Utána következik csak a fejvakargatás, hogy hova parkolj majd le, mert hely az nincs. Egy megoldás létezik, amit mások nem használnak ki, hogy a központi méregdrága parkolóházba parkolj le.
Nemrégiben csak hajón lehetett a községet megközelíteni. Ma is rengeteg csónak, hajó, luxusjacht ringatózik a gyönyörű fekvésű öbölben, ahol nem csak Zs kategóriájú hírességek fordulnak meg. Portofino gyakorlatilag az öbölre rásimuló pasztell színű házsorból áll. Érdemes felsétálni a San Giorgo templomhoz (Chiesa San Giorgio), ahonnét a falura és a tengerre is feledhetetlen látvány tárul elénk.
Másik látványosság még a várszerű Brown kastély (Castello Brown) és ha időmilliomosok vagyunk, kisétálhatunk a félsziget végén található világítótoronyig (Faro di Portofino). Búvároknak lehet még óriási vonzerő a tenger mélyén található, a karjait az ég felé táró Jézus szobor (Cristo degli Abissi). Tény, hogy turista hordákkal kell szembenézni ezen a kis területen és ha ez lazább lenne, akkor Liguria első helyére tenném a falut! Liguriában máshol ez nem volt jellemző.
Genova környékén illik megemlíteni a Pesto Genoveset, ami csak bazsalikomból, extra szűz olívaolajból, fokhagymából, parmezánból és pecorinóból, fenyőmagból, illetve egy kis sóból áll és más semmi! Ehhez főznek ki egy kis linguine tésztát, amit itt persze máshogy, trenettének hívnak. Ebédidőben vagyunk Sestri Levantében, dobjunk még rá egy gelatót, ajánlani tudom a maracuját! Levezetésképp pedig heveredjünk le valamelyik homokos strandjára: aki oda van Bibione hangulatáért, annak a Mesék öblét (Baia delle Favole) ajánlom, másik oldala, a Csend öble (Baia del Silenzio) sokkal hangulatosabb, mivel a mediterrán házak tövében fürdőzhetünk. Ha megjött a kedved a Riviérához, most még időben vagy, hogy a legjobb szállások közül foglalj:
Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!
Ha megjött a kedved egy itáliai kiruccanáshoz, most még időben vagy, hogy az Utazás Európába által tesztelt legjobb ajánlatok közül foglalj! Bővebben az Utazásszervezőben (kattints rá)!
