Az élet szép. Nem hiába áll ez az elnevezésű szoborcsoport Lüneburg fő látványosságai között. A ma is kézzelfogható jólét is alapja ennek, de ennél többről lehet itt szó! Egy biztos, hogy ha a tekinteted összetalálkozik itt egy némettel, akkor a boldogság egy jelét kapod: a mosolyt!

Németország sokaknak csak úgy ugrik be, mint egy hatalmas ország, amit autópályán át kell utazni. Érdemes mazsolázni a rejtett szépségei között, mivel Google Mapsen még nem lehet igazán bejárni az országot. Ha jobban beleveted magadat, meg fogsz lepődni miket lehet találni:

A középkori Észak-Európa városai hatalmas vagyonokat halmoztak fel a kereskedelmi Hanza-szövetség révén, így városai között a pompa mellett nem kevés hasonlóság ismerhető fel: Lübeck, Hamburg, Rostock, Stockholm, Bréma. Most Észak-Németország legszebb városában, Lüneburgban (Google Maps) nézelődhetsz, de korábbi cikkemben a szövetség egyik legfényűzőbb tagjáról, az egykori Danzigról (Gdańsk) olvashatsz, ami egyszerűen hemzseg a látnivalóktól és a programoktól!

Először is nézzük meg, hogy miből futott ilyen fényűzésre ebben a városban! A középkorban a közelben megbúvó sóbányák adták a gazdaság alapját, amit a várost kettészelő Ilmenau folyón szállítottak tovább. Az utolsó bányát 1980-ban zárták be a település rohamos süllyedése miatt. Halászattal is foglalkoztak, mivel a Vízivárost kettészelő folyóban a Stint nevű apró lazacféle is felúszott, hogy errefelé ívjon.

A város nagy része gótikus, vörös téglás hanza stílusban épült, mellette viszont felfedezhető a mesés Colmarból már ismert fachwerk is, vagyis a fagerendás építészet. Mindezek tudatában már neki is indulhatunk a városnak! A látnivalók az ingyenes parkoló melletti utcákban, az Obere és az Untere Ohlingerstraßén kezdődnek a fenti bájos házsorral.

Aztán nem sokat kell haladni és máris belebotlasz a „Terhes házba” (Das schwangere Haus), mivel a hasa egészen belóg a járdára. Semmi fogantatásról nincs itt szó, hanem csak száraz kémiáról: a 12. században gipszet és anhidritet tartalmazó mészhabarcsot használtak, ami, ha nedvességet kap, növekszik kívülről. Belül pedig, mivel száraz, ezért állandó marad.

Kétségtelenül a Stintmarkt a legfőbb látványosság ebben a kisvárosban, ahol egy korabeli hajó is ringatózik a keskeny folyón. Nem csak sót szállítottak vele, mivel az egymás mellett magasodó két 16. századi malom, a Lüner Mühle és az Abtsmühle őrölte egykoron az ide érkező gabonát.

Kikötőről révén szó, akkor természetesen hozzátartozik a látképhez minimum egy daru is. A fából készült, rézburkolatú Alter Kran már 1346 óta pakolta a só rakományt, hogy a csatornán Lübeckbe szállítsák. Utolsó feladata egy gőzmozdony megemelése volt a 19. században, azóta pedig a turistákat szolgálja.

A főtér, a Platz am Sande a nevéhez hűen egykoron egy homokos piactér volt, ahol többek közt a fehér arany is gazdát cserélhetett. Egy kávéra megérte itt leheveredni, de ne lepődj meg, ha nincsenek berendezkedve egy egyszerű espressóra, mivel még egy rendes kiskanál sem volt a készletükben, viszont kávét azt tudnak főzni, nem is akár milyet!

A szürke téglás Kereskedelmi Kamara (Industrie- und Handelskammer) épülete díszíti leginkább a teret. 1548-as építése óta leghosszabb ideig sörgyárként funkcionált, majd bank szolgálta ki a piacozókat. Végezetül nem maradt más, mint ez a titkos kis utcácska, ahol nem véletlenül forgatott épp a német mdr csatorna is:

Ha az új cikkekről itt is értesülni szeretnél, klikkelj a jobb felső sarokban lévő +KÖVETÉS gombra!

Ha megjött a kedved egy német úthoz, most még időben vagy, hogy az Utazás Európába által tesztelt legjobb ajánlatok közül foglalj! Bővebben az Utazásszervezőben (kattints rá)!