„A természetes világ eltűnőben van. Ennek jelei mindenütt észrevehetők. Ha fenntarthatatlan dolgokat teszünk, a károk egymásra rakódnak, és végül elérünk egy pontot, amikor az egész rendszer összeomlik. Leromboltuk a világot. Szóval mit tehetünk? Újra fel kell fedeznünk, hogyan éljünk fenntarthatóan, hogyan tudunk a természettel együttműködni .” /David Attenborough: A Life On Our Planet (2020)/
A népességnövekedés megállítása
Megújuló energia alkalmazása
A halászat szabályozása
A megművelt földterületek csökkentése úgy, hogy megváltoztatjuk az étrendünket
Az erdőirtás megszüntetése és az őshonos fák újratelepítése
Ha nem is az egész dokumentumfilmet, de legalább ezt az öt pontot kötelező tananyaggá kellene tenni, hogy a csodálatos biodiverzitásunk fennmaradhasson! Hazánk sincs híján ennek a sokféleségnek, nézzünk is bele, eddig mire lehetünk büszkék:
Sir David Attenborough többször bemutatta már hazánk természeti értékeit, legutóbbi sorozatában ősi szénamezőink tűntek fel, amelyek rendkívül gazdag élőhelyet biztosítanak, többek között a különleges szürkés hangyaboglárkának. Ez a pillangófajta ugyanis petéit a kornistárnics évelő növény kék virágzatába rejti, majd lárvaként a földre pottyannak. A hernyókat a hangyák a fészkükbe viszik, mivel a hangyalárvához hasonló illatanyagot bocsátanak ki és ott kakukkfiókaként két évig nevelik őket. A bebábozódásuk is a hangyabolyban történik meg, ahonnét július-augusztus környékén rajzanak ki.
forrás: Our planet – Bolygónk csodái (2019)
Kezdjük is meg utunkat a Budapestről egy kőhajításnyira elterülő erdős sztyepp, a Csévharaszti borókás természetvédelmi terület felé. A tölgyes-nyáras erdőfoltok között bújik meg az alig észrevehető ciprusfélékhez tartozó borókás, ami igencsak hasonló az örökzöld tiszafához. Ismerős lehet alkohol formájában, mivel sötét kékesfekete bogyójából Karlovy Varyban (kattints rá) előszeretettel főznek borókapárlatot. Sajnos az invazív fajok, mint a selyemkóró vagy az akác itt is nagy számban üti fel a fejét és próbálja az őshonos növényeinket kiszorítani. Órákat el lehet tölteni a kellemesen hullámzó homokdombok között akár télen is, mivel üde zöld a hosszan elnyúló boróka erdő.
Innét akár egy túra keretében is elérhető a Dabas határában fekvő mocsaras, nádas Szent Jakab sétány. A cölöpökön kanyargó fapallók mindig a Plitvice-tavak (kattints rá) romantikájára emlékeztetnek, amik itt időszakos vizeken ívelnek át. A tanösvény részletes tábláján végre megismerhetjük a területen is megtalálható fákat, amiket akár a közéjük magasodó kilátóból is szemügyre vehetünk, mert ugye kevesen tudják egy falevélről megmondani, hogy milyen fához is tartozik! Nem mellékesen ez a sétány része a Magyar zarándokútnak, amit az elején a spanyol El Caminoról származó Szent Jakab szobor is jelez. Nem messze találjuk az Újszülöttek ligetét, ahová megható módon a település újszülötteinek ültetnek egy-egy fát, hogy itt eresszenek gyökeret.
Kellő bemelegítés után vessük végre bele magunkat a Kiskunság látnivalóiba, azok közül is a Duna-Tisza közi homokhátságba és nem túlzás a homok megnevezés, mivel egyes területeken „sivatagi” homokhoz hasonló buckákat lehet felfedezni. Ami még ennél is érdekesebb, azok az időszakos szikes tavak lúgos vize, amiben csak apró rákok képesek megélni. Nem hiába érkezik ide temérdek madárfaj, amiket a Kelemen-szék partján fekvő kis madár lesből meg is figyelhetünk. A parti részét nem fűnyírókkal rendezik, hanem a szilaj tartású bivalyok gondozzák legelésükkel és trágyázásukkal. Napjainkra ezeknek a tavaknak a száma igen megfogyatkozott, ezért a megmaradtak víztani és természetvédelmi értékük felbecsülhetetlen! Talán kezdjük már kinőni, hogy a szegfűt a szocializmus virágának tekintjük, ehhez még hozzásegíthet, hogy ezeken a meszes síkságokon június közepétől október elejéig fellelhető a ritkaság számba menő fehér színű kései szegfű, aminek a természetvédelmi értéke 5.000Ft!
A közelben terül el a változatos élővilágú Kolon-tó, aminek páhi oldalán május és júniusban az Orchideák tanösvény virágaiban gyönyörködhetünk. Most viszont ősszel kerestem fel a láprétet, hogy az őszi kikerics rózsaszín-lilás tengerében legeltessem a szemeimet. Óvatosan ám vele, mert sejtosztódást gátló mérgező hatással rendelkezik, amit viszont a köszvény gyógyításában eredményesen használnak. Vélhetően a klímaváltozás miatt kora ősszel igen kevés csapadék hullott az Alföldre is, ezért meglepetésszerűen csak pár szálat leltem fel, de csak a réteket övező kőrisfák egzotikus hangulata miatt is érdemes volt idelátogatni! Nem mellékesen, ha megfelelő időben keressük fel, még pár tő védett kornistárnicsot is fellelhetünk a lepkékkel együtt!
Haladjunk még délebbre a Kiskunság szőlőültetvényei mentén, ahol Bodoglár határában találjuk a Tartós szegfű tanösvényt. De mi a franc az, hogy tartós?! Egyszerű, mert a virágzása júniustól egészen az első fagyokig eltarthat. Egy csokorral senki ne szedjen belőle, mivel egy szál természetvédelmi értéke is 250.000Ft, így egy pillanat alatt egy autó árát fizethetjük ki büntetésként! A terület homokos talaja hasonló az eddigiekhez, de a hangulatot fokozza a füves-bokros dombokon tekergő fapallós járda, ami a végén kiteljesedik egy pazar kilátóval. Legyünk rá büszkék, hogy ez a virág csak Magyarországon fordul elő és nem mellékesen óvjuk, védjük meg őket!
Az IMF (Nemzetközi Valutaalap) korábbi elnöke, Christine Lagarde kijelentése elég kétértelműre sikeredett a természettudóssal szemben: „Bármikor nyugdíjba mehetne! De most szeretné elmagyarázni nekünk, mekkora veszélyben vagyunk.” Jó egészséget és kitartást kívánok a küzdelemhez, amihez remélhetőleg mind többen csatlakozunk!
Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!
Ha kíváncsi vagy, hogy hol található a magyar Sahara, Amazonas és Arizona csodája, akkor kattints az alábbi cikkre:
