Július 23-án az orkán három óra ötven perckor csapott le a fővárosra és első vihara öt percig tartott. Ezután eleredt az eső, dörgött, villámlott az ég, majd még egy szélroham támadt. Húsz percig tartott az ítéletidő, de ez elég volt arra, hogy nagy kárt okozzon. A pusztító viharnak az első jelentések szerint csak Budapesten hét halottja volt /forrás: mult-kor.hu, Pusztító orkán Magyarországon/. 1914-ben ezen a napon azonban az égiháborúnál is súlyosabb esemény történt, mivel a Monarchia nagykövete ultimátumot intézett a szerb kormányhoz.
Még 1914. június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip 〈klikk>Bővebben<〉 szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst, így a Monarchia és Szerbia addigi borús viszonya még tovább romlott. 1914. július 28-án üzent hadat az Osztrák–Magyar Monarchia Szerbiának, miután a belgrádi kormány és I. Péter király (ur. 1903-1921) elutasította az öt nappal korábbi bécsi ultimátumot. A hadüzenet mozgásba hozta a szemben álló európai katonai szövetségeket is, ezáltal néhány napon belül világméretű háború robbant ki, mely négy év alatt romba döntötte Európát. Az első világháború összecsapásainak egyik legmardosóbb ellensége minden bizonnyal az eső volt, mivel a felperzselt csataterek sártengerré változtak, így borzalmas nehézségeket állított a küzdő felek elé.
Másik ellenség már ember alkotta aljas fejlesztésként a gázok bevetése volt, az első nagyobb mérges gáztámadást 1915. április 22-én vetették be Belgiumban a második ypres-i csata során. A tüzérségi támadás után zöldessárga gázfelhő közelítette meg az antant vonalakat, ahol hatalmas pusztítást okozott. Ekkor klór hatóanyagú gázt alkalmaztak, később viszont a foszgént, majd 1917-től a mustárgázt használták a frontokon. A hatása azonban nem érte el a hozzá fűzött reményeket, mivel a csapatok különböző védőfelszereléseket fejlesztettek ki, amelyek jelentősen csökkentették a harci gázok pusztító hatását. A passchendaele-i csatát bemutató Memorial Museum 1917 kiállítása nem csak a látványra ment rá, hanem a többi érzékünket is bevonta az izgalmas kiállításba, így bele lehetett kóstolni a hányingert keltő mustárgázba 〈klikk>Fenti képre<〉 is, miközben bombák hangja záporozott a földalatti bunkerre a 15cm Krupp Feldhaubitze M13 német ágyúból.
A harmadik ypres-i csata az első világháború egyik legvéresebb ütközete volt, amely során a brit, ausztrál, új-zélandi, kanadai és dél-afrikai erők álltak szembe a német császári hadsereggel, alapvetően a nyugat-flandriai Ieper (Ypres) város közelében lévő Passchendaele falu birtoklásáért. 1917. július 31. és november 6. között végül a kanadai hadtest elfoglalta a falut, de a lezajlott harcokban a két oldalon összesen több mint 700.000 ember esett el vagy sebesült meg. A csata során hozott áldozatok végül mégis hiábavalónak bizonyultak, mivel alig négy hónappal később a német tavaszi offenzíva miatt a szövetségeseknek fel kellett adniuk az ekkor elfoglalt területeket. Az összecsapások után készített légi felvételeken kimutatták, hogy a csatatér 1 km² területére nem kevesebb, mint 1 millió gránátot lőttek ki!
A géppuskát Hiram Stevens Maxim amerikai mérnök találta fel 1884-ben, ami azon az elven működött, hogy a fegyver elsütésekor a keletkezett gázt felhasználta újratöltésre. A németek lelkesebbnek bizonyultak az ötletért, ezért már 1914-ben 12.000, majd 100.000 darabot vásároltak. A Maschinengewehr 08/15 Maxim géppuska 200db-os szalagtárából 3,5km távolságban pusztíthatott, ezzel szemben az angol Vickers 〈klikk>Alábbi képre<〉 250db-os hevederes tárából akár 4km lőtávolságot is elérhettek, aminek folyamatos működését szintén vízhűtés biztosította.
„Felálltam és kinéztem a fedezék mellvédjén. Csak a sár és a víz kietlen sivatagát láttam, a civilizáció minden nyoma nélkül, csak kráterekkel szabdaltan… és mindenhol holttestek, britek és németek, a bomlás különböző fokozataiban.” /Edwin Campion Vaughan hadnagy visszaemlékezései/
A lövészárok az I. világháború egyik elterjedt védekező hadviselési formája volt, amikor a küzdő felek megerősített pozíciókat, egymással összekapcsolt lövészárkok bonyolult rendszerét építették ki, illetve kísérleteket tettek az ilyen védelmi rendszerek megsemmisítésére. A senki földje egyes helyeken 20 méter széles, de olyan szakasz is létezett, ahol 1,5–2 km széles is volt. A nyirkos árkok miatt rengeteg áldozatot szedett az úgynevezett lövészárokláb, amely üszkösödéssel járt és sokszor amputációhoz vezetett. A lövészárkokat a senki földjétől a fejmagasságú szögesdrótok választották el, aminek az elpusztítására törekedtek, hogy aztán a gyalogság megtámadhassa az ellenséget.
Franciaországban az arrasi csata részeként 1917. április 9-től 12-ig az offenzíva talán leggondosabban kidolgozott részén a kanadai hadtest támadást indított Vimy Ridge ellen. A heves zárótűz és a nehéz géppuskáknak köszönhetően képesek voltak közel 4000 métert előre nyomulni a németek védelmén, így elfoglalták a hegygerincet. Az áldozatos harc nyomán Franciaország 1922-ben elajándékozta Kanadának a földterület egy részének örökös használatát harctéri park és emlékmű céljára, ahol lövészárkokat, bombatölcséreket 〈klikk>Alábbi képre<〉 és egy alagútrendszert is felfedezhetünk.
Az első világháborúban a lövészárok hadviselés következtében olyan fegyverzetre volt szükség, ami át tudta törni az ellenség vonalait. Brit és francia mérnökök külön-külön mezőgazdasági gépek módosításával próbálkoztak, így született meg az első harckocsi prototípusa, a Little Willie, amit 1915. szeptember 16-án vetettek be először a somme-i csata során és a britek tartálynak (angolul: tank) neveztek biztonsági okokból. A nyugati fronton 1916-ban jelent meg a brit Mark típusú harckocsi család, amiből legtöbbet, 1220 darabot a Mark IV-ből állítottak elő. Egyik ritkaságot, a Mark IV Female Deboraht, a Cambrai Tank 1917 múzeum mutatja be, amit 1999-ben ásták ki a franciaországi Flesquièresben, mivel a cambrai-i csata német lövedékei megsemmisítették. A harckocsi elődeihez hasonlóan rombusz alakú volt a lövészárkok áthidalhatósága miatt, sebessége 120 LE ellenére csak 6,4 km/óra volt, a 6-12mm-es páncélja miatt 27 tonnát nyomott és 8 fő legénység részére Vickers géppuskákkal szerelték fel.
forrás: tourisme-cambresis.fr
A nagy háború hírhedt somme-i csatájáról se feledkezzünk meg, mivel a háború után napvilágra került, hogy az összecsapás során a britek és a franciák vesztesége 146.431 fő volt a német 164.055 fővel szemben. Pozières és Thiepval települések mentén folytak a legsúlyosabb harcok, aminek a környékén rengeteg katonai temetőt hoztak létre. Érdekesség még itt, hogy német részről a csatában részt vett Adolf Hitler is, aki a gáztámadás során időlegesen elvesztette látását. La Boisselle falutól délre található Lochnagar kráter elképesztő 90m szélességével és 30m mélységével már előre sugallja, hogy itt nem gyenge dolgok történhettek. A britek ugyanis a német erődítmény alá ásták magukat és két 27 tonnának megfelelő ammónium-nitráttal a levegőbe repítették. A robbanás hangját addig a történelem leghangosabb ember okozta zajának tartották és a jelentések szerint Londonban is hallatszott!
A Monarchia Magyarország és Horvátország egységes területéről 3,4 millió katonát sorozott be, ebből az embertömegből 530 ezer esett el a harctéren, 1,4 millió sebesült meg és több mint 830 ezer esett fogságba. Fennmaradt viszont egy magyar vonatkozású rejtély a Memorial Museum 1917-ben, mivel a kiállított tárgyak között meglepően egy magyar cigarettás doboz is kiállításra került, amit az Instagramon tudsz megtekinteni:
