Azt gondolhatnánk, hogy a koncentrációs táborok szörnyűsége tisztes távolságban zajlott hazánktól, de tévedésben állunk, mivel a háború alatti szlovák határunk közvetlen közelében állt a szeredi Zsidó Koncentrációs Központ és Munkatábor! A mai határainktól is egy órán belül elérhető múzeum kiállításnak nem az a célja, hogy a koncentrációs táborok légkörét idézze meg, hanem hogy a látogatók a tárlatokat megismerve átlássák, hogy a holokauszt nem a táborok bejáratánál és nem a gázkamrák előtt kezdődött, hanem sokkal korábban.
A Szeredi Holokausztmúzeum (Múzeum holokaustu v Seredi) az egykori szeredi munka- és koncentrációs tábor épületeiben jött létre, ami a második világháború szlovákiai zsidókérdés-megoldásának tragikus időszakához köthető. A múzeum ugyanakkor emlékművet is állít a meggyilkolt szlovákiai zsidóknak, mivel 1941 és 1945 között csak a szeredi táboron mintegy 16.000 zsidó haladt át, akik többségét a holokauszt idején meggyilkoltak.
A szlovák kormány 1941. szeptember 9-én fogadta el a Zsidó Kódexnek nevezett kormányrendeletet és egy hónappal később már elrendelték a zsidó munkaközpontok létrehozását a 16-60 év közöttiek részére Szereden, Novákyban és Vyhnián. A szeredi tábor hivatalos neve Zsidó Koncentrációs Központ és Munkatábor volt, amely az első szakaszban asztalosipari terméket, játékokat, ruhákat és egyéb árut gyártott. A szlovák nemzeti felkelés >Bővebben>>> kitörése után kinyitották a kapukat és elengedték a megmaradt zsidókat, akik közül sok fogoly részt is vett a lázadásban. Leverésük után, a második szakaszban már kegyetlen koncentrációs tábor lett SS-katonák felügyelete alatt.
illusztráció: Marhavagon és Alois Brunner
Az egyik kiállított műtárgy az a marhavagon, amelyben a zsidókat deportálták az auschwitzi koncentrációs táborba. A mindössze húsz négyzetméteres vagonba minimum negyven, de a deportálások második hullámában már akár nyolcvan embert is bezsúfoltak egy kanna vízzel és egy üres vödörrel a szükségleteik elvégzésére. A restaurálás során meghagyták a vagonban azokat a névvel ellátott feliratokat, amelyeket az elhurcoltak véstek bele a deszkákba.
Alois Brunner osztrák SS-Hauptsturmführer Adolf Eichmann jobbkezeként jelentős szerepet játszott a holokauszt végrehajtásában a megszállt Ausztriában, Görögországban, Macedóniában, Franciaországban és Szlovákiában. Egyes beszámolók szerint Brunner volt a felelős 129.000 ember haláltáborokba való deportálásáért. A szeredi tábor parancsnokaként 11 vonatszállítmányt szervezett, amelyeket Auschwitzba, Sachsenhausenbe, Ravensbrückbe és Theresienstadtba deportált. Az utolsó transzport 1945. március 31-én hagyta el Szeredet, röviddel a Vörös Hadsereg általi felszabadítása előtt. A háború után Nyugat-Németországban bujkált és csak 1954-ben menekült el hamis Vöröskeresztes útlevéllel először Rómába, majd Egyiptomba, ahol fegyverkereskedő lett, innét pedig Szíriába távozott, ahol a szír titkosszolgálatnak dolgozott. Kelet-Németország egészen közel állt már a kiadatásához, de a berlini fal 1989. novemberi leomlása megszakította ezt a tervet. Az 1961-ben kapott levélbomba következtében elvesztette a szemét, 1980-ban pedig bal kezének ujjait, amikor azok felrobbantak. Feltételezések szerint 2010-ben halhatott meg Damaszkuszban, ahol nagy titoktartás mellett temették el. Még 1987-ben azt nyilatkozta, hogy tetteit nem bánta meg és megtenné még egyszer…
Shmuel Givoni Pozsonyban 1923-ban született Salamon Tibor néven, aki 1941 decemberében önként jelentkezett a szeredi táborba. Ott dolgozott vízvezeték-szerelőként a szlovák nemzeti felkelés 1944. augusztus 29-i kirobbanásáig, amikor csatlakozott a lázadókhoz. Nem sokra rá elkapták és 1945. január 21-én ismét bezárták a szeredre 11017-es számmal. A tábor 1945. március 31-i evakuálása során Alois Brunner személyes utasítást adott neki, hogy javítsa meg autóját. Shmuel így emlékszik vissza erre a napra: "Miután a javítások befejeződtek, odalépett hozzám, és azt mondta: Kiválaszthatod, melyik vagonba szállsz be! Így hát a kocsik mellett futottam, és a barátom nevét kiáltottam. Végül megtaláltam és felszálltam a vagonba. Én voltam az utolsó zsidó, akit deportáltak a szeredi koncentrációs táborból.” A háború után úgy döntött, hogy új életet keres Izraelben, Šomrat kibucban telepedett le, végül 2023-ban százéves korában halt meg, aki szerencsére nem Auschwitzba került, hanem a Terezínbe >Bővebben>>> tartó szállítás utolsó rabja lett.
Ne rohanjunk, mert Szlovákia rengeteg látnivalót rejt, fedezzük is fel! >>>
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:
További extra fotókért klikkelj ide:
Auschwitz-Birkenauban megtalálható az állandó magyar kiállítás mellett a szlovák nemzeti kiállítás is, amelyet nemrégiben ez a múzeum vett át. Emlékezzünk is meg Auschwitzról! >>>
