70 repülőgép és helikopter, hajók, számos legendás amerikai tűzoltók, megszámlálhatatlan oldtimer autó és veterán motorkerékpárok, valamint letaglózó űrjárművek sorakoztak fel előttem a Technik Museum Speyerben, viszont a mozdonyokat kihagytam és a Kelly család lakóhajója sem mozgatott meg kellően. Ebből az I. részből a talán leglátványosabb katonai célú közlekedési eszközöket kihagytam, arra még várni kell egy keveset…
Mannheim könnyen elérhető Budapestről vasúton, onnét pedig a speyeri múzeum tényleg csak egy ugrásnyira van, de nézd meg, még mi minden rejtőzik Németországban:
A kiállított ’64-es Porsche 356 C-t még 1948-ban kezdték el az osztrák Gmündben gyártani, amivel szárnyalásnak indult a Porsche világhódító útja. A magyar áramvonalas innovációk először a Bogár prototípusába, a Porsche Type 12-be, majd a végleges VW Bogárba (Bővebben>>>), a Tatra 77-be (Bővebben>>>) és a Mercedes-Benz 170H-ba is beépültek, így ebből sem maradhatott ki. A háború után a Renault cég tőrbe csalta a tervező Ferdinand Porschét, így fia vitte tovább a márkanevet és 1964-ben a 911-es sikerszériával váltotta a 356-os modellt.
A múzeum megalapításakor egyértelmű volt, hogy a repülőgépek kerülnek a kiállítás középpontjába, mivel a helyi repülőtéren és hangáraiban jött létre a kiállítás. Közülük a légiközlekedésben népszerű Junker Ju-52-t (Bővebben>>>) már korábban bemutattam, így már csak a legnagyobb sugárhajtású Jumbóra, a 389 személyes Boeing 747-230-ra voltam kíváncsi. 1978-tól ez a széles törzsű, kétemeletes Schleswig-Holstein névre hallgató gép több mint 80 millió km-t tett meg a levegőben, de úgy tűnt, hogy ez meg sem kottyant neki, sőt még ma is modern megjelenéssel büszkélkedett.
A 12.000 km hatótávolságú gép prototípusát 1968-ban mutatták be és 1970-ben vágott neki a Pan Am első járata a New York – London útvonalnak. A légitársaságok igényeinek megfelelően a Jumbo Jet törzse egyre hosszabb lett, mire elérték a csúcsot, a 747-800 verziót. Élőben a 230-as is óriásinak tűnt a max. 378 tonna felszállási súlyával és meglepetésemre még a megdöntött belsejét is meg lehetett vizsgálni, sőt a tiltott zónára, a szárnyára is ki lehetett gyalogolni. Az üzemeltetés szempontjából elavultnak számító példányokat már kezdik kivonni a forgalomból, de még „Ferihegyen” a Cargolux légifuvarozó cég 747-esei még mindig landolnak.
Előzetesen egy dolog biztosan nem érdekelt a kiállításból, az az űrrepülést bemutató gyűjtemény volt, de élőben aztán teljesen más lett a helyzet, mivel az eredeti „földönkívüli” cuccok egészen magukkal ragadtak. Az orosz háromszemélyes űrhajó, a Szojuz TM–19 küldetése volt váltólegénységet szállítani a MIR űrállomásra. 1994. július 1-jén lőtték ki a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásáról, amit egy Szojuz-U2 hordozórakéta juttatott Föld körüli pályára, majd végül dokkolt az űrállomáson. A Soyuz (Сою́з) űrhajó három részéből ez a hőpajzzsal borított űrkapszula tért vissza a világűrből a legénységgel egyenesen, amin még látszódott a megégett burkolat!
A 36 méter hosszú, 80 tonna súlyú Buran (Бура́н) szovjet űrsiklók OK–GLI prototípusa csak légköri repüléseket hajtott végre és bárki beleeshetett abba a csapdába, hogy otthon elmesélte, látta a NASA Challenger űrsiklóját. A 38.600 db szén alapú hővédő csempe borítása egészen furcsa közelről, ami inkább egy papírhajóhoz, mint egy űrhajóhoz hasonlít. Az amerikai űrprogrammal nem tudták tartani a versenyt, így a Szovjetunió összeomlása után a kellő rubel milliárdok hiányában Boris Jelcin leállította Buran-programot.
Az Apollo and Beyond című kiállítás olyan tárgyakat is bemutat a modellek mellett, amelyeket az űrből és a Holdról hoztak vissza. Azért azt se felejtsük el, hogy az Apollo-program Saturn V hordozórakétáit a náci tudós, Wernher von Braun már az USA-ban fejlesztette ki a V-2 rakétáiból (Bővebben>>>). Az összecsukható és elektromos Lunar Roving Vehicle mellett a fő attrakció, az Apollo 11 Eagle holdkomp volt, ami 1969. július 20-án szállt a holdra, majd 6 óra múltán lépett ki belőle Neil Armstrong, hogy elmondja világhírű mondatát:
„That's one small step for a man, one giant leap for mankind.”
(magyarul: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”)
A leszálló egysége a holdon maradt, így bizonyítékul szolgálhat a jobb távcsővel rendelkező kételkedők részére! A másik bizonyíték, hogy 1971-ben az Apollo 15 űrhajósa zsebre vágta ezt a holdkövet, amiből annyi az igazság, hogy geológiai vizsgálat céljából összesen 77 kg kőzetmintát hoztak. A 3,34 milliárd éves követ nézegetve azért ledermed az ember, mivel gyakorlatilag egy másik égitest egy részét látja a saját szemével!
Richard Branson Virgin Galacticjára egy jegy 200.000 dollárba fog kerülni, de Jeff Bezos Blue Originjára az első utas már 28 millió dollárt fizetett ki. Ezzel szemben a MÁV-val akár 50 EUR-ért láthatod a speyeri holdkövet!
