Egy kikapcsolódás része is feltölthet bennünket vagy mindig egészében van hatással ránk? Fontos egy benyomás is a nyaralásunk megtervezésénél, mivel sokaknak lehet előítélete bizonyos országokkal szemben. A biztonság, szegénység, infrastruktúra, környezetszennyezés, tisztaság és főleg a helyiek viszonya a vendégekhez rengeteget jelenthet egy ország turizmusának. Véletlen példaként nézzünk szét Szlovákia csodálatos tájain, amiért csak a szomszédba kell átugrani.
Számos alkalommal látogattam meg az országot, a saját véleményemet szedtem össze, de kíváncsi vagyok, hogy Neked milyen benyomást nyújtott a szomszédunk. Akár lent kommentben vagy facebokon keresztül megköszönöm a hozzászólásodat.
Autóstoppal kapcsolatban elterjedt hír, hogy a szlovákok csak nagyon ritkán vesznek fel. Talán távolságtartóak lennének? Sajnos ezt tapasztaltuk is, amikor évekkel ezelőtt Oświęcimbe (Auschwitz) akartunk eljutni. Akkor mákunk volt, órákon keresztül senki nem vett fel, de egy lengyel kamionos az egész országon keresztül eljuttatott lengyel földre.
Első szlovák városok közt Besztercebányát fedeztük fel, ami persze nem ma történt. Akkoriban a helyi tömegközlekedésen vagy az utcán sem lehetett magyar szót hallani, de minket érdekes tekintetek követtek a magyar társalgásunk közepette. Térjünk vissza eredeti célunkhoz, innét már csak az Alacsony-Tátrán kell átvágni Donovaly felé és meg is érkezünk Vlkolinec skanzen szerű kis ékszerdobozához.
Tény és való, hogy az emberek megálltak az autónk előtt és a rendszámtáblán hosszasan figyelték a magyar felségjelzést. Vajon mit láthattak benne? Korábban már előfordult, hogy a magyar határtól nem messze megállított a rendőr, hogy nem ég az egyik lámpánk. Szlovákul szólalt meg, nagy nehezen angolul megértettük magunkat, lényege az volt, hogy nem enged tovább, míg ki nem cseréljük az égőt. Végén magyarul megszólaltam és mondtam neki, hogy ennél az autónál csak speciálisan lehet szervizben kicserélni, de ha meg tudja oldani, megköszönöm a segítségét. Beültek a szolgálati gépjárműbe és elhajtottak…
A faluba érve mindezen negatív érzések szerte szálltak és átadtuk magunkat a színek, valamint a régiségek varázsának. Az egész falu olyan, mintha a szivárvány összes színe kiömlött volna egy vászonra, de szabályosság is felfedezhető benne. Szinte változatlanul megőrizte a jellegzetes hegyi falvak építészeti sajátosságait, ezzel kiharcolva a világörökségi helyszínek listáján való részvételt. Nem skanzen, hanem lakóhely, ahol ma is élnek. A falu 45 jellegzetes faháza kőalapú, agyaggal kent falú, zsindelyes parasztházikó.
Ezek után egy nagyobb lélegzetvételű kitérőt tettünk Lengyelországba és a messzi északi Gdańskba (kattints rá), nézz bele, hogy milyen csodás helyszíneken jártunk! Visszatérve a szlovák-magyar viszonyra, sok évre sikerült megtörni a jeget és csak pozitív benyomásom volt a párom révén róluk. De amikor kiderült, hogy az egész ámítás a család részéről, épp hogy sikerült kiugrani belőle…
A Magas-Tátrában nem ritkán még nyáron is elkaphatsz ilyen havas csúcsokat! Poprad felől lenyűgözőek a fennsíkról kiugró óriási vonulatok, amik gyakran még délután is felhőkbe vannak burkolózva. A hóból és forrásokból táplálkozva Garamfőnél bukkan elő az itt még patakként csordogáló Garam. Egész szép kis zarándokhelyet alakítottak ki neki. Főleg esztergomiaknak lehet érdekes, mivel ott ömlik a Dunába a kiszélesedett folyó.
Érdekes volt látnunk azt is, hogy Lengyelország határát átlépve a főút rögtön foltozottá és kátyússá vált, annak ellenére, hogy a szlovák utakon nagy átlagban jól lehet haladni. A Magas-Tátra keleti oldalában, a Bélai-havasokban leleményesek voltak a helyiek és létrehoztak egy lélegzetelállító létesítményt, Bachledova dolina fölött, a Lombkorona tanösvényt.
Úgy éreztük magunkat, mintha az ezüstfenyők felett lebegnénk és el tudnánk kapni a masszív, fenyegető szürke felhőket, ahonnét a nap azért át-átbukkant. Egy U alakú kanyar után megérkeztünk a kilátóhoz, amire végeláthatatlanul, csigavonalban lehetett feljutni. Felénél úgy éreztük, hogy maximálisan elég lesz mára, mivel a hegyre vezető lanovka épp nem működött és hegymenetben 2 km feszített tempó után értünk fel. A nagyon nem baráti áru belépő ellenére battyogtunk is lefelé...
Autónkhoz visszaérkezve ismét szembekerültünk a szlovák vendégszeretettel, mivel indulás után a két sávos út szélén lehúzódtunk egy pillanatra a Gps-t belőni. Rögtön ott termett a helyi erő és ordított valamit, kértük, hogy angolul vagy valami más közös nyelven beszéljünk, de nem sikerült. Politikáról nem szeretek írogatni, de nagy örömmel telít el, hogy a két ország viszonyában és hozzáállásban javulás figyelhető meg, ami későbbiekben a hétköznapok emberére is átragadhat!
Őrületes szilveszteri ajánlóban (katt rá) már olvashattál egyik kiruccanásunkról. Egy igazán kellemeset lehet sétálni a Csorba-tó (Štrbské Pleso) körül, ahol a Pátria szálló szögletes épülete és a fotókról híres síugró sánc is kiemelkedik a gyönyörű fenyőerdőből. Másik szuper kirándulóhely a 2634 m magas Lomnici-csúcs (Lomnický štít) és környéke. Tátralomnicból (Tatranská Lomnica) indultunk el akkor egy izgalmas felvonóval a Kő-pataki-völgybe (Skalnatá dolina) az ordító, fagyos szélben.
Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!
Mindent egybevetve a szlovák táj feledhetetlen és a sok kellemetlenséget leszámolva, most is autóba ülnék, nekiindulnék, hogy újabb szépségeit fedezzem fel! Ha megjött a kedved az utazáshoz, indulj neki:
