A versailles-i békeszerződés értelmében Németországnak megtiltották a nagy hatótávolságú fegyverek fejlesztését is, de a megállapodás nem szólt a rakétákról! Az A1 folyékony hajtóanyagú rakétát 1933-ban bocsátották fel, amiben Wernher von Braun tudós is részt vett. Ekkor még a Berlintől délre fekvő Kummersdorfban hajtották végre a csodafegyverek (Wunderwaffe) kísérleteit, de ezt kinőtték, ezért kezdték meg a nagyszabású építkezést Peenemünde félszigetén.
Évek során eljutottak az A5 rakétáig, ami már 13 km magasban is kifogástalanul működött. Katonai alkalmasság mégis a 14 méter hosszú Aggregat 4 V-2 mellett szólt, ami a későbbi 12.5 tonnás Vergeltungswaffe-2 (megtorló fegyver) rakéta lett alkohol és folyékony oxigén meghajtással. Mire az üzemanyag elégett 5.500km/h órával repült és elért egészen az űr határáig, 88 km magasságba. 1943 szeptemberére a rakéta fejlesztése befejeződött, ezután kezdődött a kezelő személyzet kiképzése. Az első V-2 hadműveleti bevetésre 1944. szeptemberében került sor, amikor 2db rakétát lőttek ki Párizs ellen, később ezekkel is Londont bombázták és a csaknem 4.000 db 90%-a el is érte a célpontját.
Nézd meg térképen, hogy ha fel akarod fedezni a Franciaországban található rakétakilövő bázisokat, akkor kiderül, hogy Calais és környékére elég húzós eljutni. Induljunk ki abból, hogy ott mindenképp szükségünk lesz egy autóra az úticélok felkereséséhez, ezért vigyük magunkkal a sajátunkat, ez röpke 16-17 óra utazás Wizernesbe, ahol a 71 m átmérőjű, 5 m vastag betonkupolás, összesen 55 ezer tonnás Hitler agyszüleménye, a La Coupole áll. Építkezése alatt betont öntöttek a dombra és kibányászták alatta a mészkövet, hogy 24 méter magas csarnok álljon a rendelkezésükre a domb belsejében. Napi 15 db rakétát kívántak indítani London ellen és az ehhez szükséges üzemanyagot, a folyékony oxigént is itt akarták előállítani. Klikkelj >>> a fotóra a lebombázott légi felvételért!
A 8 méter hosszú V-1-es szárnyasbomba (Fieseler) és pilóta nélküli repülőgép fejlesztése később kezdődött, de a Luftwaffe mégis ezt vetette be először. A tervezés az Argus 104 pulzáló toló hajtóművön alapult, ami gyakorlatilag a nagynyomású levegőt összekeverte a hajtóanyaggal, majd be is gyújtotta. Orrába egy szélkereket építettek be, hogy az mérje a 656 km/h-val megtett távolságot és az adott parancsot a zuhanásra.
Kilövéséhez egy rámpa volt szükséges és rákötöttek egy külön hajtóművet, ami kilőtte a bombát. A szövetségesek viszont résen voltak és az 52 fix kilövőállást lebombáztak. Az első V-1-eket 1944. június 13-án mozgó indítóegységről lőtték ki elég kevés sikerrel, egy hét múlva azonban több mint ezret indítottak Anglia ellen. Heinkel bombázókról is indították, de ezeknek a célbajuttatási aránya sem bizonyult jobbnak, mivel a 18.000 db felét lelőtték az angolok. 1943. augusztus 8-án a szövetséges haderő lecsapott Peenemündére, mivel szokatlan hadifejlesztésre gyanakodtak, ezután a gyártás átkerült a hírhedt Mittelwerkbe 〈Bővebben>>>〉.
A La Coupoletól igazán egy fél óra alatt elérhető a Hazebrouck melletti indítórámpa és a környező bunkerei a Bois des Huit Rues erdőben. Út közben feltűnt, hogy nem a fejekben összeállt észak-francia zöld tájról van szó, mivel itt is egymást követik a 40 fok körüli hőhullámok. Egy vonalzó segítségével gyönyörűen kideríthető, hogy az indítórámpa iránya pontosan London belvárosa felé mutat. A rámpa mellett több síléc alakú, 80m hosszú bunkerek 〈klikk>fenti fotó<〉 rejlenek az erdő mélyén a V-1 raktározására, aminek a kanyarulata megvédte az eszközöket bombázás vagy baleset esetén a végigsöprő robbanástól. A szövetségesek elkezdték bombázni ezeket a rámpákat is, de nem tudták, hogy mik ezek, csak akkor derült ki, amikor látták, hogy Peenemündén is hasonló épületek álltak.
Az eddig látott bunkerek közül még a Farkasodú 〈Bővebben>>>〉 betonmonstrumai is eltörpülnek a Watten-bunker mellett, ami valójában Éperlecques melletti erőben rejtőzik. Egyszerűen ott állsz és nem fogod fel a gigamonstrum értelmét, ami valójában csak az egész V-2 indítóbázis fele, mivel a hátulját teljes egészében lerombolták először egy 6 tonnás Tallboy bombával, majd még 22 alkalommal különböző eszközökkel 〈klikk>fenti fotó<〉. A belső méretek is szemrevalóak, mivel a V-2 rakéta állítva is elfért a 16 méter magas Blockhausban 〈klikk>lenti fotó<〉. A bombázások után a V-2-ket is mobil indítóállomásokról, a müncheni Meiller-Kipper által gyártott Meillerwagen pótkocsikról bocsátották fel, melynek egyike pár kilométerre innen történt.
A Gemkapocs hadművelet keretében a tudós von Braunt is elfogták, átküldték az óceánon túlra és ott folytathatta mindenféle felelősségre vonás nélkül az interkontinentális ballisztikus rakétafejlesztéseket, ami segítségével két évtized múltán az ember a Holdra léphetett.
