1921-ben egy hatalmas kérdést tettek fel kilenc településen, ami még napjainkban is hatással van az ott élőkre. Vajon jól választottak és elégedettek lehetnek az immáron egy évszázados döntésükkel? Mit gondolhattak az évtizedeken átívelő kommunizmus alatt vagy amikor megnyíltak a határok és láthatták, hogy a túloldalon mennyire másabbak már csak az utcák is?! A cikk végére talán megtudjuk a nagy rejtélyt.

Sopron és környékén 1921. december 14-e és 16-a között népszavazást tartottak a hovatartozásról, tehát nem csak a városban, hanem a kisebb településeken is feltették a nagy kérdést. Eredményeként a lakosság több, mint a 65%-a az ezeréves magyar államhoz való tántoríthatatlan hűségről tett bizonyságot! A leghűségesebb város, Sopron mellett Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva került vissza hazánkhoz. A sikereken felbuzdulva a következő délebbi települések is visszacsatolásra kerültek: Felsőcsatár, Narda, Horvátlövő, Mekszikópuszta, Ólmod, Pornóapáti, Szentpéterfa, Szomoróc és Vaskeresztes. Ezennel is emlékezzünk meg erről a megható elhatározásukról és köszönjük nekik! „A soproni népszavazási terület lakosságának magyar állam iránt tanúsított tántoríthatatlan hűségét örök emlékezetül törvénybe iktatja.” / 1922. évi XXIX. törvény/

Az ország ezen nyugati felén elsősorban a barokk építészeti stílus az uralkodó, amiért bevallom, hogy nem igazán voltam oda, mindaddig, míg el nem mélyültem benne. Egyik fő képviselője a szemet kápráztató fertődi Esterházy-kastély, amin a rokokó jegyei is megtalálhatóak. Ezekkel a stílustörténeti dolgokkal már nem szoktam behatóbban foglalkozni, aki ismeri őket, első ránézésre megmondja, hogy miről van szó. Aki pedig nincs ennyire tisztában ezzel, megemlítem, hogy rendkívüli díszítettségükkel, aranyozásaikkal, csigavonallal, hajlított alakzatokkal és illúziókeltéssel (pl. tükrökkel) hívja fel a figyelmet. A palota cirádás kovácsoltvas kapuja után a külsőjével sem elégedtem meg, a belső terek és berendezéseik nyűgöztek csak le igazán! Aki egy kis időre ki akar zökkenni a megszokott környezetből, annak garantált kikapcsolódást ígér ez a lenyűgöző pompa!

Régóta a bakancslistámon szerepelt a fertőrákosi kőfejtő, amit ugyancsak célba vettem, viszont a vezetőségnek köszönhetően ennyiről és nem többről tudok beszámolni… B verzióként és nem hiába felkerestem a Fertő-tavi cölöpházakat, amiket a hosszú kilométereken át tartó nádas után értem el. Valami egészen különleges és leírhatatlan a táj nyújtotta hatás, mintha nem is hazánkban járnánk. Viszont felhívom a figyelmet, hogy igenis ilyen különleges tájegységeinkre is legyünk büszkék, mint ahogy már bemutattam a Varázslatos magyar táj titkai c. cikkemben hazánk végleteit. 2017-ben sajnálatosan a nádfedeles nyaralók nagy része elpusztult a tűzvészben, de a maradék még mindig felidézi a tópart báját!

Hazánkban a Budai Vár után a legtöbb műemlék Sopronban található, közülük festménybe illő az Új utca több száz éves házai. Sokszor nem is az úti cél fő látnivalói a legmélyebbre hatóbbak, mert találni lehet olyan érzékekre ható, eldugott, kevésbé ismert apróságokat, amik felülmúlhatják a közismert nevezetességeket! Na, ez az utca pont ilyen!

