ARBEIT MACHT FREI
Néhány náci koncentrációs táborban a kapun lévő „A munka szabaddá tesz” felirat cinikus ámítás volt a táborok feltételezett oktatási céljára, mivel a tényleges cél pont a munka általi kiirtás volt. A foglyok egy része kegyelten tesztek során haltak meg vagy a rájuk kényszerített munkával komoly bűncselekményeket kellett elkövetniük, de minimum mély erkölcsi kérdésekkel is meg kellett küzdeniük. Ezt az élet-halál megpróbáltatást is bemutatja a Berlin melletti Sachsenhauseni Emlékmű és Múzeum (Gedenkstätte und Museum Sachsenhausen), nézzük is meg!
A sachsenhauseni koncentrációs tábort >légifotó>>> Heinrich Himmler parancsára három feloszlatott láger foglyai építették 1936 nyarától. A fogolytábor egyenlő szárú háromszögként épült, melyben a barakkok legyező alakban foglaltak helyet.
A tábortól délre fekvő nagy T-épületbe költözött a Koncentrációs Táborok Felügyelete (IKL), a nemzetiszocialista koncentrációs táborok központi SS adminisztratív és irányító hatósága Theodor Eicke SS-Oberführer vezetésével. A tábor egyben kiképzőközpontként is szolgált a leendő koncentrációs tábor parancsnokai és őrszemélyzete számára.
Az 1940-ben a névsorolvasási téren (Appellplatz) épített, különböző burkolatokkal ellátott cipőteszt pályán a cipőkoptató szakasz (Schuhläufer-Kommando) foglyainak napi 40 km-es meneteléssel kellett tesztelniük a német bőr- és cipőipar számára készült talpanyagokat. A büntetőszázadban tartott kitartást igénylő gyaloglás gyakorlatilag halálmenet volt, mivel lelőtték azokat, akik a fáradtság miatt összeestek. Konzervatív becslések és tanúvallomások szerint naponta 10-20 foglyot gyilkoltak meg ezen anyagvizsgálatok során, annak ellenére, hogy kábítószerekkel (pl. Pervitin) is próbálták teljesítményüket növelni. A cipő- és anyagterhelési teszteket többek között a Salamander, a Freudenberg bőrgyár, a Fagus, az UHU, a Rieker, az IG Farben, a Continental leányvállalata megbízásából végezték.
1942 és 1945 között a sachsenhauseni koncentrációs táborban akár 144 zsidó foglyot is arra kényszerítettek, hogy több milliárd font értékű valutát, elsősorban angol font bankjegyeket hamisítsanak a Bernhard hadművelet keretében. Ez a Reinhard Heydrich által vezetett Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) Biztonsági Szolgálatának (SD) projektje volt a náci korszakban. Erre a célra egy hamisító műhelyt rendeztek be a tábor két laktanyájában, hogy majd a pénzt Nagy-Britannia fölött ledobják és destabilizálja annak gazdaságát. Adolf Hitler személyesen hagyta jóvá, aminek két fő célja volt, az egyik a brit gazdaság hamis pénzzel való elárasztása volt, hogy inflációt gerjesszenek. A másik pedig a náci rezsim gazdagítása és súlyos devizahiányának enyhítése volt. A háború vége felé nyomólemezeket és a megmaradt hamis pénzeket süllyesztették el az ausztriai Toplitz-tóban, amit a búvárok 1959-ben és 2000-ben meg is találtak.
A sachsenhauseni különleges tábor egy szovjet láger volt itt 1945 és 1950 között. Ennek érdekében a krematóriumon és a megsemmisítő létesítményen kívül szinte az összes táborépületet, különösen a fabarakkokat, a tábori börtönt és a melléképületeket ismét üzembe helyezték. Kezdetben itt szovjet állampolgárokat börtönöztek be, akik arra vártak, hogy visszatoloncolják őket a Szovjetunióba. Később jogalap nélkül és embertelen körülmények között bebörtönzöttek között voltak a náci párt korábbi tagjai, a Wehrmacht tagjai, szociáldemokraták, vérfarkasként gyanúsított fiatalok, valamint feljelentett és politikailag nemkívánatos személyek, akiktől féltek, hogy szembeszállnak a kommunista rendszerrel. Többen a falakba vésve üzentek nekünk a jövőbe >fotó>>>:
„Nehéz, mert csapdába estünk…”
A közeli téglagyár (Klinkerwerk) létesítése Albert Speer, a birodalmi főváros főépítési felügyelője és az SS Adminisztratív Hivatala között 1938 júliusában létrejött megállapodáson alapult. A célja az volt, hogy jelentős mennyiségű építőanyagot biztosítsanak Speer terveihez, miszerint Berlint Germaniaként a világ fővárosává alakítsák.
A Werkflugplatz Oranienburg építése 1936-ban kezdődött Berlintől északra, mindössze egy évvel azután, hogy Adolf Hitler elutasította a versailles-i békeszerződés összes katonai korlátozását. A gyár Heinkel He 111>>>, He 177, Junkers Ju 88>>> bombázókat és Focke-Wulf Fw 190>>> vadászgépekkel is ellátta a Luftwaffét. 1939 végétől az első hadifoglyok megérkeztek a gyárba dolgozni, akiknek később egy fából készült barakktábort is építtettek. 1942 márciusában a közeli sachsenhauseni koncentrációs tábor foglyait kezdték felhasználni a termelésben.
A sachsenhauseni koncentrációs táborban több tízezer fogoly halt meg éhezés, betegség, kényszermunka, orvosi kísérletek és rossz bánásmód következtében vagy esett áldozatul az SS szisztematikus megsemmisítésének. 1945. április 22-én a szovjet és lengyel hadsereg egységei végül felszabadítottak körülbelül 3.000 beteget, ápolót és orvost, de a táborban maradtak közül 300 fogoly sajnos már nem élte túl a bebörtönzésük következményeit.
Nézz be a közeli Berlinbe is:
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:
További extra fotókért klikkelj ide:
Úticél kereső:
