Aki óriási nevezetességeket vár el Valenciától, annak javaslom következő lépésként a jobb felső sarokban az X-et. Előtte viszont átgondolásra ajánlom a látványosságainak valódi értékét és a történelemben elfoglalt méltó helyüket! A helyiek szerint a Szent Mária-székesegyház őrzi a Szent Grált, ami sokak szerint csak egy mesebeli irodalmi alkotás, így ez sem lehet az eredeti, hiszen nem is létezik. A titokzatos kehelyből, már ha valóban létezett, a legenda szerint Jézus ivott az utolsó vacsorán és a keresztre feszítése után a vérét is ebben fogták fel. Mindezek alapján csak Európában hozzávetőleg kétszáz olyan kupa van, amely a Szent Grál lehetne, ilyen a spanyolországi Léonban, a Szent Izidor-bazilikában őrzött kehely is. Nem hiába a Gyaloggalopp c. film történetének is az alapja az Artúr király és a Kerekasztal lovagjainak legendás vándorútja, amelynek célja, hogy megtalálják a Szent Grált. A középkorban ugyanis elterjedt a Templomos lovagrendről, hogy a legszentebb ereklyét is a kincseik között őrizték. Gyerünk, eredjünk utána!

Hazánkban Valencia neve elsősorban télen bukkan fel a zöldségek és gyümölcsök származási megjelölésén, mivel onnét exportáljuk a legtöbb narancsot, khakit és gránátalmát 〈klikk>Bővebben<〉, aminek az íze helyben össze sem hasonlítható a kényszerérettel. A történelemben is felmerült már a város neve a spanyol polgárháború kapcsán, mivel a köztársaságiak kezén lévő települést az olasz haditengerészet és a náci Condor légió hevesen bombázta, végül ez is Franco tábornok kezére került. Összesen 1200 magyar önkéntes harcolt a konfliktus idején, köztük Gerő Ernő és Rajk László, akik a baloldali köztársaságiak oldalán álltak. A polgárháború után a nemkívánatos egyéneket a Harmadik Birodalomba deportálták, így mintegy ötezren haltak meg a kegyetlen mauthauseni koncentrációs táborban 〈klikk>Bővebben<〉.

Lépjünk is be Valenciába a Puerta de los Serranos gótikus kapun keresztül, ami a középkori városfalnak egy része volt. Egy váras építőjátékban biztosan minden gyerekek álma lenne, de a fő célja sokáig az volt, hogy védelemként szolgált a város ostrománál, de általánosan szertartásokra, nagykövetek és királyok hivatalos fogadására használták. Rajta láthatjuk most Fernando Richart Montesinos (Castellóni Szépművészeti Múzeum) I. Hódító Jakab aragóniai király diadalmas belépése Valencia városába c. történelmi festményét. 1233-tól három éven át tartó háborút viselt a mórok ellen Valencia birtoklásáért, így nyerhette el azt az elismerést, hogy a sevillai Plaza de España városokat bemutató „szentélyei” között Valencia kerámiáját ez az alkotás díszítheti 〈klikk>Sevilla<〉.

A városban a Túria folyó 1957-es árvize óriási pusztítást okozott, ezért a várostól délre vezették el, a régi mederben pedig  9 km hosszan a zöld Turia kertet (Jardín del Turia) alakították ki, benne a Bioparc és az Oceanogràfic lenyűgöző élményparkjával 〈klikk>Bővebben<〉. Egyedülálló útvonalat építettek ki a pálmafák, narancsfák, rózsaágyások, szökőkutak és tavak mentén, ami fölött még mindig átível a 18 történelmi híd, köztük a Virágok hídja (Puente de los Flores), amiről teljes hosszában egyszerűen lefolyik a futómuskátli 〈klikk>Instagram<〉.

Másik szenzáció a bolondos Gulliver park, ahol a gyerekek az óriásra felmászhatnak és liliputiként csúszdázhatnak le róla.  Az óriási, 7.5 méter magas, 70 méter hosszú fekvő alak ujjai, haja és lába, mind a csúszdaálmukat valósítja meg! Egy biztos, hogy a Szent Kehely nem itt lesz!

