A veréb, a galamb vagy akár egy szarka után a madarak tévesen csak sokadlagos érdeklődést válthatnak ki az oly változatos állatvilág körül. Ahhoz, hogy ledöbbenjünk, mennyire csodálatos állatokról van is szó, látni kell egy pompás zöld küllőt vagy a hatalmas szürke gémet. Flamingóról itthon igazán csak álmodozhatunk, legközelebb a velencei lagúnákban figyelhetjük meg, de ha az európai kedvenc helye is szóba került számomra, akkor nem volt más hátra, mint Spanyolországba repülni egy felfedezőútra. De ne feledd, hogy vadállatokkal kapcsolatban azért mindig legyen B-terv, mivel tapasztalatokból kiindulva egy 100%-osan beígért delfinles is lehet óriási csalódás!
Az országgal azért vigyázni kell, mivel nem csak egy kis világosbarna folt a térképen, hanem egy hatalmas ország izgalmas mediterrán, hegyvidéki és óceáni éghajlattal váltakozva, ezért az alábbi spanyol zászlóra kattintva nézz körül, hogy merre járt már az Utazás Európába:
Az Albufera de Valencia egy édesvizű tengerparti tó a spanyol Valencia tartományban, ami egykor sós lagúna volt. Az egyedülálló természeti parkot, homokos dűnék és fenyőerdő (Devesa del Saler) választja el a tengertől. Számos madárfajnak, köztük a flamingónak is egész évben otthont nyújt, de télen a vonuló madaraknak is célállomása. Valenciából elsősorban a citrusféléket importáljuk, de a tavat körbeölelik a paella alapját adó rizsföldek, amik kiváló Senia és Bomba fajtákat teremnek. Ezek a rizsföldek egész évben táplálékot és menedéket nyújtanak több, mint 300 különböző madárfajnak, különösen az ott telelő vízimadaraknak, beleértve a flamingókat is.
Nézzünk szét, hogy milyen széles a kínálata! Hazánkban is előfordul a hajlékony, hosszú, vékony csőrű gólyatöcs, ami a hazai dévaványai magángyűjteményben is sikerrel szaporodik, így Európa nevesebb állatkertjei ebből a tenyészetből származó madarakkal gyarapodnak.
Kínában a Li folyó menti Xingpingben ma már ritka látvány bambusz ladikról a kormoránokkal való halászat. A nagy kárókatona viszont a tévhittel szemben a világ minden részén megfordul saját halászati célból. Nagy számban igencsak megtizedelik a tavak a halállományát, ezért a Balatonnál is kénytelenek voltak gyéríteni a számukat.
Az akár 95 centiméter szárnyfesztávolsággal is büszkélkedhet a hazánkban is megforduló kis kócsag. Hozzá nyúlni nem igazán ajánlatos, mivel természetvédelmi értéke egy régebbi autó árával is felér! Egyelőre itt a flamingóknak se híre, se hamva nem volt…
A pilisi Gerje forrásnál pillantottam meg először a kecses nyakán „lófarkat” viselő szürke gémet, ami Magyarországon védett, így természetvédelmi értéke 50.000Ft. Hazánk költőhelyének számít, azonban télen délebbre húzódik, jellemzően a mediterrán részekre. Vadászat közben eléggé unalmas egy állat, mivel a hosszabb mozdulatlan ácsorgást követően hegyes csőrével csap le a zsákmányára. Akár egy méternél is magasabb lehet, szemöldökétől fekete tollazat borítja fejének két oldalát, mely a tarkónál bóbitában végződik. Nem hiába tűnik egzotikus madárnak, mivel Afrikában is előfordul és az ókori egyiptomi kultúrában Bennu istent gémként ábrázolták. Vajon melyik faj képviselője nyiffantotta ki a fenti fej nélküli kígyót?
Tíz perc alatt, ha semmit sem teszel, akkor is vagy öt madárfajt fel lehet fedezni, annyira burjánzik az állatvilág, a kristálytiszta vízben élő halakról és rákokról nem is beszélve. Ezt a vadvilágot néhol megtörik a tóban tükröződő mediterrán parasztházak, természetesen pálmákkal megkoronázva. A tuti biztos A-terv nem jött be, de flamingók nélkül sem volt csalódás az Albufera, sőt nélkülük is egy állatoktól hemzsegő, elzárt kis vadon!
Aztán gyorsított B-tervként beépítettem a feszített programok közé az Alicante mellett fekvő Santa Pola sólepárlóit, ahová még biztosabb ígéretekkel indultam neki. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor a célponthoz érve, rögtön az út mellett feltűntek a morcos kis állatok! A rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) elsősorban a trópusok jellegzetes rózsaszín madara, de jól érzi magát a mediterrán térség sós vizű tavaiban és folyótorkolatoknál is, északabbra csak nagyon ritkán téved. Hazánkban védettnek számít, természetvédelmi értéke meglepően csak 50.000Ft-ra rúg. Az egyik legelterjedtebb elképzelés alapján a flamingó megjelenésével és viselkedésével jellemezik a flamenco táncosokat, miszerint a flamingók párzási tánca rendkívüli módon emlékeztet a táncosok mozdulataira.
Állatkertekben meglepődhetünk, hogy magassága elérheti akár egy felnőtt ember méreteit is. A várva várt pink színe pedig élénkebben jelent meg a csőrén és a szárnya felső részén, amik egyöntetűen feketében végződtek. Tollazatuk színének eredete nem csak szóbeszéd, hanem valóban a rákfélék és algák karotinoid szerves pigmentjeiből származik, így színük intenzitása nagyban függ az étrendjüktől. Ez a karotin adja még a sárgarépának, a paradicsomnak, a lazacnak és a garnélaráknak is a jellegzetes élénk színét.
A repüléshez szükséges lendületet a vizet taposva éri el, ezután a röpképében a hosszú, kinyújtott nyak a jellemző. Horgas csőréből nyelvével préseli ki a vizet és az iszapot, így pedig az egyik kedvence, a 10–12 mm hosszú sórák is fennakad a lamelláin. A rákok petéi annyira különleges életmódot folytatnak, hogy több űrrepülés 〈klikk>Bővebben<〉 során tesztelték rajtuk a kozmikus sugárzás biológiai hatását, a gyorsulást és a gravitáció hiányát is. Végül minden esetre sikerült kipipálni ezt a felemelő élményt is, hogy nem állatkerti flamingókat, hanem a szabad vadállatok báját sikerült elkapni… Kóstoljunk bele a következő részben a vidéki Valenciába >>>
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:
További extra fotókért klikkelj ide:
