„A zsidókat a végleges megoldás folyamán keleten megfelelő vezetéssel és alkalmas módon munkára kell fogni. Nagy munkáscsapatokban, nemek szerint szétválasztva, útépítés közben vezetik a munkaképes zsidókat ezekre a területekre és eközben nagy részük természetes fogyás útján kétségtelenül ki fog esni. A végül esetleg megmaradó töredékállományt, minthogy ez esetben kétségtelenül a legellenállóképesebb részről van szó, megfelelően kell kezelni, mert ez természetes kiválasztódást mutatva, szabadon bocsátása esetén egy új zsidóság magjának tekinthető. A végleges megoldás gyakorlati végrehajtásának folyamán egész Európát nyugattól keletig át kell fésülni.” /Wannseei konferencia jegyzőkönyve, vezette: Adolf Eichmann, 1942.01.20./
A január verőfényes napsütése után a Mauthausen KZ-Lager hangulatát még fokozta a település előtt leszálló pára, naplementével egybekötve. Az emlékhely kapuját sem kellett átlépni és már hozta is a nyomasztó, felfoghatatlanul megrendítő érzést, amit a különböző nemzetiségek emlékművei még inkább alátámasztottak. A téli időszámítás miatt a személyzet sajnos már csak az ajtóból engedett pár fotót ellőni, ezért évek múltán felkerestem, hogy a helyhez méltóan megörökíthessem.
Mivel rengeteg spanyol foglyot is „alkalmaztak” az intézményben ezért 2018-ban bemutatott A mauthauseni fotográfus c. filmen megpróbálták bemutatni a körülményeket. Az igaztörténet alapján az SS megbízásából készülhettek felvételek a táborban, így a szemszögükből ábrázolja a történteket, a tábori élet mindennapjait. Arra viszont nem gondoltak, hogy a foglyok egy csoportja életét kockáztatva negatívok százait mentette meg, így a felvételeket a háborús bűntettek tárgyalásakor bizonyítékként felhasználhatták. Így tett a filmben is a katalán főszereplő az irodai pozícióját kihasználva.
Az Ernst Kaltenbrunner utasítására létrehozott egykori tábor területén ma történelmi emlékhelyet tartanak fenn, amelynek látogatása ingyenes. Röviddel Ausztria német annektálása, az Anschluss után, 1938. augusztus 8-án érkezett meg ide az első 300 fogoly a dachaui koncentrációs táborból, hogy a közeli Wiener Graben gránitbányából Albert Speer építészeti igényeit szolgálják ki. Az embertelenül nehéz munkakörülmények között dolgozó rabok ötven kilogramm fölötti súlyú kőtömböket cipeltek fel a kőfejtő aljáról felvezető „halállépcsőn”, ahol sok kimerült fogoly összeomlott a sorban lévő többi fogolyra, majd dominóhatást keltve a többi rab is hasonlóan járt.
Franz Xaver Ziereis SS-Standartenführer táborparancsnok vezetésével az első jelentősebb létszámú magyar fogolycsoportot 1944. április 25-én vették nyilvántartásba, majd összesen 25.000 magyar érkezhetett és közülük kb. 13.000-en pusztultak el. 1945. decemberében a főtábor 16.000 m²-es külső részén kegyetlen sátortábort (Zeltlager) állítottak fel, ahová a magyarok is érkeztek. Mementóként őrzi és mutatja be egy francia fogoly által megmentett 1945-ös darab kenyér is az éhség fogva tartó hatalmát.
A magyaroknak állított szoborkompozíció is hasonló hatást kíván elérni, az eredeti változatát Makrisz Agamemnon készítette 1959-ben, amit 1964-ben helyeztek el a mauthauseni koncentrációs tábor területén. A szobor nem hiába volt ismerős, mivel kicsinyített másolatát 1986-ban állították fel Budapesten, a XIII. kerületben a Duna-parton, amin a szocreál stílusa hasonlóan visszaköszön. Az emlékhelyen búzakoszorúval körbeölelt vörös csillagos Népköztársaság címerünk erősen a kommunista időket idézi, remélem, hogy a Külügyminisztériumnak jelzett megoldandó probléma hamarosan elhárul, addig az Instagramon megcsodálhatod:
A háború vége felé a szövetséges bombázások miatt Mauthausenben és annak altáboraiban lőszer-, akna- és fegyvergyárak (Mauser géppisztoly), ill. a Me 262 vadászrepülőgépeket összeszerelő üzemek létesültek. Az első melléktábor Gusen I. néven 1940. május 25-én kezdte meg működését a szomszédos településen. Sankt Georgen falu alatt a Gusen II-es altábor (B8 Bergkristall kódnevű) foglyai kb. 26 km alagútrendszert ástak ki, hogy a lebombázott regensburgi Messerschmitt vállalat összeszerelő üzemét 13 hónap alatt alakíthassák ki a Me 262 (Bővebben>>>) és a V-2 rakéták gyártására, de különféle hadi anyagokat is előállítottak a Wehrmacht részére.
Ez volt a második legnagyobb repülőgépgyár Németországban a Mittelbau-Dora koncentrációs tábor (Bővebben>>>) után, amely szintén a föld alatt húzódott. Havonta 1250 db üzemképes repülőgépet kellett volna gyártani a kb. 50.000 m²-es alagútban, de valójában azonban alig 1.000 db vadászgép alkatrészeit gyártották le. 1945. május 5-én szabadította fel az amerikai hadsereg a KL Mauthausen-Gusen koncentrációs tábor együttest, addig mintegy 200.000 embert deportáltak azokba. Az alagutakban folyt egyéb veszélyes hadiipari munkálatok (nukleáris kísérletek) máig kérdésesek maradtak, de egy biztos, hogy a létesítmény csak engedéllyel látogatható, mivel még mindig radioaktív sugárzás mérhető benne.
Adolf Eichmannal kezdtünk, fejezzük is vele be a történetet azzal, hogy az izraeli titkosszolgálat 1960. május 11-én rabolta el Buenos Airesből, a háborús bűnökkel vádolt náci tiszt pere 1961. április 11-én kezdődött Jeruzsálemben és az ítélethozatal után, 1962. május 31-én fel is akasztották.
A képek illusztrációt is tartalmaznak!
