A 20. század eleji angol arisztokráciát bemutató filmekben gyakran előkerülnek olyan italok, amikről azt hihetjük, hogy originál angol termékekről van szó. Ilyen a spanyol Sevilla (kattints rá) melletti Jerezből származó fehér szőlőből készült sherry, ami nem tévesztendő össze a cherry meggylikőrrel! Másik alkotás pedig a portugál kék szőlőből erjesztett és erősített portói bor, ami az angolok nemzeti italává vált.

Mindkettőnél a lényeget a borpárlat hozzáadása jelenti, amivel egy ütősebb, közel 20% alkoholtartalmú italt kapnak. Kiindulásként, mivel az utóbbi bor Portugáliából származik, nézz is körül ebben a délen mediterrán, északon óceáni éghajlatú országban és főleg ne hagyd ki a Porto legfőbb nevezetességeiről szóló I. részt:

A portói gyakorlatilag egy cuvée bor, aminek a szőlőjét a Portót átszelő Douro folyó felső folyása mentén elnyúló teraszokon termelik. A portugál gályákon úsztatják le a Ponte Luís I híd alatt húzódó Vila Nova de Gaia negyedébe, ahol a különböző angol elnevezésű borászatok varázsolják desszertborokká. A lenyűgözően egyszerű „A borospince itt van” nevű is csalogatóan várja a szédelgő turistákat, hogy betérjenek egy hosszabb kóstolóra. Zorro alakjához kísértetiesen hasonlító Don titokzatos fekete köpenyben és fekete spanyol kalapban hirdeti az előkelő helyen lévő Sandeman pincészet kiválóságait.

A középkorban tartósításra használták a borpárlatot, ami gyakorlatilag a termék avinálását jelenti. A borjavító eljárás során a mustban ezáltal leáll az erjedés, a megmaradó cukor pedig édesebbé teszi az italt. Portóinak létezik azért egy fehér fajtája is, a Branco, de jellemzőbb az öt évig érlelt rubinszínű Ruby és a több éven keresztül érlelt és így kifakult Tawny (topáz), ami vicc nélkül mandula, csokoládé és kávé íz jegyeit is magán hordozza.

Érdemes az óvárostól kikacsintani, ahol találhatsz még gyarmati stílust idéző épületsorokat. Így jártam, amikor egy nem tervezett apróságra, a Praça de Carlos Alberto térre és patinás házaira bukkantam egy éppen virágba borult tulipánfa kíséretében. Az idővel jól álltam, el is töltöttem itt belőle egy keveset a helyieket nézegetve. A fotón is látható KRESZ táblákkal sajnos nem spóroltak…

Szerencsére még így is maradt elég időm, hogy megnézzem a számomra legvonzóbb kis templomot, a Capela Das Almas igazi szép kék-fehér csempés templomát, a Rua de Santa Catarina sétáló utcában. Művészettörténet tanárom szavai még ma is csengnek a fülemben, hogy soha ne a hatalmasat és a legcsodásabb épületet keressük, mivel sokkal fontosabbak a szemnek az arányok. Ekkor megmutatott egy mező közepén álló kis kápolnát és a szemünkben tényleg kirajzolódott, hogy mennyire szépen megtervezett hatást nyújt az épület. Hát ez a capela is ilyen volt!

Itt egy időre meg is szakíthatnám a kis túránkat, mivel elröppentem pár napra São Miguel szigetére (kattints rá), ami korábbi cikkem témája volt. Na de ne akadjunk meg ilyen jelentéktelen kitérővel, haladjunk azért! Pár nap után visszatérve a városba egy rövid délutánom maradt a maradék kis tervem áttekintésére.

Először is elfoglaltam a szállásomat, a B-Around Residenceben. Nagyon hangos a sétáló utcája, buszos keresztforgalommal és ezt tetőzi az újonnan kicserélt padló, amit az egész házból lehet hallani, hogy ropog. Alvás így nem volt… Aki viszont imádja a tengert, annak nagyobb öröm nem is lehet, mint az óceán part! Ki is néztem magamnak, hogy az 500-as busszal leugrom a Pérgola da Foz óceánparti oszlopsorhoz (Av. do Brasil 686), ami a Praça da Liberdade térről indul.

Meglepődtem, mert egy új emeletes busz vitte ezt a járatot, panoráma kilátással. Muszáj volt megörökítenem, ahogy a Rio Douro beletorkollik a sötét óceánba. Pont a naplementére értem az Atlanti-óceánhoz, így ezt gyorsan le is kaptam és persze pihentem végre egyet a parton, elmélázva az óriási hullámokon.

…és ha már Portóban vagyunk, ne hagyjuk ki a helyi kaják közül a Francesinhat. Étel fotózással ennyit még nem küszködtem, bocs, így sikerült telefonnal lekapni, fényképező ugyanis lemerült és még így sem néz ki túl jól, ám annál finomabb! Ez egy kihagyhatatlan portugál szendvics, ami a következőkből áll: kenyér, pácolt sonka, linguiça kolbász, steak vagy sült hús, hasábburgonya, mindez tükörtojással és olvasztott sajttal, valamint forró sűrű paradicsomos sörmártással nyakon öntve. Az összízhatás felejthetetlen!

Utolsó nap nem mondhatnám, hogy kipihenten ébredtem és nagyon korán is volt, mert tervek közt szerepelt a Mercado do Bolhão, a közeli piac bejárása. Hát kérem ezek fél 8-kor még mindig aludtak, egy-két árus csak akkor kezdett kipakolni. Indításként egy kis sárkánygyümölcs (+ sárga változatban is), maracuja, sárga maracuja, gránátalma és ki tudja milyen gyümölcsök. Sokszor az eladó sem tudta már követni, segítségül ki volt aggatva az Eurobanan (ha érdekel, kattints rá) gyümölcskínálata egy plakátra. Ezek után egy kis lazac vagy ki tudja milyen halak… Végül ki kér egy kis desszertet?

Már csak két nevezetesség volt hátra. Az egyik az Igreja de Santo Ildefonso kék-fehér csempével kirakott templom (Praça da Batalha 130), bordó oldalsó falakkal. Ékes helyen áll, mivel egy domb tetején található, ahová kaptatnak fölfelé a nyüzsgő utcák.

Portóra egyik útifilm hívta fel a figyelmemet korábban, amiben az Estação de São Bento vasútállomás csempével díszített váróját mutatták be. Egyszerűen kihagyhatatlan, nem hiába tették be a Google Maps-be is.

Még maradtam volna pár napot városban, de reggel indult vissza a gépem, főleg a boroknak kellett volna áldozni több kellemes pillanatot. Na, de azért nem hagytam ki souvenierként egy üveg portóit a reptéri „duty free” shopban! A villányi borok rajongása után legutóbb a Vin d’Alsace (elzászi) fehér borainak íz világa fogott meg, amik még hazánkban is elérhető áron kaphatók és az sem elhanyagolható, hogy honnét érkeznek:

Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:

További extra fotókért klikkelj ide:

Vigyázz Portóban is az autóbérléssel >>>