A szövetségesek 1944-ben a normandiai D-nap előtt szétbombázták Franciaország vasúti hálózatát, ami a front ellátási láncánál elég nagy problémát okozott, ezért augusztus 25-én pillanatok alatt létre kellett hozni egy útvonalat a teherautók részére, a Red Ball Expresst 〈>Térkép>>>〉. Ez volt a híres teherautó-konvoj, amely a gyorsan mozgó szövetséges erőket látta el a normandiai Cherbourgból. A frontra történő rakományszállítás felgyorsítása érdekében a vörös golyókkal megjelölt teherautók követték a hasonló jelzésű útvonalat, amelyet a polgári forgalom elől elzártak, de a teherautók a rendes utakon is elsőbbséget élveztek. Az afro-amerikai katonákból álló Expressz fénykorában 5.958 járművet üzemeltetett, amelyek körülbelül napi 12.500 tonna utánpótlást szállítottak. Nézzük is meg milyen autók látták el a szövetségeseket!
fotó: Chevrolet C60L | Bevrijdende Vleugels (NL)
A Willys jeep 〈>Bővebben>>>〉 nagyobb terepjárójának felelt meg a hadsereg 1⁄2 tonnás V-sorozata, amiből később alakították ki a Dodge és Fargo által gyártott WC-sorozatot (Beeps). A teljes gyártási számuk 380.000 (29.502 mentőautó) körül lehetett, ami némileg többnek számított a dzsipeknél, de hasonló hírnevet még így sem kaptak. 1941 végétől 3⁄4 tonnás terepjáró teherbírására növelték, ami jóval masszívabb megjelenést kölcsönzött neki és nyolc katona szállítását is lehetővé tette. Az amerikai hadsereg a nyolcfős osztagokat tizenkettesre növelte, így megjelentek a hat kerekes WC-k is. A megszámlálhatatlan változat között jelen volt a mai egyterűekhez hasonló felépítménnyel rendelkező Carry-all (WC-53), mellette még a szervizes autó, a telefon szervizes teherautó, parancsnoki felderítő, rádiós és a páncéltörő is. 1942-től 1945-ig építették a WC-54 mentőket, amik az Egyesült Államok hadseregének fő mentőautójaként szolgáltak és közülük sokat még a koreai háborúban is bevetettek.
fotó: Dodge WC-54 T214 | Oorlogsmuseum Overloon (NL)
A Sterling Trucks Corporation által épített modellek fülkés kivitelűek voltak, aminek egyik kuriózuma a Sterling DDS235 7.5 tonnás, 6x6 meghajtású darus változata. Jól nézzük meg, mert nem igen találni belőle másik darabot! A vállalatot 1951-ben vásárolta meg az a White Motor Company, ami a tipikus amerikai csőrős kamionokat, a Freightlinert és a Western Start gyártotta, de a korábban taglalt M3 Scout Car 〈>Bővebben>>>〉 is a palettájukon szerepelt.
fotó: Sterling 7.5-Ton 6x6 | Oorlogsmuseum Overloon (NL)
1939-ben a Kenworth bemutatta az 500-as sorozatú teherautóit, amelyek az 1950-es évek közepéig a kereskedelmi teherautó-családjának alapját képezték. A Kenworth 572-ből alakították ki a hadsereg számára az M1A1 vontatót, ami a zárt fülke és a gépi daru kombinációja volt, de ebből a változatból csak 100 darab készült. Az M1A1-et úgy tervezték, hogy alkalmas legyen a hadieszközök helyreállítására és karbantartására. Az első lökhárító mögé szerelt kardánhajtású csörlővel, a fülke mögé pedig egygémes, nagy teherbírású daruval szerelték fel és minden járműben rengeteg szerszámot és felszerelést pakoltak be.
fotó: M1A1 Kenworth 572 | Oorlogsmuseum Overloon (NL)
Mack NO-6 7½-ton 6x6 már nagyobb kaliberűnek számított, csak a megjelenéséből adódóan is, aminek 5 személyes fülkéjét vászontetővel borították és főként tüzérségi vontatóként használták. A képre kattintva láthatod a Mack NR sorozat 10 tonnás, 6x4 képviselőjét, amiből összesen 16.548 példány készült és amit főleg a brit hadsereg használt rakományok nagy távolságokra történő szállítására a Mack ED dízelmotoroknak köszönhetően.
fotó: Mack NO | Oorlogsmuseum Overloon (NL)
A rafkós General Motors a náci hadseregnek az Opel Blitzet, a szövetségeseknek pedig a GMC CCKW 2.5 tonnás „Jimmy” teherautókat 〈>Bővebben>>>〉 gyártotta. Bármely teher elvesztése esetén jól járt, mivel ettől vagy attól ismét megrendelést kapott. Kétségtelenül ez volt a legnagyobb számban gyártott szövetséges teherautó, mivel ebből 572.000 darab készült. 1942 őszétől a zárt vezetőfülkét fokozatosan kivonták a gyártásból és helyette nyitott, vászontetős fülke került az alvázra. Az eredeti "Deuce and a Half" képezte egyébként a híres Red Ball Express gerincét.
fotó: GMC CCKW| Bevrijdende Vleugels (NL)
FWD SU-COE 4x4 Tractor alvázát a Four Wheel Drive a wisconsini Clintonvilleben gyártotta, majd a kanadai Kitchenerbe szállították a Wilson Motor Bodies-hoz, hogy egészében felépítsék. A háború alatt elsősorban Nagy-Britanniának szállították a Lend-Lease program keretében közepes tüzérségi vontatóként. A karosszériája hasonló volt az AEC Matador teherautóhoz, amit a galériára kattintva megnézhetsz a többi brit és francia monstrumok mellett.
fotó: FWD SU-COE 4x4 Tractor| Oorlogsmuseum Overloon (NL)
A Vörös golyó expressz 83 napig működött, egészen november 16-ig a francia Sommesousig, majd Hirsonig, amikor is megnyitották a belgiumi Antwerpen kikötőjét. A Red Ball Express megszervezése sokat tett a nehézkes szállítási feladatok csökkentése ellen, de a rövidebb Red Lion Express Carentan és Brüsszel között sem oldotta meg a problémát. Ahogy a szövetségesek előretörése Belgiumban is folytatódott, a távolságok túlnőttek a teherautók hatótávolságán, ezért üzemanyagot kellett szállítani saját maguk ellátására is. Az üzemanyag-fogyasztás így annyira megugrott, hogy öt gallon üzemanyagra volt szükség ahhoz, hogy egy gallont a frontra szállítsanak, ezért is nyitották meg az ABC Expresst Antwerpen és Liége között.
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook és Instagram oldalát, ahol extra tartalmakat is találsz:
További extra fotókért klikkelj ide:
