A Wehrmacht egykori tankjai még ma is veszedelmes technikának tűnnek, ezzel ellentétben harci vonatkozásban a kellő tesztelés hiánya miatt viszont sokszor elbuktak. A szövetségesek pedig felülmúlták őket az alacsonyabb szintű technikával, olcsóbb előállítási költséggel és legfőképp a darabszámok sokszorosával.
Bemelegítésként nézz bele Európa egyik legprofibb II. világháborús járműgyűjteményébe, ami a Strasbourg melletti MM Parkban (kattints rá) található.
A másikat pedig nem rég fedeztem fel, a német Munster városában, ahol megtekintheted a lenyűgöző Deutsches Panzermuseumot. A környéken bőven akad építészeti látnivaló is, mint Lüneburg (kattints rá) vörös téglás Hanza városa, de igen hangulatos az alábbi Celle is a fachwerk stílusú favázas kis házaival. Az összes óvárosi utcája megérdemel egy kellemes sétát, mivel a házak mindenhol meglepetésszerű díszítettségével futhatsz össze. Kiemelkedő ezek közül is az 1292-ben felhúzott, szürke Városháza (Altes Rathaus) és ezzel ellenben a zöldben pompázó, virágoktól úszó Hoppener Haus.
Jelen cikkben a múzeum Panzer sorozatával foglalkozunk, elsőként is a Panzerkampfwagen I-essel (PzKpfw I), amit a Henschel gyártott 1934 és 1941 között, nem kis számban a Wehrmacht részére. A többi tank mellett ez szinte nevetségesen eltörpült, páncélzata igen kezdetlegesnek mondható, mivel a súlya is csak 5,4 tonna. Egy példányát a Magyar Királyi Honvédség is megvásárolta további fejlesztési célokra.
A Panzer 38(t) vagy PzKpfw II-nél is a legfőbb cél még csak az volt, hogy a jármű megvédje legénységét a géppuska lövedékektől és a repeszektől, annak ellenére, hogy ez már több mint 9 tonnát nyomott. Ezt a csehszlovák tervezésű könnyű harckocsit is használta a korabeli magyar hadsereg, de a legnagyobb sikereket a németek érték el vele a Lengyelország elleni hadjáratban.
A III-as, közepes nagyságú szériából már 5000 fölötti darabszám jelent meg a hadszíntereken, ezek közül is a sivatagi részeken, a festéséhez híven. A mai tank fogalmával már teljesen párosítható, mivel nagyságban is hasonló a szocban megszokott T-72-esekhez. A francia hadjáratban bebizonyosodott, hogy a 37 mm-es páncéltörő lövege kevésnek mutatkozott az ellenséges erők ellen. A kurszki offenzíva után végleg beszüntették a gyártását.
PzKpfw IV már igazán tekintélyt parancsoló szerkezetnek tűnt így 70 év viszonylatában is. Honvédségünk 84 db különböző felszereltségűvel rendelkezett belőle, a kiképzések az Esztergom melletti lőtéren is folytak ezzel a csaknem 24 tonnás szörnnyel, amik már a hatékony 75 mm-es löveggel voltak felvértezve.
A Párduc már abba a kategóriába tartozik, amitől az oroszok és a nyugati szövetséges erők is megrettenhettek első látásra, mivel ez már 45 tonnát nyomott. A németek ezt a T-34-esek sikerei ellen tervezték, mivel kellett rendelkezniük a korábbiaknál ütőképesebb, de a Tigrisnél mozgékonyabb tankkal, ami akár a nehéz harckocsik közé is tartozhatott. A kurszki harcok során egyrészt kudarcot vallottak, mivel nagy részük műszaki hiba miatt kivonásra került, másrészt viszont jelentős számú orosz haditechnikát semmisítettek meg.
1942-ben Leningrád mellett debütált az oroszok meglepetésére az 55 tonnás „legyőzhetetlen” monstrum, a Tigris! Hírnevét elsősorban a náci propagandának köszönhette, bár 88 mm-es löveggel és vastag páncélzattal rendelkezett, megbízhatatlannak és lassúnak bizonyult a harctereken. Igaz, hogy eleinte a Sherman és a T-34-esek nem jelentettek veszélyt számára, később a valódi megsemmisítő csapásuk az égből érkezett rájuk. A magyarok is rendelkeztek 10db Tigerrel, de a meghibásodások miatt inkább felgyújtották ezeket. Az alábbi kiállított változat sajnos nem volt eredeti, csak egy másolat, de igazán tükrözte a kiváló munkát!
Elérkeztünk a csúcshoz, a 68 tonnás Királytigrishez, ami elsősorban 88mm-es halálos löveggel volt megkoronázva. Tigrisként nevezték el, de inkább nevezhető a Panther továbbfejlesztett, szabványosított változatának, amiből a légitámadások miatt mindösszesen 492 db-ot gyártottak. 150 vagy 180 mm vastag homlokpáncélját szinte képtelenség volt átlőni, a végleges kudarcát főleg a hajtáslánc meghibásodása okozta. Egyszerűen elképesztő volt a gigantikus megjelenése!
A környékről nem mehetünk el úgy, hogy ne tegyünk említést a Bergen-Belseni táborról. Kézzelfogható épületekről itt nem beszélhetünk, mint Auschwitz-Birkenau (kattints rá) esetében, mivel a tüzivíztározón kívül nem igazán maradt meg korabeli épület. Az emlékművek és sírhelyek viszont letaglózóak és igazán meghatóak, mivel magyar feliratok és nevek is feltűnnek egy megható séta során. A magyaroknak külön barakk volt fenntartva, aminek bár a helyén ma már nyírfák magasodnak, de: „Örökké emlékezve a több ezer ártatlanul meghalt magyar honfitársunkra.”
Az Amszterdamban bujkáló Anne Frankot és testvérét is ide hurcolták, miután megjárták Auschwitz-Birkenaut, de a britek megérkezése előtt a fertőzött tetvek terjesztette tífuszba haltak bele. Anne már nem tudott ruhát viselni a tetvek miatt, így élete végén meztelenül feküdt egy vékony takaró alatt /forrás: After The Annex: Anne Frank, Auschwitz and Beyond/.
Ha érdekel a II világháború legnagyobb rejtélye, ne hagyd ki a köv. cikket:
Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!
Ha megjött a kedved egy német úthoz, most még időben vagy, hogy az Utazás Európába által tesztelt legjobb ajánlatok közül foglalj! Bővebben az Utazásszervezőben (kattints rá)!
