Ugorjunk neki Európa jó pár, elfeledett építészeti kincsének, ami az elmúlt évtizedekben nem megérdemelten feledésbe merült. A középkori Észak-Európa városai hatalmas vagyonokat halmoztak fel a Hanza-szövetség révén, így városai között nem kevés hasonlóság ismerhető fel: Lübeck, Hamburg, Rostock, Stockholm, Torun, Bréma. Most viszont az egyik legfényűzőbb tagjáról, az egykori Danzigról (Gdańsk) lesz szó, ami egyszerűen hemzseg a látnivalóktól és a programoktól!

Az alábbi kis palotákra kattintva megtalálod Lengyelország szebbnél szebb városait és belenézhetsz a lengyel II. világháborús emlékekbe is:

Ha olykor ugyebár megugrik az Euró árfolyama és az amúgy is drága, zsúfolt mediterrán országok után pénztárcabarát nyaralásra és csúcsszuper látnivalókra vágysz, vedd az irányt pl. Lengyelország felé! Az elmúlt években nagyot fejlődtek, szinte nyugat-európai benyomást keltett bennünk az összkép és az árak talán még alacsonyabbak, mint nálunk. Több nap alatt, jó pár megállóval jutottunk el a legészakibb városukba, de nem kifejezés, hogy megérte a fáradalmakat!

A várost keresztülszabja a Visztula folyó ága, a Martwa Wisła, ahol az egykori, lepattant kikötő és hajógyár húzódik. Mára viszont a tengeren építettek egy modern kikötőt, így nagyobb hajók már nem jellemzői a városképnek. Az óváros velencei jellegét a Motława folyó adja meg, ahol a SS Sołdek hajót, mint múzeumot lehet szemügyre venni, mellette pedig a Narodowe Muzeum Morskie (Nemzeti Tengerészeti Múzeum) látogatható.

A cirádás látványosságok a folyó bal partján húzódnak, ezért a szemben lévő oldalon építettek fából végig egy sétáló rakpartot. Kétség kívül a legkülönösebb épület számunkra a Żuraw. Oddział (Daru) volt! Akkoriban a vasszerkezeteket még nem találták fel, így téglából és fából oldották meg a csínos rakodó épületet.

Az Óvárosba több kapun keresztül be lehet jutni, ilyen a képen látható Brama Mariacka (Szent Mária kapu), ami a híres Mariacka utcával folytatódik. A folyó mentén az északi kapu, a Brama Straganiarskát is szemügyre kellett vennünk, de mindenképp díszesebb a déli Brama Zielona (Zöld kapu).

A daru szomszédságában bájos kis, színes házikók állnak, mind étteremként hívogatja az éhes turistákat. Tengerparti városként elsősorban halakat sütögetnek, de mivel nem vagyunk oda a tengeri herkentyűkért, tovább is álltunk. Elterjedt szokásként a lengyelek is kiállították a bronzból kiöntött daru miniatűr változatát.

Danzigban mindent megtalálsz, ami egy feledhetetlen nyaraláshoz szükséges. Tengerparton is lehet egyet ejtőzni a fárasztó turisztikai munka után. Sopotnál a Balti-tenger kristálytiszta, a part kiváló minőségű, világos homokos és a víz kevésbé sós, mint a Földközi-tenger. Fürdeni augusztus környékén lehet már az egészen jó hőmérsékletű vízben, ahonnét nem ritkán még fókák is kimerészkednek. A tengerre mélyen kinyúló mólóra is befizettünk, a zivatar utáni naplementében frankó képeket lehetett elkapni.

Ha már kellőképp belekóstoltunk a látnivalókba, nekiestünk a fő attrakciónak, a Długi Targnak (Királyi út), ahol egykoron a királyok végigvonultak. A tömegtől alig-alig lehet látni a felújított, szivárvány színeiben pompázó kis palotákat. Ratusz Głównego Miasta (Városháza) grandiózus tégla óratornya és a kettővel alábbi képen látható Dwór Artusa (Bíróság) fogja közre a rokokó stílusú Fontanna z Neptunem kutat.

Ha azt hittük ennyi a látnivaló, akkor meglepődünk, ha a Złota Bramán (Arany kapu) kiérünk az Óvárosból, mert még utána következik a masszív vörös téglás Katownia torony, mögötte pedig a római kori diadalívekre emlékeztető Brama Wyżynna (Felvidéki kapu).

Csak a négysávos főút zökkentett vissza a modern korba, ezért gyors visszarongyoltunk a régebbi architektúrák közé. Máris megtaláltuk a színes díszekkel, boltívekkel, vízköpőkkel gazdagon díszített, manierista (reneszánszt és a barokkot egyesítő) Wielka Zbrojowniát (Gdański Képzőművészeti Főiskola épülete).

