Szlovákia természeti és turisztikai adottságai alapján a téli főszezonon kívül indokolatlanul alacsony a hazai odalátogatóink száma. Pedig autóval eljutva az Alacsony-Tátráig már egy egészen üdítő éghajlatváltozást vehetünk észre a nem elhanyagolható zöld árnyalatai mellett. Az sem egy utolsó szempont, hogy az évek során a két ország közötti politikai és társadalmi viszonyok is egyre inkább javuló tendenciát mutatnak. Így hát nincs más hátra, mint előre!
Mindenek előtt, ha Szlovákia, akkor vétek lenne kihagyni a Szepességet, vagyis a Szepes vármegye (Spiš) Késmárk és Lőcse városát, valamint az éjszakai kivilágításban még elképesztőbb Szepesi várat:
Hazánkhoz közelebb eső Zólyom (Zvolen) alatti Dobronya (Dobrá Niva) 400 éves ligetes tölgyerdeje (Gavurky) igazi kuriózum lehet, mivel magyarul semmilyen információ nem érhető el róla. Eredetileg legelőerdőként szolgált, ahol sertések és szarvasmarhák lakmároztak. Területén mintegy 600db ősi, csavart és egyenes törzsű tölgyfa repít egy filmbe illő fantasztikus világba.
Évekkel ezelőtt egyik barátom mutatott egy fotót egy letaglózóan felújított kastély belső udvaráról, de nem tudtuk, hogy az pontosan hol lehetett. Addig jártam utána, míg a Gácsi (Halič) Forgách-kastély parkolójában szálltam ki az autóból, hogy a luxusszálloda és étteremként megújult nemzeti kulturális örökséget kívülről 〈klikk>Képre<〉 is megcsodáljam. A meseszerű, egzotikus növényekkel dúsan benőtt francia park fölötti hat saroktornyos várkastélyt egyik legkiválóbb festőnk is megörökítette, aki egyébként 1884-től patikusként tevékenykedett a településen. A gácsi Forgách-kastély (1890 körül) című festményt 〈klikk>Festmény<〉 nem más, mint Csontváry Kosztka Tivadar álmodta meg!
Szlovákia természeti emlékei között szerepel a Vodopád Bystré vízesés, ami a Kárpátok belső vonulatában, a Selmeci-körhegységben 983 m tengerszint feletti magasságból zúg alá. A 23 méteres vízoszlopnak köszönhetően Szlovákia legmagasabb vízesése, amit az átlátszó Bystrá patak táplál. A parkolótól való megközelítése hosszabb sétát igényel, viszont a végén már létrák és kötél teszi lehetővé a vízesés alatti átkelést is. Ha erre jársz, kár lenne kihagyni Besztercebánya középkori főterét és Selmecbánya kanyargós ódon utcáit 〈klikk>Bővebben<〉!
A Tátra Poprád körüli része valami egészen különleges élményt kínál, mivel délen a 2000-es „alacsony” Tátra fenyőerdeje rejti a megannyi barna medvét, majd következik egy alföld szerű viszonylag sík vidék, ami valójában egy fennsík, aztán a Gerlachfalvi-csúccsal (2655 m) a tiszteletet parancsoló Magas-Tátra. A sárgálló mezők a szalmabálákkal (de akár lehet szénabála is) egészen magával ragadó érzést nyújtottak, a képre kattintva>>> az összeállításban megtalálhatod a sziklás hegycsúcsok téli kiadását is!
A kényelmes, városi turista ugyebár nem csomagol magának, hanem megáll a főutak mentén a tömött autós vendéglők egyikében, ahol míg megkapja a megrendelt ételt, az éhségtől már a kanalat sem tudja megemelni. Ezért érdemes a gyors rusztikus-ropogós szlovák krumplis lángosokat kérni, különféle tejtermékes feltét kíséretében. A hlebcsánka (chliebčanka) elnevezésből ítélve felvidéki eredetű étel lehet, egyébként szlovákul a szó kenyérkét jelent, ami nem más, mint (kattints rá):
A Szlovák Paradicsom (Slovenský Raj) egész Szlovákia legnépszerűbb kirándulóhelye az Alacsony-Tátrában. A nemzeti park fő természeti kincse a kiterjedt (90%) fenyőerdő, ami már távolról is sokat ígér. Érdemes azért tájékozódni a nyolc útvonala között, mivel különböző nehézségi fokúak, amikből a Száraz völgy (Suchá Belá) komolyabb erőpróbát igényel és egyirányú, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs visszafordulási lehetőség! A helyiek a medve kérdésére csak legyintettek, ennek ellenére gázspray, bicska és az organikus „hangosbemondó” be volt készítve, mivel a képzeletem minden kis rezzenést medve léptékkel és minden barna árnyalatot a medve sziluettjével azonosította!
Aki még nem látta, annak csak javasolni tudom, hogy feltétlen látogasson el ide, mivel ennek az élményét elég nehéz képekben és szavakban visszaadni, ezt meg kell élni: bemelegítésképp doronglétrák és fapallók, aztán a sötét és titokzatos fenyőerdő alatti sziklába rögzített fémtálcák, majd meredek sziklafalak hosszú vaslétrákkal, végezetül lélegzetelállító vízesések alatti lánccal biztosított útszakaszok! Egyes részek félelmetesnek tűnhetnek, a lényeg viszont, hogy kapkodás nélkül mindig figyeljünk oda, hova lépünk! A feje tetején élénk citromsárga színű háromujjú harkálynak azért akad mobilisabb közlekedési lehetősége is…
Ha valódi gejzírt akarunk látni, egyből Izland messzesége ugorhat be, de ezzel a gondolattal szemben a gótikus dómmal büszkélkedő Kassa 〈klikk>Bővebben<〉 melletti herlányi (Herľany) hidegvízű gejzírről csak egy maroknyi magyar tudhat, amit egyébként rögtön joggal nevezhetjük világritkaságnak. A 19. századi fürdőhely gyógykádjainak ellátására egy 404 m mély ártézi kutat fúrtak, amiből a vízoszlop akár öt percen keresztül is feltörhet 4m magasságig. A gejzír 10 és 18 fok közötti vize azóta rendszeresen 32-36 óránként némi agyagos üledékkel tör a felszínre, ezért némi szervezést is igényel, hogy elkaphasd az élményt!
