A pszichoaktív metamfetamint tartalmazó Pervitintől felpörgetve megindult a náci hadigépezet 1940. május 10-én az Ardenneken keresztül Franciaország ellen. A jelentős erőfölény ellenére a szövetséges erők kezdtek összeomlani, május 19-én Guderian páncélosai áttörték a britek Somme folyó mentén kiépített állásait, ami elszigetelte az északon harcoló brit, francia, holland és belga csapatokat a francia főerőktől. Máig nem tisztázott körülmények miatt, de leginkább a Churchillel való egyezség reményében Hitler Dunkerquenél megálljt parancsolt a Wehrmachtnak, így a briteknek kiváló lehetőségük nyílt arra, hogy megkezdjék a kelepcébe esett csapatok kimenekítését.
A városnál 1940. május 26. és június 4. között megkezdődött a tengerhez szorított szövetséges csapatok evakuálása a Dinamó hadművelet keretében. Anglia déli partjainál majdnem 900 hajót, köztük halászhajókat, vitorlásokat, bárkákat, temzei kompokat és luxushajókat sikerült összegyűjteni az első két nap alatt, amikkel Margate és Ramsgate városába menekítették a katonákat. A brit hadsereg irdatlan mennyiségű lőszer mellett közel 2500 tüzérségi eszközt, 850 páncéltörőt, 11 ezer gépfegyvert, közel 700 tankot, 20 ezer motorkerékpárt, 65 ezer gépkocsit és teherautót, illetve 147 ezer tonna üzemanyagot hagyott hátra, amivel akár tíz hadosztályt gond nélkül fel lehetett szerelni.
Ekkora felhajtás maradványát érdemes volt személyesen is szemügyre venni, de ezekből csak a Claude London hajóroncsa fedezhető fel apály idején. A történelemben való némi időeltolódás emlékei viszont még kézzel foghatóak a több ezer kilométer hosszan futó Atlanti falból. Az Északi-tengernél induló Maginot-vonal, Flandria megerősített szektora pontosan itt, a Fort des Dunes nevű erődnél kezdődött. Fontos szerepet játszott a Dinamó hadművelet során, mivel az erődben hozták létre a francia katonák bázisát. A megszállás alatt a németek által épített Atlanti fal részeként felújították és blokkházakkal egészítették ki, a homokdűnék tetején pedig kiépítették a képeken látható Batterie de Leffrinckouckot.
Az Atlanti fal ezen a részén várták a nácik a szövetséges partraszállást, ezért jobban meg is volt erősítve, mint Normandia. Már a több száz méter széles tengerpartot is erődítménnyé alakították egyszerűen fatörzsekre erősített vaspengékkel és aknákkal, amit Rommel-spárgának neveztek vagy a nagy számban használt sárkányfogakkal 〈klikk>Bővebben<〉. Komolyabb kivitelezésű a belga kapu, a betonvasból álló tetraéder, de a legelterjedtebb a cseh sün néven elhíresült acél tankcsapda, amit először a Szudéta-vidéken alkalmaztak. Minden erőfeszítésük és a Reichsmark milliók feleslegesnek bizonyultak, mivel 1945-ben kanadai alakulatok a Leffrinckouck erődöt súlyosan megrongálták, majd bevették.
Északi folytatása az Oostendeben található Atlantikwall Raversyde, aminek a Batterij Aachen része még az I. világháborúból maradt fenn négy tüzérségi platformmal és mindkét oldalán megfigyelőbunkerrel. A Nagy háború nyugati frontjának értelmetlen sártengeréről és a megszámlálhatatlan veszteségekről a korábbi cikkben 〈klikk>Bővebben<〉 olvashatsz.
Az erőd II. világháborús része a Batterij Saltzwedel-neu egy központi megfigyelő- és parancsnoki állomásból, négy tüzérségi állásból és több mint hatvan bunkerből állt. A németek fejlett technikájának ellenére az ütegben csak két vagy három 150 cm Flakscheinwerfer reflektor használtak felderítésre radar nélkül. A bejáratnál vasúti szerelvényen álló monstrum FuMG 62 Würzburg-Riese radar csupán illusztráció jellegű, de kétségtelenül megfogja a nézelődőt is. Ez a típusú radar nem célkereső, hanem célkövető volt, ami azt jelenti, hogy az antennája nem forgott, hanem az észlelés után folyamatosan követte a célpontot.
Az egyik bunker tetejére telepített svéd FLAK 28 Bofors 40 mm-es kaliberű légvédelmi löveggel akár 7 km távolságban repülő ellenséget is le tudtak szedni. A szemléltetett 20mm FLAK 28 Oerlikon gépágyút leginkább a haditengerészet használta, de a Messerschmitt Bf 109 vadászgépek is ennek az egyik változatával voltak felszerelve. Ne feledjük el, hogy 1942. augusztus 19-én a kudarcba fulladt első szövetséges partraszállás, a dieppe-i jubileum hadművelet során a nagyobb kaliberű ütegekkel egyszerűen megsemmisítették a főleg kanadaiakból álló egységeket, ezért az első sikertelen partraszállást inkább elhallgatták.
Az építményeket téglával burkolt, szűk átjáró rendszer kötötte össze, ahol a katonák tevékenysége védve volt a külső támadástól. Az erődöt egyébként azért építettek, hogy megvédje Ostend kikötőjét az esetleges szövetségesek inváziója ellen. A legprofibb hadieszközt, a Belgiumban gyártott 120mm K370 (b) Feldkanone 17.500 méter hatótávolságú löveget általában partvédelmi feladatokra használták, aminek a replikája egészen eredetinek mutatkozott.
„Nagyon kell vigyáznunk, nehogy valamiféle győzelmet lássunk ebben a kimentésben. Háborúkat nem szoktak evakuálással megnyerni." /Sir Winston Churchill, 1940. június 4-i beszéde/
