Egészen érdekes helyzet alakult ki a második világháború folyamán, amikor Normandiában partra szálltak az amerikai egységek, hogy leigázzák az amerikai tulajdonú német gyárakban termelt hadieszközökkel felszerelt náci Wehrmachtot. Minél sikeresebbek voltak, annál nagyobb károkat szenvedett el a német hadieszköz készlet, így egyre többet kellett belőle pótolni…
Technik Museum Speyer I. részét, ha eddig nem láttad, nézz bele, mert vétek lenne kihagyni a fellegek királynőjét és a szájtátós szovjet- és amerikai űrcuccokat:
Első autónkról azt gondolhatnánk, hogy a Gorkij Autógyárban (Gorkij Avto Zavod: GAZ) készült, álcázó festésű GAZ-M20 Pobedáról van szó. Ez volt az első eredeti szovjet autó, ami divatot teremtett az autótervezésben, nem hiába, mivel az orosz mérnökök „tanulmányozták” az Opel fejlesztéseit is, de amerikai autóipari folyóiratok és prospektusok is rendelkezésükre álltak. Itt viszont az egykori korszerű autótervezés remek példája áll előttünk, az Opel Kapitän, amit 1938–40 között az amerikai tulajdonú (1929 és 2017 között) General Motors állított elő, majd a háború kitörésével repülőgép alkatrészeket és tankokat gyártottak Rüsselsheimben, az igen népszerű Opel Blitz tgk-t pedig Brandenburg a.d. Havelben. Egy kattintással átalakíthatod a katonai csodát szemrevaló cabriolet verzióra, amit a Hebmüller cég álmodott meg.
A Kiel-Eckernförde torpedókutató intézet volt a felelős az Ein-Mann-Torpedo „Marder” (egyszemélyes torpedó) fejlesztéséért, ami tipikus improvizációja annak, amit a német fegyveripar kénytelen volt végrehajtani a háború vége felé. A normandiai partraszállás alatt bevetett fegyver két torpedóból állt, aminek a felső felében az 1933-ban forgalomba hozott plexiüveg mögött a tengerész húzta meg magát, egy légzőkészülékkel és egy csuklós iránytűvel. A Kielben épített, 1966-os U9 U-boot (tengeralattjáró) már hozza az elvárt méreteket, ami a különleges hajótestének köszönhetően nagyobb sebességet ért el víz alatt, mint a felszínen. Kattints a képre, hogy megnézhesd!
Folytassuk is akkor az amerikai General Motorsszal, ami többször is azt állította, hogy a háború alatt elvesztette uralmát a német részlege felett, bár formálisan megtartotta leányvállalati tulajdonjogát. Az amerikai oldalon a GM gyár GMC CCKW "Jimmy" 572.500 db teherautója, a németek oldalán pedig ugyancsak a GM által gyártott, farostlemez fülkés Opel Blitz (fotóra kattintva nézd meg) küzdött egymás ellen az Ardennek hegyei között. Azt is állítják különben, hogy a GM leányvállalata, az Opel a gazdaságos kényszermunkát alkalmazta többek között a Blitz gyártásánál is.
Hugo Junkers 1895-ben alapította cégét, amely kezdetben kazánok, radiátorok és gáztűzhelyek gyártásával foglalkozott, ami évtizedek múltán a Bosch csoport márkájává vált. A háború folyamán kénytelenek voltak áttérni a hadiiparra, de szintén egyre több külföldi kényszermunkást alkalmaztak. A Lufthansa polgári célú gépét 〈Bővebben>>>〉 már a korábbi cikkben bemutattuk, ám egy másik Luftwaffe Ju 52 repülő is lógott a plafonról! Ez 1940 áprilisában Neumünsterből a norvég Narvikba repült a rakományával és a befagyott Hartvigvaanseen landolt, ahol brit és norvég repülőgépek támadták, a nyomai még ma jól kivehetők. Amikor tavasszal kiolvadt a jég, a gép sajnos a tóba süllyedt, ahol 46 évig 75 méter mélyen feküdt egészen 1986-ig, amikor kiemelték.
