Lisszabon (Lisboa) már nem a közeli és olcsó repülőutak közé sorolható, de amint alkalmad nyílik egy kis kiruccanásra, a csak 550.000 lakosú fővárost mindenképp az első helyek közé sorold, ugyanis 2018-ban nem hiába nyerte el a Legjobb városi úti cél díjat a World Travel Awardson. Nézzük meg, hogy a történelem során mi volt az egyik oka, amiért Lisszabon olyan lett amilyen!
1492. október 12-én érte el Kolumbusz Kristóf San Salvadore szigetét és ezzel eljutott az addig ismeretlen földrész, Amerika partjaihoz. A portugálok sem maradtak le, mivel számos expedíciót hajtottak végre, így 1419-ben felfedezték Madeirát, 1427-ben a távolabbi Azori-szigeteket >Bővebben>>> és 1458-ban a délebbi Zöld-foki-szigeteket. A fő kereskedelmi céljuk India lett volna, ezért Vasco da Gama kapitány kitűnhetett azzal, hogy Bartolomeu Dias navigátorával együtt Európából elérték Indiát a valaha tett leghosszabb óceáni utazáson.
A második indiai flotta élére már Pedro Álvares Cabralt nevezték ki, aki 1500-ban az Atlanti-óceán déli szeleit kereste Afrika partjainak körülhajózásához, de közben elérte Dél-Amerika partjait és felfedezte Brazíliát. Portugália az évtizedek során széles körű gyarmatra tett szert, amik mára már felszabadultak, viszont a népességük egyre inkább színesíti az országot, de legfőképp a fővárost.
Lisszabon leghíresebb édessége a pastel de nata, amelyek közül kiemelkedik a belémi negyed gótikus stílusú Szent Jeromos-kolostorában (Mosteiro dos Jerónimos) készült Pastéis de Belém. A legenda szerint több mint 500 évvel ezelőtt egy szakácsnőnek nem volt elég hozzávalója egy édesség elkészítéséhez, ezért úgy döntött, hogy ilyen kis leveles kosarakat süt tojásos tejkrémmel. Nem régiben költözött ki a sütöde az UNESCO világörökségei között nyilvántartott kolostor falai közül pár házzal arrébb, ahol változatlanul kígyózik a sor az eredeti forró édességért. Másik portugál örökség a Belém-torony (Torre de Belém), amit az ellenséges hajóktól való megvédésre emeltek, az évszázadok során viszont a portugál felfedezések szimbólumává vált. Kattints hozzá a fenti képre >>>
A sütöde mögötti Trópusi Botanikus Kertet (Jardim Botânico Tropical) semmiféleképp ne hagyd ki, mivel jelentőségét már a nemzeti műemlék címe is előre mutatja. A bejárat után letaglózza az embert a kaliforniai Washington-pálmák (Washingtonia filifera) fasora, rögtön mellette pedig a vörös brazil díszfa, a korallfa (Erythrina mulungu). Találkozhatunk nem megszokott méretben a lépcsőházakból ismerős ausztrál nagylevelű fikusszal (Ficus macrophylla) és a szobafenyőként közkedvelt norfolk-szigeti araukáriával (Araucaria heterophylla) is. Megdöbbentő külsejével a Madeirán és a Kanári-szigeteken elterjedt kanári sárkányfa (Dracaena draco) is elgondolkodtat a növényi formák határtalanságán.
Innét három lépésnyire érdemes betérni a falusi lovaskocsi múzeumnak nem mondható Nemzeti Kocsimúzeumba (Museu Nacional dos Coches). A múzeum több mint negyven igényesen kidolgozott és egyedileg díszített olasz, portugál, francia, spanyol és angol hintót mutat be a 16-19. századból. Bővebben az I. részben >>>
A Tajo folyót átívelő 17km-es Vasco da Gama hídnál még érdekesebb az 1966-ban átadott Április 25-i függőhíd (Ponte 25 de Abril). 70 m-rel a víz felett halad át, hogy a tengerjáró hajók is átférjenek a hatsávos autóút és a kétvágányú vasúti pálya alatt. Ha egy selfiere vágysz a San Franciscó-i Golden Gate híddal, nyugodtan feltöltheted ezt is, mert kiköpött mása ez.
A város legtöbbet fényképezett látnivalója a 2002 óta nemzeti műemléknek számító Bicai sikló (Ascensor da Bica). A meredek vonal a siklóelv szerint működik, két kocsival egy kábelhez rögzítve, amely a pálya felső végén lévő csigára van hurkolva. Ez a kábel úgy köti össze a kocsikat, hogy egyszerre emelkedjenek és ereszkedjenek le, így mindegyik ellensúlyként szolgál a másiknak. Szokatlan módon a tapadást villanymotorok biztosítják a kocsikon, amelyek felsővezetéken keresztül kapják az áramot.
San Francisco meredek utcái is visszaköszönnek a villamosokkal együtt itt Lisszabonban, de talán még pazarabb kilátást kínálnak. A Santa Justa felvonóra, ha nem is fizetsz be, érdemes körbejárni, mivel a többi kilátóval ellentétben nem csak háztetők, hanem látványosabban a szomszédos domb pasztell színű házai is előbukkannak a pálmafák közül. Tovább Lisszabon III. részéhez >>>
Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!
Vigyázz Lisszabonban is az autóbérléssel >>>