A Noszty fiú esete Tóth Marival, A kőszívű ember fiai és a Hamis a baba mind olyan magyar film, amit a városban is forgattak, így ugyancsak alapos lehet a gyanú, hogy kínál szemet gyönyörködtető díszletet. A legutóbbi érzelmekre ható film A nagy füzet volt, amiben feltűnt egy jelenet erejéig a Balfi útról nyíló Árvaház köz a hangulatos boltíveivel.  Sopron másik megbúvó élménye a nemrégiben felújított Várfalsétány, ami a Tűztoronynál kezdődik és egy kapun keresztül lehet elérni. Ez nem más, mint egy szűk, sikátoros utcácska a középkori házak mögött, ódon kovácsoltas lámpaoszlopokkal.

Egy lélegzetvételnyi időre látogassuk meg a barokk várossal ellentétben egy modern épületben szolgáltató Harrer cukrászdát. A várt magas színvonallal párhuzamosan kaptam egy nagyon nem olcsó mákos-szilvás szeletet, aminek a tetejét egy szilvazselé borított, de egyszerűen a villa nem birkózott meg a szilárdságával és széttrancsírozta az alatta kínálkozó isteni krémet és a puha piskótát. Ezután egy koffeinmentes kávéval élveztem volna az édes életet, de később kiderült, hogy a felszolgáló abszolút nem biztos a mentességében, majd ez be is bizonyosodott. Kedves Harrer vezetőség, egy kávéval ölni is lehet ám! Emelkedett hangulatomat csillapította a Fő tér erősen középkori Nagyboldogasszony temploma a mellette ékeskedő Szentháromság-szoborral. Az 1280 körül emelt gótikus épület igazán csak belülről érzékelteti az évszázadok lenyomatát.

A tér másik oldalát díszíti a Storno ház, ami nem kisebb vendégeket, mint Mátyás királyt is elszállásolta, tehát nem mai gyereknek mondható. A homlokzatát persze már felújították az évszázadok során, de a hátulja, a Várfalsétány felöl ugyancsak mutatósabb.

Ha Párizsnak az Eiffel-torony, Rómának a Colosseum, akkor Sopronnak biztosan a Tűztorony a fő attrakciója. A barokk körerkélyét az 1676-os nagy tűzvész után kapta, amiről bátran elmondhatjuk, hogy ikonikus jelképpé vált. Most pedig visszakanyarodok a cikk elején megemlített hűségre, mivel a déli részén a népszavazás után alakították ki az ún. Hűségkaput, megemlékezve a város és a nyolc község megható gesztusára.

A soproni táj tagadhatatlan része az Alpokaljának és ha nyugatra tekintünk tiszta időben, kézzelfoghatóvá válnak a hegység hófedte csúcsai is, mint a közeli Schneeberg. Késő nyáron vagy kora tavasszal itt megpillanthatjuk a tél valódi jelét, a mindent beborító fehér leplet. ITT akár le is nyűgözheted magad Puchberg am Schneeberg természeti látnivalóival.

Sopron bővelkedik a mostanában felkapott kilátókban, köztük az egyik legnépszerűbb a Károly kilátó. A tömeget elkerülve nem ezt, hanem a valamelyest lejjebb fekvő, de a városhoz közelebb eső Sörházdombi kilátót vettem célba. A fából épült építményből tökéletes panoráma tárult elém az óvárosra, a Fertő-tóra és az Alpok magasabb vonulataira is.

Az utazások egyik meghatározó élménye számomra mindig a svédasztalos, kontinentális reggeli a bőség élményével, amit hozott is a Rosengarten Hotel. Viszont, hogy egy szállodát nem tudnak úgy megépíteni, hogy a szomszéd szoba normál beszélgetését ne lehessen hallani, ahhoz nagy mérnöki tudás kell? Másik pedig, hogy egy recepciós tudomást szerez egy alapvető kérésről és egyszerűen nem kezeli… Hát, a jó pap is holtig tanul?!

Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook és Instagram oldalát, ahol extra tartalmakat is találsz:

Ha megjött a kedved az Alpokaljához, most még időben vagy, hogy az Utazás Európába által tesztelt legjobb ajánlatok közül foglalj! Bővebben az Utazásszervezőben (kattints rá)!