Lehet, hogy nem is Magyarországon, de még nem is Budapesten járunk?! Esetleg egy más korba csöppentünk bele? Mintha az alábbi képek teljesen máshol készültek volna. Egy biztos, hogy ha ezzel a stílussal is próbálkoznának a turisztika szakemberek, akkor egyszerűen zabálnák ezeket a látványosságokat! Jó reggelt, munkára fel!

Budapestről ezt nem is tudtad! >>> című cikkben és a folytatásában is biztosan találsz olyan érdekességet, ami az újdonság erejével fog hatni, de érdemes szűk hazánkban is körülnézni:

Mátyás király idejében Zugliget erdős környéke tele volt vaddisznókkal, így kapta ez a hegyes-völgyes vidék a jó rejtekeiről a Disznózug nevet. 1868 júniusában indulhatott meg Buda első lóvasút vonala a Lánchídfő és Zugliget között, aminek az éke a svájci stílusú Lóvasút-végállomás volt. Elegáns kőrívben lépcső vezet fel a nyolcszögletű teraszához, amely lombfűrészelt indák, rózsák és akantuszlevek (Hogy mi ez?) >>> díszítéseivel tűnik ki. Hasonló díszítés figyelhető meg a konzolosan előugró gazdagon cizellált fa oromdíszen is. Modern megoldással egészítették ki a valaha oldalról nyitott várakozócsarnokot, mivel ezt egy üvegfallal zárták le, így egy kellemes belső teret kaptak.

Másik ilyen fűrészelt díszítésű alkotás a műemlék védettségű Hűvösvölgyi végállomás, ami a napi tömegközlekedés során akár megszokott látvánnyá is válhat, ám az értéke ekkor is megmarad. Még a 19. század legvégén húzták fel, amikor a hűvösvölgyi villák felé megsokasodott a forgalom. 1999-es felújítása után egy rangos nemzetközi díjat is elnyert, amelynek során az autóbusz pályaudvarral bővült, viszont a régi épületek megújulva őrizhették meg eredeti szépségüket. Azóta már ismételt felújítást igényelne, mivel csak a távolból mutatnak jól az összefújkált és lepattogzott díszes famunkák. Az illetékeseknek jó munkát kívánok!

Az előbbi kontrasztja a lenyűgöző felújításon átesett egykori Budai Polgári Lövészegylet területe, rajta a német-reneszánsz villával, ami még Fenyő János tulajdonában is állt. 1998-ban elővásárlási jogával szerezte vissza a II. kerületi önkormányzat, majd több éves előkészület után a Haris család kitartásának köszönhetjük a Marczibányi tér zöldjében megbúvó építészeti remeket. Szemet kápráztató kert veszi körül, de a lényeg az a belső terekben rejlik a neoreneszánsz bálteremmel, bauhaus stílusú lépcsővel, de új épületrészek is kerültek kialakításra.

Stílusában kevésbé, de hangulatában mindinkább ehhez a sorhoz tartozik a pesti oldalon található népi szecessziós stílusú Wekerletelep. Állami gigaberuházásként hozták még létre Kós Károly irányításával a 20. század legelején a vidékről a székesfővárosba költöző munkásoknak, akik nem bérkaszárnyákra, hanem zöldövezeti lakásokra vágytak. Háromféle épülettípus közül lehetett választani: családi ház, garzonház és bérház. A telep hangulatát nagymértékben meghatározzák a fafűrészelt oromfalak, a különböző díszítésű ablakok, a spaletták, valamint a csúcsos, cseréppel fedett tetők is.

A központi Kós Károly téren több emeletes épületeket húztak fel, aminek két fő éke az erdélyi stílusjegyeket viselő keleti kapu és a nép építészeti hagyományokat tükröző nyugati kapu. Az alábbi kép láttán sokaknak beugrik a kitalált Mátyás király tér a Barátok közt tévésorozatából, mivel a szereplők elvileg ebben a házban élik mindennapjaikat és számos külső jelentet is a környéken forgattak.

Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!

Ha eleged lett a város forgatagából, mozdulj ki a környéken, mert egészen meglepő apróságokat is találsz, annál nagyobb élményekkel: