Vegyük alapul a sárgarépát. Kicsiként rá sem tudtam nézni, nemhogy bármilyen formában megenni. Később már főtt formában egészen jónak éreztem az ízét és mára oda jutottam, hogy imádom a vadas mártást, sőt szeretem nyersen is a répát elfogyasztani. Az olasz konyháért a világ összes részén teljesen oda vannak, nem vagyok én sem máshogy ezzel. Az orosz konyhára viszont gondolni sem bírok. Nem beszélve arról a szempontról sem, hogy gyermekként a család asztalán megszerettem bizonyos ételeket, amitől egy angol gyerek lehet, hogy még beteg is lenne, ha egy kanállal kellene ennie belőle!

Elkalandozunk majd északra a gasztro világába, előtte viszont az alábbi kis palotákra kattintva megtalálhatod a fényűző Gdańsk látnivalóit és belenézhetsz az elképesztő II. világháborús lengyel emlékekbe is:

Nézz körbe térképen, hol találod következő úticélunkat Wrocławot (Google Maps), amit nem könnyű elérni. Nekünk nem kínálják desztinációként a légitársaságok, pedig a hazai érdekeltségű cég a városból indít számos járatot. Segítségként még összedobtam Neked egy hasznos Google Maps térképet, amin megtalálod a város főbb nevezetességeit:

A Német Császársághoz tartozó egykori Poroszország fényűző városai közé tartozott Breslau, a mai Wrocław. 1525 és 1934 között fennálló királyságnak utolsó miniszterelnöke a náci Hermann Göring volt. A háború alatt vasúti csomópontként is szolgált, ide érkezett be a koncentrációs táborokban gyalázatos módon felhalmozott arany. Bizonyos hírek szerint innét futott ki a híres aranyvonat is, amit a nyugatra fekvő Szudéták valamelyik titkos alagútja rejthet. Azonban a közelmúlt ásatásai során eddig még nem találták meg.

Korábban is említettem már, hogy ha egy várost felkeresek, mindenképp meglátogatom a parkjait. Nem tettem másként, amikor felkerestük a színpompás Botanikus kertet (Ogród Botaniczny). Az országot járva rácsodálkoztam, hogy a kertekben nagyon szeretik a lengyelek a hortenziát, csak úgy, mint a portugálok az Azori-szigeteken. Ott úton-útfélen mindenhol a savas talaj miatt kialakuló kék színű hortenziák pompáznak.

Az itteni parkban óriási bokrokat találtunk, amik épp akkor borultak virágözönbe. A kék mellett fehér és lilák is tarkították a mélyzöld árnyakat. Messziről csak egy kék gömbnek tűnnek, közelről azonban ha megvizsgáljuk, feltűnik, hogy apró virágok hadából áll össze.

A várost magyarul Boroszlónak hívták, amit az Odera folyó szel ketté, valamint számos sziget tarkít. A hidak városának is nevezhetjük, mivel a földdarabokat 66 karcsú híd köti össze. Ilyen a bájos, szerelmi lakatokkal díszített Most Tumski a gótikus, vörös téglás Keresztelő Szt. János-katedrális templomhoz (Katedra św. Jana Chrzciciela) vezető úton. A szegecselt híd még 1889-ben épült, amit kézzel működtethető antik gázlámpák díszítenek.

Wrocławi piactér (Rynek) egyszerűen megnyugtatja az embert a vidám színeivel, mivel egészen mediterrán érzéseket keltenek az északi építészet remekei. Több művészeti stílust is felfedezhetünk, a nyugati oldalán leginkább a reneszánszt. A tetők homlokzatait igencsak kiemelik a háromszög alakú, cirádás oromzatok.

A 250 éves főleg gótikus Városháza (Ratusz Wrocławski) reneszánsz toronnyal a tér ékessége, aminek két különböző stílusát ízlésesen ötvözték az építészei. A pincéjébe ha be tudsz jutni, a nagytermében söröző tárul a rajongói elé. Pazar még a tornyon járó óra és a mutatói is.

Félelmetes sárkány vízköpőit nem mindenki veszi észre, de a részletekben rejlik itt is a lényeg!

Törpéket egyszerűen imádják a városban, több helyen is vigyázni kellett a lábunk előtt, nehogy átessünk bennük. 2005-től több mint 400 törp színesíti az amúgy sem komor utcákat. A kis gnómok megemlékezésként szolgáltak a kommunista 80-as években a rendszerrel ellenszegülő Narancs Alternatíva munkássága számára, azóta igencsak megszaporodtak.

Színes barokk és historizáló (reneszánsz, a romantika és a barokk stíluselemek) házakat találtunk a Plac Solny nevezetű téren. Hagyományosan a virágpiacnak ad otthon a hangulatos kis tér. Az építészek a mini paloták felső szintjeire itt is nagy munkát fektettek. Ma elképzelhető lenne ilyen építészeti beruházás?

A szintén impozáns, vörös téglás Piac (Hala Targowa) felkeresésével csak fokozódott a kibontakozó éhségünk. Belépve a tágas csarnokba jobb oldalt a helyiek tömték már magukba a finomságokat, inkább továbbhaladtunk. Hazánkban is fellelhető zöldségekkel és gyümölcsökkel találkoztunk, azonban az őstermelők itt is bemutatták kiemelkedő minőségű és méretű portékáikat.

Ezek után már nem bírtunk magunkkal és betértünk egy étterembe, hogy valami helyi gasztro speckóval megtömjük magunkat. Az általunk ismert barátfüléhez vagy az olaszok raviolijához hasonló pierogit rendeltünk. Hát az első falat után majdnem lemondtam az egész tányérról, mert valami elképesztő ecetes vízben főzték ki a tésztát, töltelékként káposzta szolgált, tetején viszont javított valamelyest a hagyma. Éhen is maradtunk, ezért rárendeltünk egy lengyel túrótortát (sernik), aminek masszív állaga és íze még mindig elvarázsol. Lengyel ételekkel kapcsolatban általános volt, hogy pár falatig szokni kellett és csak a végére állt néha össze egy igenlő válasz!

A sárga, historizáló (neostílus) stílusú Pályaudvart (Wrocław Główny) nem olyan lerobbant állapotban találtuk, mint nálunk a Keleti pályaudvart. Általánosságban elmondható, hogy lengyel földön a középületek szép állapotban vannak, csak úgy mint a magánépületek többsége.

A csészealjra hasonlító Centenáriumi Csarnokkal (Hala Stulecia) szemben őrzi az Állatkert (Wrocław Zoo) az akár veszélyes állatait, szomszédságában pedig a Japánkert (Ogród Japónski) távol-keleti hangulatában merülhetünk el. A város nyüzsgése után itt elnyújtózva garantáltan feltöltődsz annyira, hogy nekimenj a wroclawi éjszakának!

Ha megjött a kedved az utazáshoz, most még időben vagy, hogy a legjobb szállások közül foglalj:

Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!