Aki tüzetesen nem böngészi át a térképet, nem találja meg Európa legfelkapottabb turistalátványosságát, Poznańt! Érthetetlen módon Budapestről még légi összeköttetés sincs, pedig a városból számos fapados légitársaság repül. Autóval csak egy kisebb kerülővel lehet elérni, ha autópályán akarjuk megközelíteni a Berlin és Varsó között elterülő nagyvárost. Angolok, franciák, németek, norvégok, olaszok, svédek és spanyolok már rég felfedezték maguknak és még ma is ömlenek a turisták a repterére! Magyar tulajdonú légitársaságunk is számos járattal dicsekedhet a városból, de vajon miért nem lehet Budapestről elérni velük ezt az úticélt?
A városnézés előtt, ha az alábbi kis palotákra kattintasz, akkor hasonlóan elképesztő lengyel városokat találsz: a fényűző Gdańsk és Wroclaw (katt rá), de belenézhetsz a megdöbbentő II. világháborús emlékekbe is:
Poznań nem olyan vidéki európai kisváros, mint pl. Miskolc. Lengyelországban nem érzékelhető annyira a központosítás, mint hazánkban Budapestnél. Ennek a városnak magyar léptékkel főváros jellege van a maga gazdag óvárosával, toronyházaival, világcégek képviseletével, közlekedésével. Hol látni olyat, hogy egy vidéki városunkban Porsche márkaképviselet van? A Volkswagen itt gyártja az egyik legkeresettebb egyterűjét. Ok, mondhatnánk, hogy nekünk meg ott van Kecskemét a Mercedesszel, de mégis más. Nem hiába van a teljes lengyel nevében benne a főváros megnevezés is!
A Warta folyó két partján elterülő nagyváros gazdagságát kellőképpen megalapozta Poroszország, majd a Német Császárság, le sem tagadhatja épületeinek stílusán. 1956-ban itt is hasonlóan forradalom zajlott le az utolsó orosz elnyomás ellen. De nézzük meg, hogy mi maradt fenn nekünk! Fő attrakciója a régi Piactér (Stare Miasto) reneszánsz építészete, az első számú műemlékével, a Városházával (Ratusz). Tornyán minden nap 12 órakor két fém kecskegida egymásnak feszül, ami mára a város hivatalos szimbólumává vált.
A szép keskeny lakóházakkal bíró festői főtéren lassan haladtunk, hogy a lehető legtöbbet láthassuk. Działynski palota domborművekkel díszített klasszicista homlokzatát pelikán szoborral díszített szobor koronázta. A XVI. századi Górkák Palotáját lenyűgöző reneszánsz portállal díszítették és nem kevésbé volt látványos!
Egyszerű kivitelezésű, de nagyon érdekfeszítő falfestéseket is találtunk közelebb lépve. Vajon mi lehetett a művész mondanivalója az alábbi csontvázas jelenettel?
Sok alkalommal engem is magával ragad a hév, hogy egy városnézésbe több olyan lehetetlen dolgot is beépítsek, ami szinte kivitelezhetetlen. Ezen alkalommal viszont lemondtunk pár dologról, a főtér miatt visszatekertünk és átadtuk magunkat még egyszer a hangulatos középkori varázsnak egy kávé kíséretében. Ezek a percek ám a feledhetetlenek!
A bámészkodás közepette arra eszméltünk, hogy ebédidő révén meg kellene találni a helyi krumpli birodalmat. A város több tradicionális étellel rendelkezik, úgy mint a Pryry z gzikiem (főtt krumpli tejfölös túróval és hagymával) vagy a Rogal marcinski (mogyorós vagy mákos töltelékű „croissant”). Az utóbbit Gdanskban sikerült megkóstolni, mivel vendéglátónk annyira kedves volt, hogy sütött nekünk párat. Az étteremben viszont plindzát szolgáltak fel, ami gyakorlatilag egy krumplis lepény és nem más, mint a nálunk forgalomban lévő lepcsánka. Sósan pörkölttel, édesen szilvalekvárral igen csak laktató egy szerzetnek tűnt!
Időhiány miatt lemondtunk pár látnivalóról, de azért megemlítem, mert így lesz kerek a város: a piactér feletti Királyi Vár, a lengyelek bölcsője, az Ostrow Tumski sziget, a porosz uralom alatt épült Császári kastély (Zamek Cesarski), a máltai lovagrendtől megvásárolt Málta-tó és rekreációs övezet, valamint két állatkert és a botanikus kert.
A program mintha így lett volna az időjárással is megszervezve, mivel délutánra egy kis záport kaptunk. Sebaj, mert pont a Pálmaház (Palmiarnia Poznanska) következett a sorban. Kezdésnek nem is voltak rosszak a két méter átmérőjű amazonasi óriás tündérrózsák.
A trópusok növényeit kitűnően mutatták be eredeti méretükben, mert látszott, hogy nagyon jól érzik magukat itt az üvegházban. A banánfa tíz méter magasra is megnőtt az öt méteres leveleivel, bár legelni nem lehetett róla. Láttunk igazán egyedi növényeket is, amiről meg nem tudtuk mondani, hogy mi lehet. A húsevő növények azért beugrottak nekünk is…
Rengeteg látnivaló van ebben a fantasztikus nagyvárosban, most ennyi fért bele. Köszi, hogy benéztél hozzám!
Ha megjött a kedved az utazáshoz, most még időben vagy, hogy a legjobb szállások közül foglalj:
Remélem, hogy a Szavazás eredménye eljut a megfelelő légitársasághoz!