Figyeld csak meg, hogy hiába hozol haza az utazásról egy csecsebecsét, soha nem lesz akkora érték, mint az utazás egy megható pillanata, ami boldogsággal töltött el. Most is erről lesz szó, hogy Franciaországból hazafelé tartva mennyire feldobott az autóban talált gyümölcs, ami akkor az volt a legfinomabb és legmeghatóbb! A francia Tokay lélegzetelállító hazája (kattints rá) c. cikkben már szó esett a Colmar melletti középkori mesefalukról, Eguisheimról és Riquewihrről, most tovább folytatjuk utunkat e vidéken. Lényeg most a szövegben rejlik majd, olvasd ám végig, nem bánod meg!

A november 23. és december 30. között megrendezett colmari adventi vásár Európában a második, Franciaországban viszont a legnépszerűbb! A városban minden van, amit egy turista megkívánhat: kultúra, pihenés, gasztronómia, borok, hagyományok és nem utolsó sorban az építészet. Különlegessége, hogy nem csak a karácsonyi vásár tere van ünnepi díszbe öltöztetve, hanem az egész város a fényektől és a díszektől pompázik! Németországban már jártunk a karácsonyi városukban, Rothenburg ob der Tauberben (kattints rá), bemelegítésképp nézz körül ott vagy akár beleolvashatsz Franciaország elbűvölő látnivalóiba is:

Rendbontóan most az utazások során hozzám szegődött útitársakról is szó lesz, mivel alkalomadtán hozzátehetnek vagy akár terhesen elnyomatják az utazás nyújtotta felemelő érzést. Kezdetben szülőkkel utazunk, majd később kamaszkori barátokkal tehetünk nagyobb kitérőket, jöhet egy két futókaland, akikkel érintőlegesen belekóstolunk egy romantikusabb kiruccanásba. A felnőttkor már magával hozhat egy nagyobb lélegzetvételű nyaralást is barátokkal, fennállva azzal a lehetőséggel, hogy egy életre összeveszünk vagy még jobban összekovácsolódunk. Végül vannak azok az utazások, amikor olyan társunk bukkan fel, akikre még életünk végén is emlékezni fogunk. Na, róluk lesz most szó!

Érdekes módon az egyik ismerősömmel nagy valószínűséggel Te is kapcsolatban állsz! Nem akarom nevén nevezni, mivel kínos lenne mindenki részéről. Amikor megtudja, hogy útra kelek és főleg autóval, akkor egyből jelentkezik és egy darabon biztosan velem akar tartani. Így jártam legutóbb is és nem szállt le rólam, míg azt vettem észre, hogy mellettem ül az anyósülésen és ismét elkezdett nyúzni a kellemetlen gondolataival. Induláskor is addig rágta a fülemet, míg megálltam és megnéztem, hogy a hátsó ajtó be van-e csukva. A legaggasztóbb az volt, hogy nem árulta el, hogy meddig tart velem, majd szól és egy meglepetés vendéggel cserél, aki garantáltan fel fogja dobni az utamat! Útközben sem szállt le rólam, egyre csak parázott, hogy otthon elzárta-e a gázt, közben pedig folyamatosan azzal volt elfoglalva, nehogy bemérjenek gyorshajtásáért, mert ő nem tud beleadni a büntetésbe. Szerencsére már Hegyeshalom után szólt, hogy részéről megérkeztünk, marhára megörültem, mert már a távolból láttam régi kedves barátomat, aki azonnal be is pattant helyette.

Időben most ugrunk egy nagyobbat, hogy az autópályák unalmas egyhangúságát kihagyjuk és Elzász ékszerdobozába, Colmarba repítsünk. Ébredés után a neuf-brisachi üzlet kényelmesen csak fél 9-kor nyitott és friss pékáruk elmajszolásával is csak repült az értékes idő a nyaralásunkból, ennek ellenére vidáman indultunk neki felfedezésünknek. Colmarban már hosszasan baktattunk parkolónktól és egy pillanat alatt megváltozott a modern építészet, feltűnt a várva várt meséket felelevenítő fachwerk stílus, ami gyakorlatilag a favázas középkori házakban elevenedett meg. A Rue Turenne elejét egy bájos kis híd ívelte át a Lauch folyó felett, amit a távol-keleti turisták is hasonlóan megcsodáltak a partjára emelt vendéglővel, aminek a teraszáról csak úgy ömlött le a virágok hada.