A Turia kert déli részét a Művészetek és Tudományok Városának (Ciutat de les Arts i les Ciències) avantgárd negyede foglalja el, ami legfőképp kulturális és szórakoztató komplexum. Egyik épülete, az Àgora egy multifunkcionális tér rendezvények lebonyolítására, ami a tervezője szerint két egymásba fonódó kézre emlékeztet, de egyszerűbben inkább egy kagylóra hasonlít. Az Esernyő (Umbracle) 17.500 négyzetméteres pálmákkal szegélyezett íves vasszerkezete alatt mediterrán és a trópusi tájra jellemző növényzet nyugtatja a megfáradt városi andalgót. A 100 méter hosszú, tojásdad tető alatt bújik meg a Félgömb (Hemisfèric) 900 nm-es mozija 24 m átmérőjű homorú 3D vászonnal. A csúcs pedig Valencia operaháza, a Művészetek Palotája (Palau de les Arts), ami a Sydney-i Operaházhoz fogható látványt nyújt.

Vegyük szemügyre az Óváros még értékesebb épületeit is, mivel az UNESCO 1996-ban a Világörökség részévé nyilvánította a Selyembörzét (Lonja de la Seda), mint a késő gótikus stílusú világi épület kivételes példáját, amely nagyszerűen illusztrálja az erőt és a Földközi-tenger egyik nagy kereskedővárosának gazdagságát. Az elnevezése onnan ered, hogy a 14. és a 18. század között a selyemszövés volt a város legerősebb iparága és itt folyt ennek az adásvétele. A spanyol király pénzügyminisztere is tagja volt a börzének, akinek Amerika felfedezését is köszönhetjük, mivel ő finanszírozta Kolumbusz világraszóló felfedező expedícióját.

Sevillában már megismert mázas azulejók bemutatására is szolgál a Nemzeti Kerámiai és Művészeti Múzeum (Museo Nacional de Cerámica y Artes), ami az unalmas barokk épületek között is kiemelkedően díszes és figyelemfelkeltő. Amiért viszont érdemes felkeresni, az az 1753-as gyártású Nimfák szekere (Carroza de las Ninfas), ami egykoron a pompázatos Rolls-Royce lehetett. A múzeum már méltóbb helye lehetne a Szent Grálnak, de mégsem itt találjuk.

A város legfigyelemreméltóbb épülete a trópusi pálmasorral állhatna akár Dél-Amerika valamely egzotikus városában is, de ez az 1942-ben befejezett Banco de Valencia székházát képviseli. A városra jellemző 45 fokos utcák találkozásának egyikébe emelték ezt a vörös tégla alapon mészkő díszítő elemekkel és színes csempével feldobott remekművet. A tíz emelet magas  emblematikus, modernista saroképület tetejét az utolsó két emeleten található visszavágások, valamint a letörésen kialakított körpavilon határozza meg.

Szent Mária-székesegyház (Catedral de Santa María) domináns építési stílusa a gótika, ami nyolcszögletű kupolával és Miguelete harangtoronnyal Valencia egyik jelképe. Az Aguas de la Vega törvényszék minden csütörtökön délben ülésezik az Apostolok kapuja alatt, ami a római korban való megalakulása óta arra törekszik, hogy hatékonyan és példamutatóan oldja meg a Valencia körüli öntözővíz használatából adódó konfliktusokat a gazdálkodók között. A nyolc képviselőből álló Tribunal de las Aguas 2009-ben ezért kerülhetett fel az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listájára.

A késő gótikus stílusú Szent Kehely kápolna (Capilla del Santo Cáliz) puritánnak mondható faragott sötét kőfalakból épült, de az ólomüveg ablakokon beáramló fény rávilágít a lényegre, a reneszánsz kórusra. Ebben nem véletlenül, egy üvegurna őrzi a felbecsülhetetlen értékű Szent Grált (Santo Cáliz), ami  a birtoklójának földi és égi boldogságot kölcsönöz. A patrióták szerint ebből a kehelyből ivott Jézus az utolsó vacsorán, amit Juan de Juanes Az utolsó vacsora (La Última Cena) c. festményén 〈lásd>Képen<〉 is megörökített. A kápolnában csak meredtem magam elé, hogy vajon ez tényleg egy 2000 éves utazás lehetett a valódi Grállal?!

Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:

Vigyázz Valenciában is az autóbérléssel >>>