A 33.984 db Messerschmitt Bf 109G-4-et gyártó vállalat túlélte a háború utáni korszakot, ami ugyancsak nagyban támaszkodott a rabszolgamunkára. Számos fúziót hajtott végre és Messerschmitt AG-ról megváltoztatta a nevét Messerschmitt-Bölkow-Blohm-ra, majd 1989-ben a Deutsche Aerospace Aktiengesellschaft (DASA) megvásárolta, ami European Aeronautic Defence and Space Company (EADS) néven működött tovább és végül 2015-ben Airbus Group névre keresztelték. A regensburgi üzem 1943. augusztusi bombázása után a flossenbürgi és a mauthausen-guseni 〈Bővebben>>>〉 koncentrációs táborokhoz telepítették a gyártás nagy részét. Ez a Daimler-Benz DB 605A motorral suhanó gép viszont 1942-ben a Bécs melletti Wiener Neustadtban épült és nagyrészt a keleti fronton szolgált. A Magyar Királyi Légierő összesen 609 db Bf 109-et használt el, aminek kb. a felét, a Gustavokat a győri Magyar Waggon- és Gépgyár szállította, egyikét a képre kattintva előhívhatod a múltból.
1953-ban Ferdinand Porsche Bogarának szabadalmai megbuktak a bíróságon, mivel Barényi Béla mérnök be tudta bizonyítani, hogy már 1925-ben megtervezte ennek az autónak az eredeti dizájnját. Ötlete az egész európai autógyártást forradalmasította, mivel rengeteg hasonlóság fedezhető fel a különböző márkáknál, egyik legkiemelkedőbb a Steyr 55 (kattints a képre). Nem meglepő, hogy Porsche 1929 és 1930 között valóban dolgozott az osztrák Steyr cégnél, de a pletykák ellenére „nem vett részt” az 1936-ban Berlinben bemutatott Steyr 50-esek tervezésében, ahogy a cseh Hans Ledwinka sem, aki a Tatra V570-et tervezte. 1938-ban erősebb motort és hosszabb tengelytávot kapott az új modell, a Steyr 55 „Baby”, amiből a gyártás 1940-es befejezéséig 13.000 db épült. Az eredeti KdF-Wagennek elnevezett Bogár gyártását a háború miatt leállították és csak egy maroknyit szereltek össze, elsősorban a náci elit számára Typ 60 kóddal. Ezzel szemben a Schwimmwagen (Typ 166) kétéltű csapatszállító autóból a német vezérkar kb. 14.000 db-ot rendelt, aminek a hajócsavarját le lehetett engedni a hátsó fedélzetről és kerekekkel lehetett kormányozni, de tolatni is a vízben.
A tipikus wehrmacht-szürke Kübelwagen (Typ 82) könnyű katonai gépkocsi a Käfer Typ 1 modell alapjaira épült és annak boxermotorját is átvette, a lényeg viszont, hogy az üléseit úgy tervezték, hogy vezetés közben a tisztek se essenek ki a szolgálati járműből. A „vödör autó” elnevezés nem teljesen tiszta, hogy honnét jött, mivel nem kagylóülései, de még nem is vödörre hasonlító ülései voltak, de egy biztos, hogy a Wehrmacht körében igen népszerűnek számított, mivel kb. 52.000 db-ot használtak el. A képre kattintva a Kübelwagent átalakíthatod VW Type 82E-re, mivel ez sivatagi rejtő színű bogár a VW 82-es terepjáró alvázának és a KdF-autó ismert karosszériájának a kombinációja. Végül több száz Kommandeurswagen (Typ 87) is lejött a szalagról Kronprinz terepjáró gumikkal, amit elit náci parancsnoki autóként használtak.
Azt azért még hozzá kell fűzni, hogy a háború előtt ezek a német cégek is magas minőségű termékeket állítottak elő, így nem véletlenül tették rá a kezüket a nácik. A hadipar fejlődése révén viszont rengeteg olyan technika került polgári használatba is, ami a világégés nélkül nem vagy csak több év múltán jelent volna meg. Cégenként azért érdemes lenne átfutni, hogy mennyi veszteséget szenvedtek el az őrületes mennyiségű termelés utáni porig bombázás mérlegeként…
