Daimler-Benzből hogy a fenébe lett Mercedes? Daimler Motoren Gesellschaft (DMG) két alapítója Gottlieb Daimler gépész és Wilhelm Maybach motortervező közösen fejlesztették ki a belső égésű motorjaikat. Emil Jellinek osztrák üzletember lánya, Mercedes után nevezte azokat a járműveket, amelyeket a DMG-től rendelt, majd 1902-ben márkanévként is bejegyeztette. Jellinek megrendelte a Daimlertől az első Mercedest, a 35 HP-t (35 LE), ami 100 km/h végsebességre is képes volt. Végül Carl Benz autómérnök érkezett meg a képbe Benz & Cie cégével, ami 1926-ban egyesült a DMG-vel, így megalakult a Daimler-Benz, ami hosszú évtizedek és költséges egyesülések után Mercedes-Benz Group AG-ba olvadt.
1938-as Mercedes-Benz 540K (W29) Spezial Roadster 170km/h-ás végsebességgel, a rövidebb alvázú csomagtartójában egy kinyitható hátsó ülést rejtett, aminek elegánsan a kerekei is fehérek voltak. A Daimler pár darab speciális modellt is kifejlesztett meghosszabbított alvázra W24 kétajtós páncéllimuzinként. 1937-ben a Reichsmarschall, Hermann Göring rendelt egy 540Ks-t, kedvenc színében, a Luftwaffe kékben, mindkét páncélozott ajtón a családi címerével és golyóálló üvegekkel. Hitler is büszkélkedhetett eggyel, bár autópályáin hivatalosan sosem vezethette, mivel vezetői engedéllyel nem rendelkezett.
A Daimler-Benz a háború alatt ontotta magából a teherautókat, az L 1500-t egy kistehernek szánták, amelyből kb. 9.000 db-ot építettek 1941 és 1944 között a német Wehrmacht számára, illetve nagy mennyiségben a tűzoltóság részére. Ennek a típusnak is két változata volt, a hátsókerék-hajtású L 1500 S és az összkerékhajtású L 1500 A modell, amiből kabrió változat is készült 〈klikk>alábbi fotóra<〉. A hűtőt az autó többi részével megegyező színűre festett háromcsillagos jelvény díszítette, amit a hadseregben tilos volt krómozni álcázási célok miatt.
A legendás Opel Blitznek 〈Bővebben>>>〉 megfelelő 3 tonnás verziónál viszont már a Mercedes-Benz név jelent meg és ezt az L 3000 típust már diesel motor hajtotta. A Mercedes 40-es évekbeli legnagyobb igáslova az L 4500-as család volt. A hosszú motorháztetős teherautó hátsókerék-hajtású teherautóként (L 4500 S) és összkerék-meghajtásúként (L 4500 A) is kínálták. A háború alatt a Wehrmacht egységesített fából készült teherautó kabint rendszeresített, amit ennél is beépítettek. Az alvázát a Maultier (öszvér) féllánctalpas 4,5 tonnás katonai teherautóhoz is felhasználták, így a gyártó márkajelzése Mercedes-Benz L 4500 R lett.
A nyolchengeres, 150 lóerős Mercedes-Benz 770 (W07), más néven Großer, a kor legelegánsabb és 170 km/h végsebességével a leggyorsabb luxusautója volt, amelyet 1930 és 1944 között gyártottak. 1938-ban alaposan átdolgozták, ennek eredményeként az új kódja W150 lett. Az utolsó autók között 1944-ben adták át a Hitler által is használt hét autó egyikét, amit a Kanadai Háborús Múzeumban őriznek. 18 milliméteres páncélozással, 40 milliméteres (1,6 hüvelyk) üveggel és 20 kamrás defektbiztos abroncsokkal szolgálta a Führert. A németországi Sinsheim Technik Museumában kiállított fekete 1938-as 770K a német Reichskanzlei tulajdonában volt, és Adolf Hitler használta felvonulások alkalmával.
A mai szabadidő autók furcsa elődje, a Mercedes-Benz G 4 (W31) egy német háromtengelyes terepjáró volt, amelyet először 1934-ben gyártottak a Wehrmacht parancsnoki autójaként. A végsebessége mindössze 67 km/h volt, amit a súlya és terepgumik korlátoztak. A járműveket először az SS-hez szállították fényes szürkére festve fekete sárvédőkkel, de a háború végére mindegyikük tükröződésmentes matt vagy terepszínű bevonatot kapott a katonai céljuknak megfelelően. Ezt a példányt 1938 szeptemberében Adolf Hitler sofőrje, Erich Kempka rendelte meg, aki a 40 autójából álló flottát is igazgatta. Kempka és beosztottai használták többek között Ausztria és a Szudéta-vidék annektálása alkalmából tartott felvonulásokon. A háború után sajnos tűzoltójárműként használták, de sikerült visszaállítani az autót az eredeti állapotába.
