Az egykori kelet-német nagyvárosok, mint Lipcse vagy Drezda képét még mindig elcsúfítják a szocialista építészet remekei. Bőven találhatóak panel épületek immáron új köntösben, körülöttük a megszokott szobrokkal és egyéb díszítőelemekkel. Viszont léteznek olyan középkorból fennmaradt települések is, ahol szerencsére nem találkoztam ezekkel a nyomokkal, most ezekre vetül a fény!
A francia Elzászban (kattints rá) temérdeknyi olyan falu található, ahol a színes, favázas építészet, a fachwerk hódított évszázadokkal korábban. Ehhez hasonló települések találhatóak Németországban is nagy számban, előtte viszont bemelegítésként nézz körül, hogy mi minden látnivalóban bővelkedik ez a hatalmas ország:
Az osztrák-magyar határszakaszt 1989. szeptember 10-én nyitották meg az NDK-polgárok előtt, ami tényező szintén felgyorsíthatta a folyamatot, miszerint november 9-én leomlott a berlini fal. A Harz-hegység ezen meseszerű falvai között a vasfüggöny csak két nappal később hullott le. 1990. október 3-án pedig megtörtént az NSZK és az NDK vitatott egyesítése vagy újraegyesítse.
Elzász után német földön már jártam ilyen cifra, favázas épületekkel teleszőtt kisvárosban, Rothenburgban (kattints rá), aminek a hangulatát ez a város azonnal hozta. Ez nem volt más, mint a babaházszerű épületek, nem elvétve, hanem egész utcák! Kérem szépen és nem 19. századi dolgokról beszélünk, hanem ilyen feliratok láthatók, hogy pl. 1310, a Piactéren (Marktplatz) álló, zölddel gazdagon befutott Városházán (Rathaus).
Egy ideig keresgélhettem a Cipészek udvarát (Schuhhof), mivel nem könnyű megtalálni! Ugyanis az egész megközelítése két üzlet ajtaja közé szorult be és egy embernél több nem fér be rajta. Az ódon fagerendái között ma már természetesen más üzletek kínálják a portékájukat.
Még az utazás előtt láttam egy fotót egy utcájáról, akkor eldöntöttem, hogy ezt mindenképp látnom kell! A Schlossberg utca pasztellszínű házikói nem csalnak és nem ámítanak, tényleg dülöngélnek, de masszívan állnak évszázadok óta és mindez az UNESCO világörökség része!
A séma hasonló ebben a városban is, mivel a Piacteret itt a Disney rajfilmbe illő Városháza ékesíti. Fotózni elég nehezen lehetett, mivel arrafelé is szokás a főtéren nyáron fesztivált rendezni és emelvényekkel, sátrakkal jól megrakni a látványosságok környékét. A mellette emelt Gothisches Haus talán még látványosabbnak tűnt a hatalmas gótikus ablakaival.
A Kochstrasse 43. szám alatt „magasodik” a legkisebb ház (Kleinstes Haus) a bebújós bejáratával. Valamiféle múzeum is működhet benne, mert nyitva tartás is ki volt aggatva, de sajna akkor zárva találtam. Elgondolkodtató, hogy ilyenekben is el lehetett lakni, ellenben a nálunk ’80-as években felhúzott két szintes, több száz négyzetméteres monstrumokkal szemben, amikben túlnyomórészt jelenleg egy szobában laknak.
Időm még volt bőven ezért bejártam minden egyes utcáját az óvárosnak. Ilyenkor találja meg az ember a nyúanszokat, mint ezt a nyugalmas, de szín kavalkádot mutató utcát. Nem lett volna egy utolsó dolog a belső tereket is meglesni, hogy vajon mennyire vannak ezek belül modernizálva.
Ez a szintén világörökségi város viszonylag délebbre van az egykori Hanza-városoktól, de tagjai közt élvezte a gazdasági előnyöket. A Harmadik Birodalom alatt a propaganda egyik bemutató helyszíne lett, fontos termelési központtá nevezték ki és SS is működtetett itt tisztiiskolát a Kaiserpfalz kastélyban. Ha még korábbra visszaugrunk 1692-be, akkor épült a patinás, fachwerk képviselője, a Siemenshaus, aminek egyik neves képviselője Werner Siemens alapította a berlini világcéget.
A városban is fellelhető a Cipész udvar (Schuhhof), ami igen tágasnak mondható a quedlinburgival ellentétben. A Nagy Szent Kereszt (Grosses Heiliges Kreuz) szürkés, román stílusú épülete megtelt élettel a 13. században, mivel az árva vagy rászoruló embereket itt szorgosan ellátták. Szociális feladatát 750 évvel később is kiszolgálja, mivel egyik szárnyában nyugdíjas otthon működik, a többi részét pedig kézművesek színesítik. Továbbhaladva elértem a régió kiemelkedő fényképészeti lehetőségéhez, a Peterstrassehoz, ahol a helyi lakósnak meg is jegyeztem, hogy milyen jó lehet lakni a város legszebb utcájában…
A Piac (Markt) felé érve arra lettem figyelmes, hogy a bámészkodók egy helyre figyelnek, de nagyon. Épp akkor kezdődött a prágai Orlojhoz hasonló előadás: a tető egy kis ajtaján zenére jópofa figurák jelentek meg, akik a helyi mesterségek képviselői lehettek. A Kaiserworth Hotel épületét viszont még ennél is látványosabbnak találtam a narancs-szürke összeállításával! Ilyen és ehhez hasonló felemelő látványosságokért nem lenne érdemes elindulni ezekbe a kisvárosokba?
Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!
Ha megjött a kedved egy német úthoz, most még időben vagy, hogy az Utazás Európába által tesztelt legjobb ajánlatok közül foglalj! Bővebben az Utazásszervezőben (kattints rá)!
