A Battle of the Bulge elnevezés nem sokaknak árulhatja el, hogy miről is lehet szó, segítséggel még akkor sem, ha az egy híres háborús film címe. Tükörfordításról biztos nem volt szó, amikor 1977-ben a hazai mozik vásznán is megjelent A halál ötven órája címmel. A film témája az ardenneki offenzíva, így nem is lehetett más az álmunk, minthogy 1944-be visszarepüljünk és meglessük Bastogne ködös telén összecsapó katonai járműveket.
A város és az Anthony McAuliffe vezette 101. légideszant hadosztály hősies küzdelme a történelemben összeforrt, így nem véletlen, hogy a főtéren a tábornok és egy Sherman tank emléket állít a csatának. McAuliffe már Normandiában is a 101-eseket vezényelte, Hollandiában vitorlázórepülővel ért földet, hogy a később kudarcba fulladt Market Garden hadműveletben is részt vegyen. Minden bizonnyal utazhatott a legendás Willys MB Jeepen is, bár nem kimondottan parancsnoki kocsinak tervezték a 647.000db egyikét sem. A második világháború egyik ikonjának védjegye lett a hétréses hűtőrács, ami megmaradt a későbbi Jeep Wranglernél is. Fény derült a Jeep elnevezés elterjedésére is, mivel ezt a Ford is gyártotta GP márkajelzéssel.
A 101-esek feltűntek 1998 meghatározó filmjében, a Ryan közlegény megmentésében is, de Bastogne védelmét csak Az elit alakulat három sorozata mutatta be pontosan, ahol szintén a főszerepben a 101-es hadosztály 506-os ezredéhez tartozó Easy százada állt. Winters százados 11.000 katonája ellátás hiányában, nyári viseletben felejthetetlenül fagyoskodott a Bois Jacques -15 fokos erdejében, így nem szívesen pattanhattak fel erre a Harley-Davidsonra sem.
1944 decemberében, amikor a várost egyszer már felszabadították a szövetséges csapatok, a német hadsereg egy utolsó ellentámadást indított, aminek a fő célja Antwerpen kikötőjének visszafoglalása volt. Bastogne stratégiai fontosságú főutak kereszteződésénél feküdt, ezért a németek ezt is ostrom alá vették. A várost ekkor még kis létszámú amerikai haderő védte, néhány nappal később viszont megérkezett az amerikai 101. légideszant hadosztály ilyen Dodge WC 51-ekkel. A helyi múzeum frissen megnyitott, korhű utcarészlete ezt a négykerék meghajtású, nyitott fülkés csapat- és fegyverszállító járművét is tökéletesen illusztrálta.
Sepp Dietrich SS-tábornok alatt szolgáló Joachim Peiper Waffen-SS alezredes I. SS-páncélosezrede Baugnez falu közelében összefutott az Egyesült Államok 7. páncéloshadosztály tüzérségi zászlóaljával. A rövid csatájuk során az amerikaiak megadták magukat és a kereszteződéshez közeli mezőre hajtották őket, ahol a németek máig nem tisztázott számú hadifoglyot lőttek le. A Peiper Kampfgruppe egészen Stavelotig nyomult előre, ott azonban az elégtelen üzemanyag ellátás miatt megakadtak, La Gleizenél az alakulatok elhagyták járműveiket és elmenekültek. A nürnbergi per során Peipert a malmedyi mészárlásban játszott szerepe miatt bűnösnek találták és börtönbüntetésre ítélték. Az I. SS-páncéloshadtestet ezután Magyarországra szállították, hogy a Balaton melletti Tavaszi ébredés hadművelet során megvédjék a zalai olajkészletet, de eleve ez is kudarcra volt már ítélve. A város másik múzeumában a sivatagi színben pompázó Panzer IV. Ausf J még mindig erőt parancsoló, de Peiper fő fegyverét, a Királytigrist 〈klikk⇓fotóra⇓〉, azt La Gleize kellős közepén lehetett csak megdöbbentően vizsgálgatni.
Benito Mussolinit kiszabadító Otto Skorzeny egy különleges hadművelet keretében Magyarországon is tevékenykedett 〈Bővebben>>>〉. Az ardenneki offenzíva alatt az SS-Panzer-Brigade 150 amerikai és brit egyenruhás katonáit vezetve zavart keltettek az ellenség közlekedésében, de végül sokakat elfogtak és kémként végeztek ki. Közben a német erők körbekerítették Bastognet, így Lüttwitz tábornok felszólította kilátástalan helyzetükben, hogy csak a megadás mentheti meg őket a teljes megsemmisüléstől, McAuliffe rövid, tömör angol szleng választ küldött vissza: "Nuts!" (a szó jelentése: fenét, marhaság, bolond, stb.). A németek nem tudták, mit jelent ez a szó, ezért megkérdezték a foglyaikat, akik szintén nyomatékosították a nemleges választ. Az alábbi eszmecsere folyhatott volna a német Opel Blitz Funkwagenen (rádiós autó) keresztül is, de akkor pár darab cetlin ment a korabeli e-mail.
Karácsonyra az időjárás kitisztult, a szövetségesek kihasználhatták a légi fölényüket, így ejtőernyővel utánpótlást dobhattak le a védőknek, majd december 26-án Patton tábornok erői áttörték az ostromzárat. A helyi szállítást minden bizonnyal a General Motors gyár GMC CCKW 2.5 tonnás teherautója végezte, aminek a négy betűje a következőket jelentette: 1941-ben tervezték (C), hagyományos fülkével (C), összkerékhajtással (K) és kettős hátsó tengellyel (W). Egyik képviselőjét már a speyeri múzeumból korábban bemutattuk 〈Bővebben>>>〉.
A német csapatok Bastognet megkerülve egészen a festői Dinant város határában fekvő Cellesig jutottak, ahol egy aknára futott Párduc harckocsi emlékezik meg a történtekről. 1945. augusztusában a 101-es hadosztályt visszavonták a franciaországi Auxerrebe, hogy felkészítsék a Japán elleni invázióra, de erre nem került sor, mivel a császár két héttel később kapitulált. A felderítők megindulhattak a náci birodalom szíve felé a 8 személyes, páncélozott White M3A1 Scout Carokkal, amiből az oroszok is kaptak, így alkalom adtán le is koppintották BTR 152-ként 〈klikk⇓fotóra⇓〉, amiket először az 1956-os forradalom idején vetettek be.
