Egy másodpercig sem habozunk, rögtön belevágunk a közepébe, mint ahogy Adolf Hitler bevillant a történelembe, bár hatása még mindig érezhető. Hatalomra jutását nem csak a gazdasági világválság előidézte munkanélküliség látszólagos kezelése segítette, hanem számos tényező adódott, amit kedvezően használt ki. Meglepően még egy repülőgép is, történetesen a hullámos duralumin borítású Junkers Ju-52 is segítette azzal, hogy az 1932-es választáson rengeteg helyre tudott eljutni vele és modern, rugalmas politikusnak tűnt fel, aki kihúzhatja az országot a gödörből. A szenzációnak számító, robotpilótával felszerelt 4845 db Tante Juból a Technik Museum Speyerbe is jutott egy, de ehhez a számhoz a Pestszentlőrinci Ipartelepek Rt. is hozzájárult.
Hitler kancellárrá választása után lassan neki is állt a világ meghódításának előkészítéséhez, így titkon felfegyverezte a hadsereget és a Rajna-vidékre való bevonulása után a Todt-szervezet két év alatt felhúzta a Siegfried-vonalat. Az Északi-tengertől a svájci határig 630 km hosszan 18.000 bunker, erődítmény, védelmi állás, alagút és tankcsapda épült, hogy a Wehrmacht az esetleges nyugati támadást feltartóztassa. 1940. májusában megindított franciaországi hadjárata során említésre méltó ellentámadás nem történt itt a szövetségesek részéről, így ezután az Atlanti-fal építése során felhasználták a Westwall mozdítható szerkezeteit, ami a partraszállás utáni birodalom védekezésében igencsak visszavágott.
A legtöbb fennmaradt építmény Aachen környékén található, ám közelebb, Karlsruhetól nyugatra is szinte ugyanaz fellelhető „kisebb” számban, ugyanis a háború előtt 630 db különböző típusú bunkert építettek a környéken. Ilyen a Bad Bergzabernben található Westwallmuseum két tüzérségi (Artillerie) bunkere is, ami letaglózóan mutatja be a korabeli berendezést és fegyvereket, amit a 36. Texasi gyalogos hadosztály foglalt el.
Viszont, ha Siegfried-vonalról van szó, akkor ne maradjanak már ki az ikonikus harckocsi akadályok, a sárkányfogak (Drachenzähne). Az ún. Höckerlinie szabványos betontömbjei több település határában is húzódnak, de már sok helyen felszámolták és területüket művelés alá vonták. Talán a legmutatósabb darabja Steinfeld konyhakertjeit szeli ketté, ahol málnát, fekete egrest és meggyet is lehet némi veszélyérzettel és lelkiismeret furdalással szigorúan helyi fogyasztásra legelészni, mivel a Dragon's teeth csúcsai között természetesen maximum Fritz Todt szellemével lehet csak találkozni…
Na és akkor most jönnek azok a cuccok, amik a széles közönség számára nem érhetőek el, mivel az élménytől szögesdrót, kamerák és táblák választanak el: Betreten Verboten! Engedély hiányában nem javaslom az urbex lehetőségeit, mivel a német rendőröknek nem hiába van tekintélyük! Az intenzív szövetséges bombázások után 1944-ben Hitler elrendelte a hadiipar földalatti létesítményekbe való költöztetését, így létrehozták a Walpersberg REIMAHG-t, aminek az utolsó két betűje Hermann Göringre, a német légierő Reichsmarshalljára utalt.
A kahlai porcelángyár részére itt kaolint bányásztak a háború előtt, de abban az időben előre valóbbnak számított a Wunderwaffe (csodafegyver) gyártása a végső győzelem elnyerése céljából. A 15 km-es alagútrendszer kézzel való kivájásával párhuzamosan megkezdték az Me 262, a világ első sugárhajtású vadászrepülőgépének gyártását. A birodalom területén elkészült 1430 darabból egyszerre csak kb. 200 db repült, így bár az ütőképes fegyvernek bizonyult, de kis száma miatt elenyésző hatással volt a háború kimenetelére. A szövetségesek térhódítása révén Walpersbergen nem tudták még az építkezést sem befejezni, így csak 20-30 gép hagyhatta el az üzemet. Egyet a schleissheimi Deutsches Museumban sikerült lencsevégre kapni, amit még Hans Guido Mutke pilóta repített a svájci légtérbe, ahol csodák csodájára üzemanyaghiány miatt kényszerleszállást kellett végrehajtania. A bezacskózásért külön köszönet…
A „bevált” náci szokás szerint sajnos több mint 12.000 kényszermunkást deportáltak egész Európából Kahlába a REIMAHG építése és későbbi repülőgép gyártása céljából. Az alagutakban összeszerelték ezeket, majd a hegy lábától az alábbi felvonóval egy állványon vontatták fel, ahol a 1100 m x 33 m-es kifutópályáról ereszkedtek a magasba.
Továbbhaladva rakjuk rendbe, hogy Adlerhorstból kettő van, az eredeti Sasfészekre (Bővebben>>>) inkább a Kehlsteinhaus megnevezést használják, ami Bajorország Berchtesgadeni-Alpokban található hegyvidéki „teaháza”, amelyet Hitler egyik születésnapjára kapott. Most viszont a másik Adlerhorsttal foglalkozunk, ami a Führer nyugati főhadiszállásának (FHQu West, Führerhauptquartier) szántak a Frankfurt feletti Taunus hegységben. Eleinte csak a katonai irányítás tartózkodott itt, majd 1944. decemberétől Hitler innét irányította az Ardenneki offenzívát, de az igazi ok valójában az volt, hogy a Vörös Hadsereg közelsége miatt elmenekült a keleti Farkasodúból (Bővebben>>>).
Elzárt terület révén csak az egyik benőtt óvóhelyet lehet felismerni, ami akkoriban fachwerk háznak álcáztak. „Onkel” Adolf persze nem itt, Langenhain-Ziegenberg beton monstrumaiban hajtotta álomra a fejét, hanem a pár kilométerre fekvő kellemesebb Schloss Kransbergben. A komplexumot kiszolgáló jármű hangár (Fahzeughalle) viszont teljes pompájában megmaradt, ami ugyancsak elzárt magánterület. Innét is elmenekülve Hitler a berlini Führerbunker mélyében húzta meg magát, ahol rejtélyes úton folytatódott életének kérdéses hátra lévő része (Bővebben>>>).
A vesztüket látván a nácik elkezdtek kapkodni és eltűntetni a háborús bűneik nyomait, más ötletük nem lévén kincseiket is bányákban, alagutakban dugták el. Egyik legértékesebb zsákmányra az amerikai hadsereg bukkant rá a Merkers sóbányában. Felkeresésekor nem néztünk utána a részleteknek és igazán a liftben döbbentem csak rá, hogy itt egy igen komoly dologról van szó, amikor már kb. 1 perce ereszkedtünk a mélybe. Kiderült, hogy 5-800 méter között több mint 600 km utat alakítottak ki a kellemes, 20 fok feletti termek között. A festmények és kincsek mellett emberi ésszel fel nem fogható értékű, a berlini Reichsbankból kb. 11 milliárd Euró mennyiségű aranyat rejtettek el a nácik a Goldraum teremben, amiből sajnos az arany fogakat nem tudták visszaszolgáltatni eredeti tulajdonosuknak.
Hogy mennyire hihető a történészek elmélete Hitler öngyilkosságáról, azt megtudhatod Gerrard Williams kutatásaira alapuló Szürke Farkas lerántotta a leplet Hitler szökéséről c. korábbi cikkből.