Szemünk már jojózott az éhségtől, de a halra még mindig nem tudtunk rávetemedni. Betértünk egy helyiek által kedvelt étterembe és nem kevesebbet gondoltunk ki, mint hogy megkóstoljuk a lengyel, tradicionális bigost. A székelykáposztához hasonló egytálétel iszonyatosan savanyú káposztáját gazdagították még édes káposztával, gombával és hússal, mellé én hajdinát kértem. A köménymag lehetséges, hogy beleborult, de az is elképzelhető, hogy kevesebbel már nem is tálalták volna fel.

Bazylika Mariacka (Szent Mária templom) talán a legmagasabb épület, de egyszerűen nem lehet lefényképezni teljes valójában, mivel annyira körbe van építve. Innét egészen a Brama Mariackáig húzódik a Mariacka utca, ahol a patinás házak lépcsőinél árulják a borostyánnal díszített ékszereket. Elképesztőek a több emeletes házikók, a hozzájuk felvezető, előkelő lépcsőkön virágokkal díszített teraszokkal.

Megfelelő tiszteletet sugároz a Hala Targowa (Vásárcsarnok) épülete is, viszont ami bent fogad, az egy cseppet lehangoló. A földszinten egy ruha piac fogadott, csak a pincében kínálják a friss élelmiszereket. A cseresznye itt is szemet gyönyörködtető nagyságú és fekete színű volt.

A középkort méltán tükrözte a Wielki Mlyn (Malom) csupatetője. Érdekes ez a környék, mintha Angliában éreztük volna magunkat, minden ház téglából épült és a patina lerótt mindegyikről, hogy nem ma vagy az előző században húzták fel. Mivel bringával gurultunk, nem nagy távolság innét a Gdańsk Główny neogótikus, neoreneszánsz, neobarokk stílusokkal díszített pályaudvara.

…és még mindig nem tudjuk abbahagyni a nevezetességek sorát! 1970-ben a gdański hajógyárban sztrájk kezdődött. A karhatalom fegyvert fogott a tüntetők ellen, sajnos pár sebesült és halott is maradt a támadás után. Végül 1980 augusztus 31-én aláírtak a szabad szakszervezetek megalakulását kimondó egyezményt, mely lezárta a tiltakozások és sztrájkok hullámait. Ezekkel az eseményekkel kezdődhetett el a kelet-európai kommunista rendszer összeomlása. Egy évvel később lezajlott a Szolidaritás (Solidarność) szakszervezet első országos kongresszusa, majd 1983-ban a gdański Lech Wałęsa Nobel-békedíjat kapott! Köszönjük!

A város óriási fejlődésen ment keresztül és nemrégiben átadták a Muzeum II Wojny Światowejt (II. Világháború Múzeuma). Nem könnyen találtuk meg az épületet, mivel a fejlődő kikötőben csak egy ferde modern dobozt találtunk, de kiderült, hogy a kiállításhoz több emeletnyi mélyre, a föld alá kell lemerülni. Kattints az alábbi finn géppisztolyra, ha a II. világháború tárgyaiban jobban elmélyülnél:

Ne feledkezzünk meg arról, hogy igencsak északra járunk, nyáron hosszabbak a nappalok, viszont több a csapadék, mint hazánkban. Ebből kifolyólag a növényzet élénkzöld, az erdők buják és találkozhatunk olyan növényekkel is, ami köszönő viszonyba sincs a hazánkban fellelhetővel. Ilyen a fenyőerdő aljnövényzetében található mikrofenyő szerű képződmény a mohatakaró fölött.

Egy keveset kell még északnyugat felé autózni ahhoz, hogy egy igen különleges képződményt, a Wydma Łącka mozgó homokdűnéit megcsodáljuk. Na, ez nem egy kis homokbucka, növényekkel gyéren benőve, hanem 100m magas kopár homokdombok a tenger és a Łebsko tó között. A varázslatos magyar táj titkai (klikk rá) is rejtegetnek hasonló képződményeket Kecskemét mellett! Az elektromos taxi helyett ismét a bringákat választottuk, hogy 6km-es tekeréssel a sivatagba jussunk. Pontosan ilyen a homoksivatag Tunéziában is!

Visszafelé még beugrottunk Gdynia kikötőjébe lecsekkolni a háborús ORP Błyskawica hadihajót és a mellette horgonyzó óriási, hófehér Dar Pomorza vitorlást. Másik oldalon benéztünk az akváriumba. Megfelelő előzetes információval nem rendelkeztünk, így egy cseppet gyanúsnak is tűnt. Belépve ki is derült, hogy csak a kisebb kopoltyúsokra úsznak rá, cápát vagy hasonlót ne is reméljünk! A színek és az élőlények viszont így is szemet kápráztatóak voltak!

Gdańsk egy nagyon hosszas autózással érhető el, a vonatozást nem is merem átgondolni, a LOT légitársaság válaszra nem méltatott, de Bécsből már kiröppenhetsz egy járattal! Ha megjött a kedved az utazáshoz, most még időben vagy, hogy a legjobb szállások közül foglalj:

Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!