Pár nap otthonlét után mindenki szomjazik egy tartalmas kimozdulásra, ezért összeszedtünk néhány olyan helyet, amiket felkeresve esély van arra, hogy nem szaladunk bele nagyobb hordákba. Most elfelejtjük a felkapott kirándulóhelyeket, így alkalmunk lesz, hogy az ország eldugottabb szépségeit is felfedezzük.
A nagy leleplezés előtt érdemes körbenézni a korábbi cikkek között, hogy hazánkban mi mindent lehet találni:
A legtökéletesebbnek tűnő célponttal kezdjük, ami olyan sok irányból megközelíthető, hogy a kikapcsolódásra vágyó tömegek biztosan eloszlanak. Egy húzósabb túrával egészen a Gyadai tanösvénytől (kattints rá) is felfedezhető a Cserhát 421 méter magasan fekvő Kecske-kője. Itt 2017-ben adták át a Prónay családról elnevezett faszerkezetes kilátót, aminek a tetejéről egy lenyűgöző körpanoráma tárul elénk, már ha fel tudunk mászni egészen a lombkorona fölé.
Egy pesti, ha ki akar mozdulni a közelbe, akkor biztosan egy szentendrei lángosozás is beugrik a lehetőségek közé. Most azonban ezt engedjük el, az irány jó lesz, de Pomáz felé kanyarodjunk le. Szerencsére több irányból meg lehet közelíteni a Kő-hegyet, ahol Petőfi Sándor is megfordult, így nem véletlen a róla elnevezett pihenő, ami nem más, mint egy szuper kilátó a Szentendrei-Dunaágra. A ritkás növényzet között elballaghatunk a közeli menedékházhoz is, ott viszont biztosan többen lesznek már!
A sorozatból ismert Pilisszentléleknél ne a falu felé kanyarodjunk, hanem ellenkező irányba és azonnal dobbantsuk le az autót, hogy végre átadjuk magunkat a természetnek. A fekete hegyi turistaházért igazán meg kell küzdeni, mivel a kellemes emelkedő csak nem akar elfogyni egészen a csúcsig. A megerőltetés a végén meghálálja magát, mivel egy pofásan felújított kulcsos ház és egy elképesztő kilátás vár a hegytetőn, ahonnét egészen a Fátráig ellátni.
A korábbi századokban Pest-Buda olthatatlan szomjjal fogyasztotta a Budai hegyekből a faárut, míg oda jutottak, hogy kopáron álltak ezek a hegyvonulatok. Az erózió hatására lemosódott a mészkőn végighúzódó vékony földréteg, így sokszor a nagyobb esőzések egész Vörösvárig mosták a hordalékot. A 19. században nekiállt a Monarchia ezen területek újraerdősítésének, így leginkább a szélsőségeket is tűrő feketefenyővel ültették be a hegyoldalakat. A Zajnát-hegyek erdősítését többek közt Dévényi Antal erdészetvezető irányította, akiről nem véletlenül nevezték el a közelben magasodó kilátót (kattints rá) is. A végeredmény valami elképesztő lett, mintha a horvát Dinár-hegységben barangolnánk a puha tűlevél szőnyegen…
Ha végképp nem vagyunk hajlandóak elhagyni a Budapest táblát, akkor mentőöv lehet a mesés Merzse-mocsár! A Ferihegyi repülőtértől északra terül el ez a lápos természetvédelmi terület, ami számos madárfajnak is otthont nyújt vonulás idején. Nem véletlenül emeltek ide egy fából épült madárlest közvetlenül a hangulatos kis tó partjára…
A határzárak miatt ugyebár csak hazai kirándulásokban tudunk gondolkodni, de azért eljátszhatunk a gondolattal, hogy milyen nagy érték lenne a szabad mozgás Európában:
Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!
AZ ÖSSZES KIRÁNDULÓHELYET MEGTALÁLOD ITT:
