1950-ben nem tanultak az akkoriban pár éves világégésből, újra felhúzták Recsk (térkép) erdeiben a 3 méter magas, kettős szögesdrótkerítést, amiket még őrtornyokkal is biztosítottak. A véd rendszer mentén lámpákat helyeztek el, amelyek folyamatosan világítottak és bár nem hoztak fényt az éjszakába, a politikai fanatizmus ismét zsákutcába futott. Vajon a következő hibát kik, mikor és hol fogják ugyanígy elkövetni?

A II. világháború haláltáborairól az alábbi géppuskára kattintva tudsz információt szerezni és a megemlékezéssel hozzájárulni a megismétlődésük elkerüléséhez:

A nyugat szörnyűsége megegyezett a kelet kegyetlenségével a sztálini Szovjetunió Gulag (Javítómunka-táborok Főigazgatósága) munkatáborrendszerében. Magyarországról kb. 700.000 honfitársunkat deportáltak, akik közül csak minden második ember tért haza. A hiedelmekkel ellentétben nem a Harmadik Birodalom találta fel a kényszermunka ezen eszközét, mivel már a cári Oroszország is előszeretettel küldte állampolgárait Szibéria zord területeire, ami még a sztálinizmus után egészen 1960-ig működött.

Magyar vonatkozása a II. világháborúval kezdődött, amikor a fogságba ejtett katonáinkat (többségük viszont polgári lakos volt) a több mint 4000 táborból álló GUPVI-ba (Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága) internálták. Egy részüket a Kistarcsai Központi Internálótáborból indították útnak a győztes Szovjetunió felé.

Egyeseknek kijutott a poklok pokla, mivel a náci munkatáborokat is megjárt foglyok némelyike megjárta Recsket is és szerintük az még gyötrelmesebb volt! Velük együtt közel 1500 fogvatartott élte át az állati kegyetlenség különböző fokait és a 12 órás halálra dolgoztatás eszközét a közeli Csákánykő bányájában. A bírósági ítélet nélkül ide kerültek közül Tóth Gézának az volt a legfőbb bűne az ÁVO szerint, hogy az időjárás jelentésben kedvezőbb színben tüntette fel az imperialista nyugatot a Szovjetunióval szemben.

Két sikeres szökésről tudnak, ami közül Michnay Gyula egészen Bécsig eljutott és a Szabad Európa Rádióban beolvasta 520 rabtársa nevét. A filmbe illő történetként egy ávós tiszt társuk a fából és konzervdobozból tákolt gépfegyver utánzattal kikísért a táborból hét kőműves rabot a valódi őrök lankadó tekintete közepette, majd az erdőhöz érve futásnak eredtek. A hazai lakosság is csak ez után szerzett tudomást a titkos tábor fenyítéséről, éheztetéséről és kínzásáról. Egyik ilyen büntetőeszköz volt a vizesverem-fogda, amiben éjjel feljött a talajvíz, így télen folyamatos mozgásban kellett lenni, hogy be ne fagyjon.

Az élelmezés sem állt a helyzet magaslatán, mivel a penészes kenyeret azon a kocsin hozták, amin a trágyát szállították. Faludy György írónk három éven keresztül itt is alkotott, papírja-ceruzája nem lévén, immáron fejben és rabtársaival is megtanultatta verseit, hogy később kiadathassa. Az embertelen körülmények felszámolására Nagy Imre programja alapján került sor 1953. szeptember 23-ig. Mindezen rémtettekre hívja fel a figyelmet a Recski Nemzeti Emlékpark, amelyre a magyar állam kevesebb figyelmet fordít a kelleténél!

Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!

Ha megjött a kedved egy közeli kiruccanáshoz, most még időben vagy, hogy az Utazás Európába által tesztelt legjobb ajánlatok közül foglalj! Bővebben az Utazásszervezőben (kattints rá)!