Barátommal már reggel óta vágytunk egy francia pörkölésű kávéra, de egyszerűen annyira elaléltunk a látványtól, hogy sajnáltuk a szemünktől megvonni a szabad tér és az épületek varázsát. Viszonylag korán érkeztünk a fő látványosságnak nevezhető La Petit Venisehez, ami nem más, mint a folyó partján végighúzódó színes házak egyvelege a virágoktól pompázó hídjával együtt. Ha ennyi lett volna a város nyújtotta élvezet, beértük volna vele is, sőt! De hátra volt még a különféle virágokkal ízlésesen díszített Régi Vám tér (Place de l'Ancienne Douane) a Schwendi  kúttal (Fontaine Schwendi). A város különlegessége, hogy itt-ott előbukkan egy csatorna vagy patak, ami tényleg velencei hangulatot kölcsönöz az amúgy is vidám látnivalóknak. Ezek után nem volt más hátra, széles mosollyal andalogtunk át a Rue des Marchands középkori házai közé, ahol meg sem kellett szólalnunk, mindketten tudtuk, hogy ezért a színes patináért érdemes volt ekkora utat megtenni!

A mindig vidám barátom is csalódottnak tűnt, mivel itt kellett hagynunk ezt a világszámot, ám örömmámorban pattantunk autónkba, mivel tudtuk, hogy hasonló vagy még szebb időutazásban lesz részünk! Már Németországban is feltűnt, de itt Elzászban is szembetűnő volt, hogy a növényzet egyszerűen ki van száradva és hetek óta tart a kánikula. Társam persze nyugtatott, hogy ez csak átmeneti időjárás ingadozás és korábban is számtalanszor megesett az ilyen, látott ő már pár dolgot az évtizedek során. „Ha körbenézünk, látjuk, hogy tiszta a víz, és tiszta a levegő!” – mondta Donald Trump is! Bár elhagyta már a száját az a kifejezés is, hogy Fake news! Ideje gondolkodnunk otthon is, hogy április végén már nyár volt és október végén is élveztük még a 20 fok körüli maximumokat…

Ribeauvillé. Ez lehetne egy finom francia mártás vagy egy helyi édesség elnevezése is, de nem másról van szó, mint gyakorlatilag a városi jellegű Colmar életközelibb nagyságú leképzéséről. Valami miatt a turista tömegeket viszont itt sem hagyták ki?! Könnyebb dolgunk volt, mivel egy utcára, a Grand’Ruere zsúfolták be a fachwerk házakat. Még csak délre járt az idő, de kitűnően jelezte a fényképezőgépünk lemerülése, hogy nem kevés a látnivaló, hát lemerült. Az infóközpont kedves pultosa hozzáállásán igen meglepődtünk, mert probléma nélkül kikapta a kezemből a töltőt és mondta, hogy hagyjuk ott, nyugodtan menjünk tovább a városba kikapcsolódni.

Franciaország ezen részén hasonló pozitívumokban volt részünk, mivel kávénk kikérésekor is szívélyesen eldumáltunk a pincérrel, de akár az áruház előtt is szóba elegyedett velünk egy helyi bácsi, akiről kiderült, hogy német felmenőkkel van megáldva. Lehet, hogy ez lehet itt a francia miliő titka?! Ebben a kis bájos faluban sem kellett sokat elemeznünk a látottakat, egymásra néztünk és csak igenlően bólintottunk mindannyiszor! Köszönjük, hogy megadatott ez a lehetőség a számunkra!

Előző közös ismerősünk hatására az autómmal mindig egy távolabbi, tökéletesnek tűnő parkolóhelyen állok meg, hogy biztonságban tudjam. Lehetséges, hogy felismerted már őt? Másik barátommal mélyebben ápoljuk a kapcsolatunkat és azokat a közös pillanatokat értékelem igazán, ami pl. a hegyoldali szőlőtőkék között kapott szárnyra, amikor egy szilvától rogyadozó fát pillantottam meg. Eszeveszetten tömtem tele a zsebemet a mézédes gyümölcsökkel, ráadásként még az ölembe pár fürt enyhén muskotályos szőlőt is rejtettem. Baktattam fel az autóm felé, amikor észrevettem, hogy ezennel már egyedül fürdök a boldogságban! Barátom, az Utazás öröme már valahol máshol járt, mert indultam hazafelé…

Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!

Ha megjött a kedved Elzászhoz, most még időben vagy, hogy az Utazás Európába által tesztelt legjobb ajánlatok közül foglalj! Bővebben az Utazásszervezőben (kattints rá)!