Az egykori Berlin-Gatow, a háború után az RAF repülőtere, ma a General Steinhoff laktanya, ahol a gépek fogadása 1994-ben megszűnt, a megmaradt területének egy részén található az ingyenesen megtekinthető Bundeswehr Hadtörténeti Múzeum (Militärhistorisches Museum Flugplatz Berlin-Gatow).
1935-ben a Luftwaffe számára katonai repülőteret építettek és 1935. november 1-jén a Wehrmacht újrafegyverkezésének részeként a légibázist személyesen Adolf Hitler avatta fel, ahonnét rendszeresen repült Berchtesgadenbe is. Röviddel a háború vége előtt, 1945. április 26-án Hanna Reitsch Robert Ritter von Greim vezérezredessel kérdéses céllal erről a gatowi repülőtérről az ostromlott Berlinben található Führerbunkerhez repült. 1945. április 26-án a berlini csata során a Vörös Hadsereg elfoglalta, majd a győztes hatalmak a potsdami konferenciára utazó küldöttségei is használták. 1948-ban berlini blokád alatt a repülőtér fontos szerepet játszott Nyugat-Berlin ellátásában. A Berlin Airlift szállító gépei, amik leginkább DC-4, C-47 Skytrain és C-54 Skymaster voltak, amikről bővebben ITT >>> olvashatsz.
Nem is gondolnánk, hogy az orosz-ukrán háborúban használt eszközökről Berlinben tájékozódhatunk, de a reptéren ki van állítva Bundeswehr MIM–104 Patriot közép-hatótávolságú légvédelmi ütege, amit egy MAN Kat IA1 hordoz. Mellette meglepően egy Magirus-Deutz Jupiter 6×6 húzott egy MGM-31A Pershing 〈klikk>fotó<〉 szilárd üzemanyagú, kétfokozatú ballisztikus rakétát, ami atomtöltet szállítására is alkalmas volt.
Rögtön szemben azt hihetnénk, hogy egy Lockheed C-130 Hercules parkol, de az valójában a francia-német Transall cég által gyártott C–160 harcászati szállítógép. Ez volt az első európai multinacionális repülőgép-fejlesztés, amit 1959-ben kezdtek el. Az 1990-es évek elején a korábban megépített gépek korszerűsítésére indult egy program, amelyben a támadó rakéták elhárításának esélyét növelték. Manapság is sok helyen, sokféle feladatokat lát el, használták már tűzoltó repülőgépnek, hőkereső rakéták elhárítására, humanitárius feladatok ellátására, de még a Nemzetközi Vöröskereszt is használ ilyen gépet.
De a lényeg csak most kezdődik, mert szemügyre vehetjük Hermann Göring flottájának >Bővebben>>> egy részét is! A rendkívül kemény náci vezetők többsége gyáván az öngyilkosságba menekült, így tett Göring is, mivel 1946-ban a nürnbergi perben >Bővebben>>> a kivégzése előtt ciánkapszulával végzett magával. A Reichsmarschall az ítélete hallatán is biztosan leizzadt, de amúgy is hajlamos volt rá, egyrészt túlsúlya, másrészt pedig kábítószer függősége miatt. Egyik díszes egyenruhája a múzeumban van kiállítva ironikus módon a „Mein name is Meier” (Meyer a nevem) felirattal Drezda teljesen lebombázott belvárosának fotója előtt. A második világháború előtt ugyanis azt mondta, hogy ha akár egyetlen ellenséges repülőgép is átlépi a német határt, Meiernek fogják hívni, mivel akkoriban ez a név volt a leggyakoribb Németországban.
1941-től körülbelül 19.500 Fw 190-est gyártottak különböző változatokban a Luftwaffe számára és második standard vadászgépként használták a Messerschmitt Bf 109 >Bővebben>>> mellett. A legtöbb Fw 190-est egy léghűtéses, 14 hengeres BMW 801 dupla radiálmotor hajtott. Négy géppuskáját a pilótafülke előtt úgy használta, hogy a légcsavart összeszinkronizálták a lövésekkel. Ez az 1944-ből származó Focke-Wulf Fw 190 F-8 változat egy kétüléses gyakorló gép volt, amit Gatowon használtak, majd Angliába került bemutatásra, végül 2023-ban került vissza Németországba.
A spanyol Casa C-2.111B bombázó a Heinkel HE 111 mintájára készült, viszont a brit Rolls-Royce Merlin motorokkal szerelték fel és 5-7 gépfegyver védte a kb. 3 tonna bombarakományát. A korabeli légi flottánk a bombázók közül 13 db He 111 >Bővebben>>> közepes bombázóval is rendelkeztünk, ami akár 2500 kg bombaterhet vagy egy V-1 szárnyas bombát is tudott hordozni. Az 1944-es légifelvételek alapján pár darab He 111 parkolt a Budaörsi repülőtéren, ami egyben az angliai csata egyik sztárja is volt, de jelentős szerepet játszottak Budapest ostromakor az utánpótlás biztosításában és az evakuálásban is.
Fieseler Fi 103 szárnyas bomba vagy ismertebb nevén V-1 (Vergeltungswaffe 1) a nácik bosszúfegyvere és a végső győzelem egyik csodafegyvere (Wunderwaffe) volt, amit a nemzetiszocialista propaganda elsősorban a morál növelésére használt. 1942 májusától kezdődően a Luftwaffe Usedom szigetén található Peenemünde-West tesztbázisát használta a fegyver továbbfejlesztésére. A V-1-et 1944 márciusának elejétől tömegesen gyártották többek között a Fallersleben közelében található Volkswagen gyár I. csarnokának alagsorában, ahol kényszermunkások ezrei vesztették életüket. 1944 júniusa és 1945 márciusa között a Wehrmacht körülbelül 12.000 V-1-et vetett be, elsősorban London ellen holland és francia mobil indító állásokról >Bővebben>>>.
A rakétahajtású elfogó vadászbombázó, a Messerschmitt Me 163 >Bővebben>>> első darabjait 1944. júliusában a Messerschmitt Augsburg gyártotta le, amiből különböző helyeken összesen 274 darab készült. Már a felszállása is egyedi volt, mivel egy kétkerekű futóművet helyeztek rá, amely felszállás után azonnal levált, a leszálláshoz egy csúszótalpat használt. Az első bevetésére a Lipcse melletti Brandis bázisról történt, amikor hat Komet indult B-17 Flying Fortressek >Bővebben>>> ellen. A Me 163 volt az első repülőgép, amely átlépte az 1000 km/h-s sebességhatárt, de a kevés üzemanyag és a rövid repülési ideje miatt korlátozott volt a gép sikere. A kiállított Me 163 B az észak-németországi Husumban 1945 tavaszán készült kilövésre, de utolsó útja ide a múzeumba vezetett.
Ha tetszett a cikk, klikkelj a jobb felső sarokban lévő KÖVETÉS gombra vagy kövesd az Utazás Európába facebook oldalát:
További extra fotókért klikkelj ide:
További háborús madarak:
Úticél kereső:
