Robert L. May amerikai reklámszakember 1939-ben írta meg Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét, aminek legendája szerint a Lappföldön élő Mikulás felszerszámozza rénszarvasait, amik sebes vágtával felrepítik az ajándékokkal roskadásig megrakott szánkóját a felhők közé, hogy minden gyerekhez időben eljussanak a várva várt ajándékok. A történetet a Montgomery Ward áruházlánc felkérésére írta, hogy saját karácsonyi ajándékkönyvükkel csalogassák a vásárlókat, ami évtizedekkel később is úgy tűnik, hogy ez bejött neki. Most viszont nem Finnországba repülünk, hanem felkeressük a valódi Szent Miklóshoz köthető olasz várost.
Róma>>>, Toszkána>>>, Szicília>>> és az olasz Riviéra>>> után ismerjük meg az Adriai-tenger partján fekvő, egyre inkább felkapott úticélt, Puglia régiót, aminek a székhelye a 400.000 fős Bari városa. Az Appennini-félsziget délkeleti részén, az olasz csizma sarkára nem is legfőképp a város miatt érdemes ide utazni, hanem a remek kirándulásokat kínáló vidék miatt. Puglia igazán különleges, ahol a mesebeli trullók világát mutatja meg Alberobello városa, a dombtetőre épült, de a messziről ragyogó városok, mint Locorotondo és a festői Ostuni sem hagyható ki. Csak egy rövid autóútra található a hullámok által ostromolt, sziklás Polignano a Mare, de a nyugat Jeruzsálemeként ismert Matera lehet a fő attrakció.
A kanyargós, szűk utcákkal teli Bari óvárosa (Bari Vecchia) régi és új kikötő közötti félszigeten fekszik, az egykori városfalak által határolt területen. Kiváló hely, hogy a bari konyha jellegzetességeit kipróbáljuk, ami a helyi adottságoknak megfelelően a tenger gyümölcseire, gabonafélékre és az olívaolajra épül. A jellegzetes tésztaféléket is csipegetik az utcákon, ilyen a fül alakú orechiette, recchietelle és strascinate valamint a makaróni. Éttermeiből árad ki a hagymával, kapribogyóval, szardellával és olajbogyóval töltött tésztafélék, a szalonnával és ricottával valamint mozzarellával töltött panzerotti, valamint a tipikus focaccia barese illata.
A Normann–sváb várat (Castello Svevo di Bari) 1156-ban szicíliai I. Vilmos csapatai elpusztították, a ma is álló vaskos várfalakat már a 14-15. században építették a korábbiak megerősítésével. Az óvárostól délre terül el a modernebb Murat-negyed, ismertebb nevén Murattiano (Città nuova). Főutcája a neoklasszikus Corso Vittorio Emanuele II, amelynek pálmafasorát pompás, a 19. században épült paloták szegélyeznek.
A vörös Petruzzelli Színház (Teatro Petruzzelli) eredetileg Petruzzelli kereskedő és hajóépítő testvérek ötlete alapján valósult meg, de 1991-ben az sajnálatosan egy tűz martalékává vált, amit így csak 2009-ben nyithattak újra. Nézzünk be >>> a lélegzetelállító színházba, ami csak ritkán adatik meg.
Bari egyik kiváló fotó témája a Teatro Margherita, amit a legmutatósabb a San Nicola molóról lehet megörökíteni. Innét a Nazario Sauro tengerparti sétány fut végig a város legismertebb és ingyenes strandjáig, a homokos és kavicsos részekkel is rendelkező Pane e Pomodoróhoz.
San Sabino-katedrális (Cattedrale Metropolitana Primaziale San Sabino) Bari fő temploma, a bari-bitontói érsek székhelye, ami még mutatósabb is a Szent Miklós-bazilikánál. A San Sabino az apuliai román stílus egyik kiemelkedő példája, aminek egyszerű homlokzatát három portál díszíti, valamint egy hatalmas rózsaablak és a felette levő groteszk alakok fantázia-szörnyek szobraival.
A masszív falak, oszlopok és a kerekített boltívek jellemzőek az apuliai román stílus kiemelkedő alkotására, a 11. században épült Szent Miklós-bazilikára (Basilica San Nicola) is. Ez az hely Európa-szerte ismert, katolikusok és ortodox zarándokhely, hiszen kriptájában őrzik a nálunk Mikulásként tisztelt szent ereklyéit, mivel 1087-ben bari tengerészek hozták el azokat a most Törökországban található Myra városából. A tengerészek, kereskedők, sőt a gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élők védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják. A magyar Mikulás elnevezés a Miklós név cseh fordításából eredeztethető és a december 6-i ajándékozás szokása is csak a 19. század közepén érkezett Magyarországra. Azóta át vagyunk verve?
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:
További extra fotókért klikkelj ide:
Úticél kereső:
